Herman Koch Tisztelt M. úr! című regénye izgalmas, humoros, provokatív monológokból összeállított, több szálon futó alkotás, ahol M. úr (az elfeledett, öregedő író) egészen különleges narratívába kerül elhelyezésre: szomszédja szemszögéből láthatja az olvasó az egyén tulajdonságait, személyiségének főbb jellemzőit, sőt, még a legapróbb szokásairól is képet kap. Mi köze a szomszédnak M. úrhoz? Jó kérdés. Pedig valami köze van, az tuti, sőt, a főhős valaha nagy sikerű regényében taglalt eltűnési ügyhöz is.. de vajon mi, és miért pont most száll rá a szomszéd erre az emberre? A kiadvány az Európa Kiadó gondozásában jelent meg.
Könyvajánló - Herman Koch Tisztelt M. úr!
Szemtelen és provokatív regényt tart a kezében az olvasó. Herman Koch tudatosan kezeli ezt az eszközt a narráción keresztül, ami az első tagolást, a Tanárhalált jellemzi. (Egészen pontosan ezt is jellemzi.) M. úr hetvenes éveiben járó író, akinek korábbi bestseller művét - Leszámolás - elfelejtik lassan, ugyanúgy, mint magát M. urat is. A szomszédja szemszögéből látjuk az embert, M. urat, akinek szemtelenül fiatal felsége éppen elutazik, a szomszédnak pedig ez kapóra jön - saját bevallása szerint akár egy hét is elég lehet arra, amit tervez. De vajon mit tervez?
Olvasmányélmény – igen, az írók olykor ezt írják a könyvük elejébe (…) Tartalmas olvasmányélményt. Nem tudom, Ön hogy van vele, de én igen ritkán élek át olvasmányélményt. Az olvasmányélmény szó hallatán olyasvalakit látok magam előtt, aki olvasás közben a térdét csapkodja az élvezettől.Az olvasó ezzel szemben olvas. Ha a könyv jó, egészen belefeledkezik. Ez minden, ami egy könyvtől elvárható, Ha azonban az olvasó nem feledkezik meg önmagáról olvasás közben, és minduntalan az íróra kell gondolnia, akkor az a könyv nem sikerült. Az olvasmányélménynek ehhez semmi köze nincsen. Aki élményre vágyik, váltson jegyet a hullámvasútra!
Mindenesetre vitriolba vagy epébe mártott tollal került lejegyzésre, hogy a titokzatos szomszéd mit hogyan lát az írón, és ez a vélemény egyáltalán nem hízelgő, sőt. M. legnagyobb sikerét egy Jan Landzaat nevű ember eltűnéséről szóló művel aratta, ez kapta a fent már említett Leszámolás címet. Könyve főhőse középiskolai történelemtanár, akinek azután veszett nyoma, hogy világszép tanítványával viszonyt folytatott. Ezt a férfit utoljára akkor és ott látták, amikor ez a fiatal lány - miután a tanárt félig-meddig lepattintotta - új barátjával egy nyaralóban töltötték a téli szünetet. Igen, az ezzel a témával foglalkozó regény akkoriban M. úrból ünnepelt szerzőt avatott, áttörést hozott írói karrierjének, de mára a neve szépen lassan kikopott a köztudatból. Nem így a rejtélyes alsó szomszédja tudatából, aki állandó megfigyelés alatt tartja őt, és úgy néz ki, lehet valami köze a hírhedt eltűnési ügyhoz is. De vajon mi?! (Igen, a mű legnagyobb csavarja kíváncsitól nagyságrendekkel több szomszéd és az M. által írt bestsellerben szereplő közötti misztikus és bizarr összefüggés.)
A többi fejezet - Miért ír; Élet a halál előtt; Tanár a tábla előtt - Herman Koch aprólékosan adagolt (és továbbra is keserű epébe mártott) információi olyan végkifejlet felé sodorják a történetet, ahol minden mindennel összefügg, és minden, mindenhol meg van csavarva (előbb-utóbb). Néha csak egy picit. Éppenhogy. Alig-alig. De ennyi pontosan elég ahhoz, hogy a több szálon futó mű cselekményszálai összeérjenek, és az olvasó a végén azt mondja: ba+. (Bocsánat a vulgaritásért, én személy szerint ezt mondtam, most mit szépítsem.)
Néha eltűnődöm rajta, milyen lehet középszerűnek lenni. Elsősorban az érdekel, milyen lehet belülről, tehát mit érez maga a középszerű személy. Mennyire tudatosul benne önnön középszerűsége? Be van zárva a maga középszerű fejébe, és vadul rázza az ajtókat meg az ablakokat, hogy engedje végre ki valaki? Anélkül, hogy valaha, valaki meghallaná? Igen, sokszor úgy képzelem, mint egy rossz álmot. A középszerű elme tud a külvilág létezéséről. Érzi a fű illatát, hallja, amint a szél zörgeti a faleveleket, látja az ablakon behulló napfényt – de közben tudja, hogy az ő sorsa örökké bent maradni.
A cselekmény (rejtélyes sokszögű szerelmi történet, némi eltűnéssel bonyolítva) izgalmas, humoros, sőt, gyakran meghökkentő, a jelen Amszterdamjának és a benne élő embereknek mindennapjait hozza az olvasó elé, ami nekünk, bő ezer kilométerrel arrébb élőknek sem teljesen ismeretlen. A szereplők hétköznapi emberek, akik csupán ki akarnak próbálni ezt-azt, hogy azt érezzék: élnek egy kicsit. Hogy ezt milyen módon, milyen eszközökkel teszik: hát istenem, mindenki abból főz, amiből tud. Herman Koch azonban jól ismeri azokat a beidegződéseket, amelyeken egy ilyen "édes istenem, csak hadd próbáljam ki / csak hadd próbáljam meg, érezzem már végre egyszer én is azt, hogy élek egy kicsit" vállalkozások rendre elbuknak, és ezt igen érzékletesen az olvasó elé is tárja.
A műfaj meghatározása érzékeny téma, a könyv adatlapját moly.hu-ra feltevő személy nem is vállalkozott rá. Ez a sajátos humorral megkreált mű megítélésem szerint helyenként krimi / thriller, ami átmegy pszichodrámába, de az irodalmilag képzettebb egyének akár kafkai magasságokat is felfedezhetnek benne.
A szerző, Herman Koch (Forrás: itt)
Első, 2009-ben megjelent regénye, A vacsora kirobbanó sikere után immár harmadik kötetét teszi le az olvasók elé Herman Koch, a kortárs holland irodalom új ünnepelt és népszerű szerzője.
Olvassátok!
A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése