A 21. Század Kiadó újabb keserédes történetet tett a romantikus regények kedvelői elé Josie Silver Lydia Bird két élete címmel. Van abban valami komor csiklandósság, amikor friss gyász után egy kísérleti pirula hatására az ember lánya tovább éli álmában az életét az elvesztett szerelmessel, és megnézi, sőt, meglátja (ég és föld kettő között a különbség), mi történhetett volna azzal a nagy szerelemmel, amit annyira siratunk, amikor egy tragédiában váratlanul elveszítünk valakit, akivel elképzeltük a hátralévő életünket. Mi lett volna, ha? Nemcsak a kötet hősnője, hanem mi magunk is sokszor tesszük fel ezt a kérdést életünk fordulópontjaihoz érve.
Könyvajánló - Josie Silver: Lydia Bird két élete
A szerző remekül operál a dramaturgia módszereivel: eleinte felcsigázza az olvasót, mert hát ki ne akarna benézni a mi lett volna, ha kulisszái közé, borzongani is szeret (juj, egy halott tovább él!), aztán lassan rádöbbenni a valóságra és friss szemmel nézni kedves halottunkat. Mindig is azt vallottam, hogy meghalt szerettünket nem szabad piedesztálra állítani, hanem tiszteletre méltó humorral, kedves törődéssel érdemes emlegetni, nem elhallgatni se gyengeségeit, se erényeit Mindig viszolyogtam, amikor a szűken vett gyászidőn túl, évek múlva is komor arccal, pátosszal kiejtett, dagályos szavakkal hallottam másokat meghalt szeretteikről beszélni - pláne, ha tudtam is, hogy egy alkoholista trógerről beszélünk, aki úgy verte a családját, mint ló a répát, vagy éppen - és saját környzetemből a példa - gyűlölködve mondta az illető életében a háta mögött, hogy alig várom már, hogy csendítsenek neki (lélekharang hangja, ami utolsó útjára kíséri a halottat a ravatalozóból a sírhelyére).
Josie Silver az irodalom nyelvének segítségével megmutatja az olvasónak, hogy bármennyire nem vagyunk egyformák és nem egyformán élünk túl, reagálunk le tragédiákat, akkor is mennyire lehetetlen két élet és két szerelem - a volt és a van - között jól választani. Számomra a kötet mondanivalója abban csúcsosodik ki, hogy előbb-utóbb mindenki felnő feladataihoz, csak annyi a kérdés, hogy ő maga hagyja-e, hogy ez megtörténjen vele, vagy visszahullik a gyászba, holott az már elmúlt, és megmered saját tehetetlenségében. Lehet valakit siratni egy életen át? Persze, hogyne lehetne. Hogy érdemes-e? Persze, hogy nem. Bődületes közhely: az élet megy tovább. Vele, nélküle, veled, nélküled, neki mindegy. A világban nem minden döntés múlik rajtad. Hogy ki hal meg, ki marad melletted, nem rajtad áll. De hogy mit kezdesz egy adott problémával, amelyben a fő tény, hogy meghalt a szerelmed, az csakis rajtad múlik. Nem hangzik túl jól egy friss gyászban tocsogónak, ugye? Pontosan erről ír Josie Silver. Hogy mi történik közvetlenül a tragédia után, majd hetek, hónapok múlva. Aztán évek múlva. Az idő gyógyít? Nem. Csak hozzászoksz a nincshez és a tárgyilagos értékeléshez a múlttal kapcsolatban.
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése