"Mit lehet tenni, ha maga az idő beteg?"

AzAgave Könyvek égisze alatt a múlt hónapban újabb darab érkezett Philip K. Dick életműsorozatában, A jövő orvosa. A kötet először jelent meg magyar nyelven. A regény 1960-ban jelent meg és a kiváló író ismét egy nagyon érdekes és elgondolkodtató írással örvendeztette meg a műfaj rajongóit.

A történet főszereplője Jim Parsons, aki 2010-es években élt, amikor egy autóbaleset során valahogy a jövőben találta magát négy évszázaddal később. Parsons elkötelezett és kiváló orvos, akinek első gondolata, hogy bárhol képes megállni a helyét szakmai tudásának és a nála levő műszereinek hála. Amíg nem tud hazajutni majd itt is gyógyítani fog. Ám hamar rájön, hogy egy eléggé bizarr és elcseszett világba csöppent. A dolgát az sem könnyíti meg, hogy már nem azt a nyelvet beszélik, amit ő ismer, hanem ega több nyelv keverékéből kialakult nyelvvel kell megküzdenie.

Egy olyan világ ez, ahol már nincsenek rasszok, ahol a nők csupán csak eszközök az utódnemzéshez és a férfi kiszolgálásához, ahol nincs szavazati joguk sem, ahol kényszersterilizálják a férfiakat, rögtön ítélő egyszemélyes bíróság dönt sorsokról, ráadásul egy orvosra nem vár túl nagy jövő, mivel az életmentésért börtönbe küldik az embert. Az élet szerves része a halál, melyet vétek meggátolni, az átlagéletkor pedig csupán tizenöt év.

Parsons nem sokkal érkezése után megment egy lányt, amiért börtönbüntetést kap és egy egyszemélyes patkányaggyal vezérelt űrhajóval elküldik a Marsra. De nem csupán Parsons nem ért egyet ezzel a filozófiával, hamar megismerkedik egy titokban szervezkedő csapattal, akik változtatnának ezen a helyzeten. Ők azok, akik megmentik.

Menet közben kapunk infókat erről a világról, többek között a Lélekkockáról, ahol a zigótákat nevelik és arról is, hogy mi alapján választják ki a megfelelő zigótákat. Amikor egy ember meghal, kiemelnek egy kilenc hónapos embriót és új élet születik. 

Ebben az ijesztő jövőképben próbálja egy maroknyi ember megváltoztatni a világot azáltal, hogy belepiszkálnak a múltba és ehhez várják Parsons segítségét. Na onnantól aztán utazgatunk előre-hátra az időben, korok és kultúrák között, megy az agyalás, hogy ki, merre és hogyan. Philip K. Dick nem hagyja unatkozni az olvasót.

Nálam nyert. Egy bizarr, ijesztő világot álmodott meg, ahol elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet létezni. És soha nem is akarnám kipróbálni. Vannak még fura beteg mozzanatok a kötetben, egyik kedvencem rögtön az elején, amikor Parsons a jövőbe cseppen azt látja, hogy egy autós bőszen el akarja ütni, alig van ideje elugrani előle.

Később megtudja, hogy a jövőben, ha a városon kívül egy autós meglát egy embert az úton kószálni, akkor tudja, hogy feltűnő halálra vágyik az illető, ezért fogja és elüti. Ez egy régi, bevett szokás, mint például az, hogy a mi időnkben kétségbeesett emberek azt választják, hogy leugranak egy hídról. De a Marson kialakított börtön is érdekes vagy az, hogy ők a bűnözők rehabilitációját nem teszik, mert azzal megsértenék az ember jogait. Furcsa egy szemlélet.

Dick ebben a kötetben is parádésat alkotott. Van itt minden az időutazáson túl, a népességszabályozás, egy különös társadalmi felépítés, faji és nemi szerepek. Kapjuk végig a morzsákat, hogy aztán összeálljon egy nagy egésszé. Az időutazós sztorik kedvelői is tuti imádni fogják, ha csípik a szerző stílusát. Nemcsak sci-fi rajongóknak fog tetszeni a könyv, a disztópiák kedvelői is örömüket lelhetik ebben a sztoriban. Sőt, azoknak is tökéletes, akik még csak most ismerkednek a szerző írásaival.

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Pék Zoltán

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Főkép forrása: fb.com/agavekonyvek