A valódi macskabarát nem attól jó gazda, hogy a cicája folyamatosan a közelében van, hanem attól, hogy felismeri és tiszteletben tartja annak határait - erről szól Roberto Marchesini Macskatudomány című könyve. Ennek cikknek szerzője pedig két és fél cica tulajdonosa... csak mondom.
KÖNYVAJÁNLÓMACSKATUDOMÁNY
Macskatartók kézikönyve
Szerző: Roberto MarchesiniFordító: Cseh AnnaKiadó: Corvina KiadóKötés: keménytábla, 224 oldal 
Roberto Marchesini: Macskatudomány – Amikor a macskát nem megérteni, hanem szeretni akarjuk
Vajon valóban ismerjük a macskáinkat? Ismerjük a szokásaikat, tudjuk, mikor éhesek, mikor akarnak játszani, mikor kívánják a simogatást, és mikor hagyjuk őket békén - legalábbis azt hisszük. Közben hajlamosak vagyunk emberi érzéseket, gondolatokat és szándékokat tulajdonítani nekik, megsértődünk, ha nem úgy viselkednek, ahogyan elvárjuk, és néha még azt is természetesnek vesszük, hogy a szeretetünket pontosan úgy kéne viszonozniuk, ahogyan azt mi szeretnénk. Pedig a macska nem szőrös kisgyerek, nem négylábú ember, és végképp nem arra született, hogy a mi érzelmi szükségleteinket kiszolgálja. Sajátos érzékeléssel, kommunikációval, társas igényekkel és személyiséggel rendelkezik. Ha valóban közel szeretnénk kerülni hozzá, először nekünk kell megtanulnunk az ő nyelvén gondolkodni.
Roberto Marchesini Macskatudomány című könyve a fentiekhez kínál segítséget, ami nem egyszerű macskatartási kézikönyv, hanem egyfajta szemléletformáló utazás a macskák világába. Arra ösztönöz, hogy a megszokott emberi nézőpontunkat félretéve próbáljuk megérteni azt a különleges élőlényt, amelyet olyannyira szeretünk, miközben gyakran éppen a saját elképzeléseinkkel akadályozzuk a megismerését.
A könyv szemlélete
A Macskatudomány ismeretterjesztő, etológiai, állatpszichológiai és zooantropológiai munka. A szerző a macskák viselkedését, fejlődését, kommunikációját és emberhez fűződő kapcsolatát több tudományterület eredményeit felhasználva mutatja be. A kötet központi gondolata a zooantropológia, vagyis az ember és más állatfajok közötti kapcsolat tudományos vizsgálata. Ez a megközelítés nem egyszerűen azt kutatja, hogy az állatok miként alkalmazkodnak az emberhez, hanem azt is, hogyan hatnak egymásra a különböző fajok képviselői, és milyen kölcsönös változásokat eredményezhet az együttélésük. Marchesini különösen fontosnak tartja az állati másság tiszteletét. Nem akarja a macskát emberi tulajdonságokkal felruházni, de nem is tekinti ösztönök által vezérelt, kiszámítható szerkezetnek. Olyan érző, gondolkodó, tanuló és kommunikáló élőlényként mutatja be, amelynek saját szempontjai vannak a világról. Ez a könyv tehát nem arra tanít, hogyan neveljük a macskát a saját elvárásainkhoz, hanem arra, hogyan alakítsunk ki vele olyan kapcsolatot, amelyben mindkét fél igényei érvényesülhetnek.
Két és fél macska, egy háztartás – A cikkíró személyes tapasztalatai a macskavilágból
Két és fél cicával élek egy háztartásban. Azért két és fél, mert van két állandó lakónk és egy félig-meddig befogadott, meglehetősen vad, kóbor jövevényünk is. A két saját macskánk öntörvényű, okos, és pontosan tudja, hogy együvé tartozunk. Nem élnek velünk a házban, hanem saját, macskabejáróval ellátott, ősztől tavaszig fűtött helyük van, ahol az ételüket is megkapják. Bármikor hazaérkezek, a kutyával együtt kijönnek elém az udvarra, üdvözölnek itthon. Ha kinyitom a bejárati ajtót, a két macska ott tobzódik pár méteres távolságban tőlem, mindegy, hogy éppen etetési idő van-e vagy sem. Ölbe pedig akkor jönnek, amikor úri kedvük úgy tartja - és ez így van rendjén.
Persze, nekik is megvannak a maguk elképzelései arról, hogyan kellene működnie a világnak. Korábban lakásban éltem, és volt egy kifogástalanul szobatiszta cicám. Egészen addig így is volt, amíg egyszer több hétre elutaztunk, és őt a szomszédra bíztuk. A visszatérésünk után döbbenettel tapasztaltuk, hogy távollétünkben az ágyneműre pisilt: nem volt nehéz kitalálni, hogy valami nem tetszett neki - és megérkeztünkkor, a "rend" helyreállásával azonnal vissza is tért a kifogástalan szobatisztasághoz. A történetet akkoriban és azóta is úgy mesélem, hogy a macska méltatlankodott, amiért volt pofánk őt a szomszédra hagyni. Persze, tudom, hogy nem bosszúról volt szó, hanem a megváltozott körülmények és a gazda távolléte komoly stresszt jelenthetett számára.
A jelenlegi két cicánk közül az egyik később érkezett a házhoz. A régebbi egyáltalán nem rajong érte, sőt, a viszonyuk finoman szólva sem felhőtlen. A régebbi cica gyakrabban jön ölbe, simogatást kér, dorombol. Egyik alkalommal azonban az újabb macska egyszerűen lepofozta őt az ölemből, mire pár perc múlva a régi cica odasétált a másik kedvenc alvóhelyére, a párnája mértani közepére, pucsított és levizelte.
Agyam eldobtam! Ha nem látom, nem hiszem el. :)))
A történetet könnyű lenne úgy elmesélni, hogy a régi macska bosszút állt a riválisán, emberi szemmel valóban olyan volt, mint egy gondosan megtervezett megtorlás. A tudományosabb magyarázat azonban óvatosságra int: a terület megjelölése, a szagokkal kapcsolatos kommunikáció és a két állat közötti feszültség is szerepet játszhatott benne.
És akkor ott van a félkandúrunk.
Kóbor macskaként érkezett, felfedezte a cicabejárót, télen elhéderelt a jó melegben, tavasszal az udvari betonon napozott, nyáron pedig elnyúlt a tyúkól tetején, az árnyékban. A kutya látva az én elfogadó magatartásomat a macska nálunk való tartózkodásával kapcsolatban, tudomásul vette a jelenlétét, nem űzi, nem hajtja, mint más udvarra betévedő idegen állatokat. A cica nagyon vad, feltételezhetően nem túl kellemes emberi tapasztalatokat szerzett korábban. Nemrég olyan helyzetben találkoztunk, amikor körülbelül három méter volt közöttünk, és a zárt helyen nem tudott hirtelen elbújni. Megdermedt. Én pedig elkezdtem hunyorogni rá. Valahogy azt próbáltam közölni vele: ne félj tőlem, hiszen gyakorlatilag a fedelem alatt élsz, etetlek, szeretlek, te bolond!
Egy idő után visszahunyorgott. Nem ugrott a nyakamba, nem kezdett dorombolni, és nem jött oda hízelegni. Egyszerűen csak visszajelzett, az én értelmezésemben valami ilyesmit: én is kedvellek, de nagy összeborulásra ne számíts!
Nos, ez az, amit Marchesini könyve után még inkább értékelni tudok, nem kell minden macskából ölbe kívánkozó, emberközpontú házikedvencet faragni. Az is valódi kapcsolat, ha egy bizalmatlan állat elfogadja a jelenlétünket, és a maga módján közeledik hozzánk.
A macskaintelligencia – Több mint ösztönös reakció
Marchesini a macska agyával, kognitív képességeivel és intelligenciájának értékelésével is foglalkozik. A macskák tanulnak, emlékeznek, problémákat oldanak meg, felismerik a környezetükben rendszeresen előforduló helyzeteket, és képesek tapasztalataikat új körülmények között is hasznosítani. Az intelligencia azonban nem mérhető kizárólag azzal, hogy az állat mennyire engedelmeskedik az embernek, vagy hány emberi utasítást képes teljesíteni. A macska sajátos képességeit a saját életmódja és környezete alapján kell értékelnünk. A könyv egyik fontos tanulsága, hogy ne az emberi intelligencia kicsinyített változatát keressük a macskában, hanem ismerjük fel inkább azokat a képességeket, amelyek az ő világában teszik sikeressé és alkalmazkodóképessé.
A macska jólléte – Nem elég, ha van mit ennie
A kötet utolsó nagy témaköre a macskák jólléte. A szerző különbséget tesz az alapvető fiziológiai szükségletek kielégítése, a környezeti komfort és az élet teljességének megélése között. A megfelelő táplálkozás, az ivóvíz, a biztonságos pihenőhely és az egészségügyi ellátás természetesen alapvető, de a macska jólléte ennél jóval többet jelent. Szüksége van megfelelő környezetre, mozgásra, játékra, felfedezésre, ingerekre, kiszámítható napi rutinra és olyan helyekre, ahol zavartalanul visszavonulhat. A lakásban tartott macskák esetében különösen fontos a környezet megfelelő kialakítása, a kaparófelületek, a magaslati pihenőhelyek, a búvóhelyek és a vadászösztönt kielégítő játékok nem luxuscikkek, hanem a faj sajátosságaihoz igazodó környezet fontos elemei.
A szerző végül a kapcsolat tanácsadójának szerepén keresztül arra is rámutat, hogy a gazdának önmagát és a macskáját egyaránt érdemes megvizsgálnia. Ismerjük-e valóban az állatunkat? Megfelelően alakítottuk-e ki az otthonát? Figyelembe vesszük-e az igényeit, vagy csupán azt szeretnénk, hogy alkalmazkodjon hozzánk?
Macskagazdák, avagy az emberi szeretet néha félrevezető
Számomra a könyv egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy a macskát nem kell mindenáron emberivé formálnunk ahhoz, hogy családtagként szerethessük. A macskatartásban ugyanis számos ellentmondás rejlik. Szeretjük a függetlenségét, de rosszul viseljük, ha nem kér a társaságunkból. Csodáljuk az önállóságát, de szeretnénk megszabni, mikor és hogyan mutassa ki a ragaszkodását. Büszkék vagyunk a különleges személyiségére, de ha az nem illeszkedik az elképzeléseinkhez, máris neveletlennek vagy hálátlannak bélyegezzük. Azt mondjuk, hogy a macska a gyermekünk, miközben gyakran éppen azzal ártunk neki, hogy nem engedjük macskának lenni.
A gyermekként kezelés nem önmagában probléma, hanem akkor válik azzá, ha az emberi szerepet és az ahhoz kapcsolódó elvárásokat rávetítjük az állatra. A macska nem emberi gyermek, akinek a szeretetét és ragaszkodását nekünk kell irányítanunk. Társállat, akivel egyenrangú figyelemre és kölcsönös alkalmazkodásra épülő kapcsolatot alakíthatunk ki. Nem várhatjuk el, hogy minden alkalommal az ölünkbe ugorjon, amikor kedvünk támad megsimogatni. Nem kell megsértődnünk, ha inkább a napsütötte ablakpárkányt választja. Nem szabad büntetnünk azért, mert a számára kellemetlen helyzetből menekülni próbál. És nem tekinthetjük szeretetlenségnek azt, ha másképpen fejezi ki a kötődését, mint ahogyan azt mi megszoktuk. A valódi macskabarát nem attól jó gazda, hogy a cicája folyamatosan a közelében van, hanem attól, hogy felismeri és tiszteletben tartja annak határait.
Prof. Dr. Roberto Marchesini rövid életrajza
Roberto Marchesini 1959-ben született Bolognában. Olasz filozófus, etológus és zooantropológus, aki munkásságának középpontjába az ember és az állatok közötti kapcsolat vizsgálatát állította. A Bolognai Egyetemen állatorvosi diplomát szerzett, később pedig az állati viselkedés, a kognitív etológia és a filozófia területén folytatott kutatásokat. A SIUA (Scuola di Interazione Uomo-Animale), vagyis az Ember–Állat Kapcsolat Iskolájának, valamint a Poszthumanista Filozófia Kutatóközpontjának igazgatója. Az Animal Studies című folyóirat szerkesztője, és több mint száz publikáció szerzője. Munkásságának egyik meghatározó célja, hogy az állatokat ne pusztán az emberi igények kiszolgálóiként, hanem sajátos tulajdonságokkal, igényekkel és önálló szereppel rendelkező élőlényekként ismerjük el.
Zárszó – Szeressük, de hagyjuk macskának lenni!
Roberto Marchesini Macskatudomány című könyvének legfontosabb üzenete számomra az, hogy a szeretet önmagában még nem jelenti a másik megértését. Lehetünk bármennyire ragaszkodók, gondoskodók és jó szándékúak, ha közben folyamatosan a saját emberi elképzeléseinket erőltetjük egy másik faj képviselőjére. A macska nem azért különleges, mert néha úgy viselkedik, mintha ember lenne. Önálló, érzékeny, intelligens, olykor kiszámíthatatlan, és a maga sajátos módján képes kapcsolatot kialakítani velünk. Talán nem is az a legnagyobb ajándék, ha egy macska mindenáron a közelünkben akar lenni, hanem az, ha egyáltalán úgy dönt, hogy megosztja velünk a világát. Ha biztonságban érzi magát mellettünk, ha megengedi, hogy megismerjük a szokásait, ha időnként odadörgölőzik a lábunkhoz, vagy egyszerűen csak visszahunyorgott ránk a szoba túlsó végéből.
A macskák nem mindig úgy mondják, hogy szeretlek, ahogyan mi szeretnénk hallani: néha csak ott ülnek a közelünkben, néha megvárnak az ajtóban, néha az ölünkbe telepednek, máskor pedig látványosan tudomásunkra hozzák, hogy most nincs kedvük hozzánk.
Nem az a dolgunk, hogy macskából embert neveljünk, hanem az, hogy olyan emberré váljunk, akivel egy macskának is jó együtt élni.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Hogyan biztosíthatod macskád jóllétét és nyugalmát? (...és persze a magadét és a családodét is?) Ez a könyv az emberhez való viszonya szempontjából vizsgálja a macskák fejlődéstörténetét. Sorra veszi kommunikációs és kognitív képességeiket, és eloszlatja azokat a hamis mítoszokat, amelyek megakadályozzák, hogy igazán közel kerüljünk hozzájuk. És ami a legfontosabb: segít, hogy e kapcsolatban mindenkit, azaz a cicákat és magunkat is maradéktalanul boldoggá tegyük.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése