Könyvajánló – John McMahon: Veszett ügyek
Mi történik, amikor egy sorozatgyilkos olyan rejtvényeket hagy maga után, amelyeket látszólag csak egyetlen ember tud megfejteni? És mi van akkor, ha közben egyre inkább úgy tűnik, hogy az elkövető nemcsak a nyomozók munkáját követi, hanem magukat a nyomozókat is ismeri?
John McMahon Veszett ügyek című regénye egy különleges FBI-egységhez vezet, ahol olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyeknél a hagyományos nyomozati módszerek már kevésnek bizonyulnak. Gardner Camden különösen erős a mintázatok felismerésében. Számok, adatok, összefüggések, apró részletek kerülnek a helyükre a fejében, és olyan dolgokat is észrevesz, amelyek másnak könnyen elkerülik a figyelmét. Az emberek azonban már egészen más történetet jelentenek számára. A saját életében, főleg a hétéves kislányával, Camilával való kapcsolatában sokkal nehezebben igazodik el.
A csapat egy sorozatgyilkossági ügy miatt kerül bajba. Az egyik tetthelyen talált DNS egy olyan gyilkoshoz vezet, akiről mindenki azt hitte, hogy már régen halott. A következő áldozatnál újabb nyomok kerülnek elő, és lassan kirajzolódik egy minta. A gyilkos pedig közben elkezd üzenni Gardnernek: rejtvényeket hagy, jeleket küld, és úgy tűnik, pontosan tudja, kivel akar játszani.
Ez a felállás már önmagában elég ahhoz, hogy az ember gyorsan lapozzon tovább, mert tudni akarja, mi a folytatás. Én különösen szeretem azokat a krimiket és thrillereket, ahol a nyomozás során nem egyszerűen bizonyítékokat kell összegyűjteni, hanem gondolkodni is kell. Itt pedig bőven van mit megfejteni. Gardner gondolkodásmódja adja a történet egyik legjobb részét, mert a minták felismerése számára szinte ösztönös. Egy apró részletből képes egészen messzire eljutni, és közben az olvasó is folyamatosan próbálhatja kitalálni, vajon hová vezetnek az egyes nyomok.
A csapat többi tagja is érdekesre sikerült. Egy matematikus, egy fegyverszakértő, egy informatikus és a veterán csapatvezető alkotják Gardner mellett az egységet. Elég különböző személyiségek ahhoz, hogy legyen közöttük súrlódás, közben mindenkinek megvan a maga területe, amely nélkül nehezen jutnának előre. Szerettem, hogy a regény nem egyetlen zseniális nyomozóra épül, aki mindenkinél okosabb, a többiek pedig csak asszisztálnak hozzá: a megoldásokhoz tényleg szükség van az egész csapatra.
A történet hangulatán érezni, hogy McMahon ismeri és szereti a klasszikus sorozatgyilkosos thrillereket. A könyv több ponton idézi a kilencvenes és kétezres évek hasonló történeteinek világát: különös gyilkos, megfejtendő üzenetek, egyre személyesebbé váló macska-egér játék, miközben a nyomozók próbálják egy lépéssel megelőzni az elkövetőt. Mindezt a szerző egy mai környezetbe helyezi, így nem lesz belőle egyszerű nosztalgiázás.
Ami nekem külön tetszett, az a tempó. A történet nem tölt hosszú oldalakat azzal, hogy minden egyes bizonyítékot újra és újra körbejárjon. Folyamatosan történik valami, és amikor az ember azt gondolja, hogy már érti, merre tart az ügy, általában akad egy újabb információ, ami miatt érdemes továbbgondolni az egészet. A feszültség is fokozatosan nő, ahogy egyre világosabbá válik, hogy a gyilkos érdeklődése Gardner és a csapat iránt sokkal személyesebb annál, mint amire kezdetben számítani lehet.
Gardner karaktere miatt a regény túlmutat egy egyszerű nyomozáson. Az elemzői képességei miatt kiválóan működik a munkájában, közben a magánéletében éppen azokkal a helyzetekkel gyűlik meg a baja, amelyekhez nem lehet logikai képleteket rendelni. Egy gyerek érzéseit, egy családi kapcsolat működését vagy egy ember valódi szándékait nem lehet pusztán mintázatokból megfejteni. Ez a kettősség ad neki egy kis pluszt, és szerintem emiatt könnyebb is közel kerülni hozzá.
A Veszett ügyek azoknak lehet jó választás, akik szeretik a pörgős sorozatgyilkosos történeteket, a különleges nyomozócsapatokat és azokat a krimiket, ahol az olvasónak is van lehetősége együtt gondolkodni a szereplőkkel. Nem akarja újra feltalálni a műfajt, viszont nagyon jól használja azokat az elemeket, amelyek miatt annak idején megszerettük ezt a fajta thrillert. Nekem végig megvolt az az érzésem, hogy „jó, ezt még elolvasom, aztán leteszem”, aztán valahogy mindig lett belőle még egy fejezet. Meg még egy...
John McMahon kreatív írást tanult az Arizonai Egyetemen, majd reklámszakemberként helyezkedett el. Reklámügynökségi kreatív igazgatóként dolgozott, munkájáért Gold Clio-díjat is kapott. Első regénye, a The Good Detective 2019-ben jelent meg, és rögtön komoly figyelmet kapott: a New York Times az év tíz legjobb krimije közé választotta, emellett Edgar- és Thriller Award-döntős lett a legjobb első regény kategóriájában. Ezt követte a P. T. Marsh történeteit folytató The Evil Men Do és A Good Kill. A Veszett ügyek már egy új sorozat, a Gardner Camden főszereplésével készült PAR Unit első kötete. Az angolul Head Cases címen megjelent regény 2025-ben került az olvasókhoz, és USA Today-bestseller lett. A sorozat második része, az Inside Man 2026 januárjában jelent meg. Remélem, hamarosan mi is olvashatjuk a sorozat folytatását. McMahon jelenleg Dél-Kaliforniában él családjával és egy mentett kutyával, miközben továbbra is reklámszakemberként és íróként dolgozik.
A kötet az Agave Könyvek csapata jóvoltából, Nimila Ágnes fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!
Megjegyzés küldése