Ez a kötet nem a nagy történelmi fordulatokról, nem drámai sorsokról vagy romantikus kalandokról mesél, hanem azokról az apró pillanatokról, amelyekből végül az egész életünk összeáll. Lekezelések, félreértések, személyünkön való átnézések szerepelnek benne a rá adott reflexiókkal. Fontos ez? Az. Fontos.
KÖNYVAJÁNLÓEZÜSTSZÉLŰ FELHŐK
Szerző: Mörk LeonóraKiadó: Jaffa KiadóKötés: kartonált, 260 oldal
Mörk Leonóra: Ezüstszélű felhők – A hétköznapokból irodalom születik
Nézzünk másképpen az életünkre! Mörk Leonóra Ezüstszélű felhők című kötete ehhez ad inspirációt - nem regény, nem klasszikus novellafüzér, hanem negyvennyolc rövid írásból összeálló, személyes hangú gyűjtemény, amely egyszerre idézi fel a tárcairodalom legszebb hagyományait és a modern esszé bensőségességét. Olyan könyv ez, amely nem harsány igazságokat akar kimondani, hanem finoman megmutatni: még a legborúsabb napokon is megcsillanhat valami fény. Az a bizonyos ezüstszél.
Műfaji besorolás
Az Ezüstszélű felhők leginkább tárcákból, publicisztikákból és személyes hangvételű novellisztikus írásokból álló prózakötetként írható le. Ez tudatos eltérés Mörk Leonóra eddigi történelmi regényeitől. A könyv írásai korábban különböző felületeken – többek között a Nők Lapjában – jelentek meg, ám a szerző nem egyszerű újrakiadást készített. A szövegeket átdolgozta, aktualizálta, több helyen kibővítette, így egységes kompozícióvá formálta őket. Az írásokat az év tizenkét hónapja rendezi keretbe, ami természetes ritmust ad a kötetnek: téli történeteket télen, nyáriakat nyáron olvasunk, mintha mi magunk is végigkísérnénk egy teljes esztendőt.
Idézet a műből
Tartalom – Apró történetek, nagy felismerések
A kötet negyvennyolc rövid történetet tartalmaz. Látszólag hétköznapi eseményekből indulnak ki: egy autószervizben tett látogatásból, egy utazásból, gyermekkori emlékből, egy családi helyzetből vagy akár egy hétköznapi félreértésből. Mörk Leonóra különleges képessége éppen abban rejlik, hogy ezekből a mindennapi helyzetekből általános emberi tapasztalatokat bont ki. Egy rosszul kitöltött forgalmi engedély történetéből például nemcsak adminisztratív bosszúság lesz, hanem gondolat arról, milyen könnyen várjuk el egymástól azt a tudást, amely valójában csak a saját szakmánk természetes része vagy egy járvány idején megélt abszurd helyzetből nem pusztán korrajz születik, hanem finom humorral átszőtt reflexió az emberi viselkedésről.
A történetek között helyet kapnak:
A cím is ezt az életszemléletet foglalja össze. Az angol mondás – Every cloud has a silver lining – John Milton egyik művéből ered, jelentése pedig: minden rosszban van valami jó. Ez nem naiv optimizmus, sokkal inkább tudatos döntés: megtanulni meglátni a fényt akkor is, amikor első pillantásra csak a felhőket látjuk.
Idézet a műből
Dramaturgia – Egy év története, egy élet ritmusa
Bár a kötet nem rendelkezik hagyományos cselekménnyel, szerkezete mégis meglepően tudatos. A tizenkét hónap szerinti felépítés természetes ívet ad az olvasásnak. A történetek hangulata együtt változik az évszakokkal: a tél befelé forduló elmélkedéseit fokozatosan váltják a tavasz reményei, a nyár könnyedsége, majd az ősz számvetése. Ez a ritmus különösen jól működik, mert nem erőltetett, nem egy regény lineáris dramaturgiáját követjük, hanem az életét. Minden írás önálló egység, mégis ugyanaz a gondolkodásmód, ugyanaz a finoman ironikus, emberséges hang kapcsolja össze őket, ami által az olvasó szinte észrevétlenül kerül egyre közelebb a szerzőhöz.
A cikk szerzőjének személyes megjegyzése
A szerző okos, talpraesett nő! - állapítottam meg tisztelettel, amikor bele-belekaptam itt-ott a szövegekbe, és a mondatok mögött megpillantottam a személyiségéről, világfelfogásáról árulkodó tényeket. Tévedés ne essék, ismerem könyveit, tehát sosem volt kétséges előttem, hogy nagy műveltségű, karizmatikus ember alkotásait tartom a kezemben. A Nők Lapjából és egyéb publicisztikáiból eddig kimaradtam, és milyen kár értük! Ez újabb plusz számomra, hogy még inkább figyelemmel kísérjem a tevékenységét. Nagyszerűen látja meg azokat az anomáliákat, amik gyakran csak apró pörsenések, de mégis, milyen kényelmetlenül tudja érezni magát az ember, ha éppen rajta kellemetlenkedek ezek a kiütések! - és ezeknek képes úgy megfogalmazni a lényegét, hogy konstruktív legyen, ne sértő. Nagy szó ez, feleim! Hányszor és hányan állhattunk már elképedten egy-egy hasonló lekezelés, félreértés, stb. során a másikkal szemben, és csak annyit éreztünk, valami nem helyes, de szavakkal visszaadni igazunkat, kétségeinket vagy ellenérzésünket úgy, hogy ne is reagáljuk túl és meg is értsék, mi a bajunk a másik által elénk köpött mondattal, metakommunikációval, nem mindig megy flottul (vagy éppen sehogyan sem). Mennyi önreflexió kell ahhoz, hogy ne sértsük meg a másikat "a te anyádat" zsigerből jött kiszólásával, ott és akkor fel sem fogva, hogy aránytalanul nagy vehemenciával hüllőagyunk cselekedett a józan eszünk helyett - pláne egy kutyának sem való nap közepén, amikor már reggel 9-kor egyértelmű, hogy aznap felkelni sem volt érdemes.
Karakterelemzés – A főszereplő maga az ember
Az Ezüstszélű felhőkben nincsenek klasszikus értelemben vett regényhősök, a központi "szereplő" maga Mörk Leonóra, pontosabban az a figyelmes megfigyelő, aki képes humorral, öniróniával és nagy empátiával szemlélni önmagát és környezetét. Nem idealizálja saját életét, beszél bizonytalanságokról, kudarcokról, bosszantó helyzetekről, ugyanakkor soha nem válik panaszkodóvá, sokkal inkább azt mutatja meg, miként lehet ugyanarra a helyzetre később más szemmel tekinteni. A mellékszereplők – családtagok, szerelők, utastársak, külföldiek, barátok vagy éppen egy kíváncsi varjú – néhány oldal alatt is emlékezetessé válnak, mert mindig valamilyen emberi tulajdonság hordozói. A szerző nem ítélkezik, megfigyel.
Mosolyog.
Elgondolkodik.
És erre hívja az olvasót is.
Stílus – Elegáns könnyedség
Mörk Leonóra prózája ezúttal is rendkívül kifinomult, mondatai gördülékenyek, természetesek, mégis gondosan megmunkáltak. A humor soha nem harsány, inkább finoman ironikus, az önirónia különösen szerethetővé teszi a szövegeket, miközben a komolyabb témák – betegség, veszteség, társadalmi jelenségek vagy a világ változásai – sem veszítik el súlyukat. A kötet tárcái nem akarnak kész válaszokat adni, inkább kérdéseket tesz fel, és hagy időt arra, hogy az olvasó maga találja meg a saját válaszait.
Idézet a műből
Ha megérem, mindenképpen a holland hajóépítő úr példáját akarom követni. Meg a finn nyugdíjasokét, akikről egy, a skandináv boldogság titkairól szóló cikkben olvastam, nem kizárólag unokázással töltik az idejüket, hanem saját kedvteléseikkel. Megkeresik, mi teszi boldoggá őket, és utána valóban boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Kinek ajánlható?
Az Ezüstszélű felhők elsősorban azoknak szól, akik szeretik az elgondolkodtató, személyes hangvételű prózát, akik kedvelik a tárcairodalmat és a rövid, mégis tartalmas történeteket, akik Mörk Leonóra történelmi regényei után kíváncsiak a szerző civil hangjára, valamint mindazoknak, akik hisznek abban, hogy az irodalom nemcsak szórakoztat, hanem segít más szemmel nézni a világot.
Nem olyan könyv ez, amelyet feltétlenül egyetlen este kell elolvasni, bár azzal sincs semmi probléma, ha az ember mégis ezt teszi. Valójában inkább olyan kötet ez, amelyhez újra és újra vissza lehet térni: egy csésze kávé mellé, egy csendes délutánon vagy éppen egy nehezebb napon, amikor szükség van arra, hogy valaki emlékeztessen bennünket: bármelyik felhőnek lehet ezüstös széle.
Zárszó
Az Ezüstszélű felhők különleges helyet foglal el Mörk Leonóra életművében. Nem a nagy történelmi fordulatokról, nem drámai sorsokról vagy romantikus kalandokról mesél, hanem azokról az apró pillanatokról, amelyekből végül az egész életünk összeáll, így válik ennyire személyessé. Az olvasó nemcsak egy szerző gondolataival találkozik, hanem saját emlékeivel, kérdéseivel és felismeréseivel is. A mű történetei egyszerre tudnak megnevettetni, elcsendesíteni és reményt adni - Mörk Leonóra finoman, minden túlzott pátosz nélkül emlékeztet arra, hogy a legborúsabb égbolton is ott húzódhat egy vékony, ezüstösen ragyogó fénycsík. És néha éppen ez elég ahhoz, hogy másként tekintsünk a világra.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
 |
| Fotó: Rusznák Gábor Forrás: a szerző Facebook oldala |
Mörk Leonóra magyar író, újságíró és szerkesztő, aki elsősorban történelmi regényeivel vált ismertté. Pályáját újságíróként kezdte, hosszú éveken át dolgozott különböző lapoknál, publicisztikái többek között a Nők Lapjában is rendszeresen megjelentek. Regényeiben előszeretettel ötvözi a történelmi hitelességet a lélektani érzékenységgel, míg publicisztikáiban a hétköznapok apró eseményeiből bont ki általános emberi igazságokat. Munkáira jellemző a kulturális igényesség, a finom humor és a mély empátia, amelyek az Ezüstszélű felhők minden írásában is visszaköszönnek.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése