A boszorkány lánya

 Könyvajánló - Réczey Kata: A boszorkány lánya

Egy soha nem volt, mindig létezett kis falu mellett, az erdőben él Indraja és tízéves kislánya, Zohra. A környező települések lakói tisztelik, de félik is a gyógyító képességéről messze földön híres javasasszonyt – rossz nyelvek szerint boszorkányt –, mégsem haboznak beteg gyermekeikhez vagy akár haldokló öregjeikhez elhívni, hogy különleges énekével enyhítsen szenvedésükön.

Zohrának nincs könnyű élete. Az anyja keveset törődik vele, sokszor hajtja álomra fejét éhesen és magányosan a hideg kunyhóban. Egy nap azonban neki is alkalma nyílik segíteni két falubeli fiúnak, és ekkor kezdetét veszi életének második, szerelemmel és csalódással, örömmel és fájdalommal, veszteséggel és újraéledő reménnyel teli szakasza.

Zohra története egy gyógyulás regénye. Egy olyan nő életét mutatja be, aki mindent elveszített, de a traumákkal kikövezett nehéz utat járva megtalálta önmagát…

Réczey Kata több évtizednyi pszichológusi munkájának tapasztalatait felhasználva írta meg megtörtént eseményeken alapuló, varázslatos, mágiával finoman átszőtt, a legmélyebb tragédiákat bemutató, mégis lelket melengető könyvét.

Ez a történet már az első mondatával kijelöli azt a különös, lebegő határvonalat valóság és mese között, ahol minden egyszerre ismerős és idegen. A boszorkány lánya egy olyan faluba hív, amely „soha nem volt, mégis mindig létezett”, és ahol az erdő nemcsak tér, hanem állapot is. Valami, ami elválaszt és összeköt, ami elrejt és felfed egyszerre.

Ebben az erdőben él Indraja és a lánya, Zohra. A nő, akit egyesek gyógyítónak, mások boszorkánynak tartanak. Már önmagában ez a kettősség is sokat elárul arról a világról, amelyben a történet játszódik: ahol a segítséget tisztelet övezi, de a másság mindig gyanút is szül. Indraja alakja egyszerre távolságtartó és titokzatos, és bár a falu lakói újra és újra hozzá fordulnak, valójában sosem fogadják be igazán.

A történet azonban nem róla, hanem Zohráról szól.

Egy gyerekről, aki nem kapja meg azt az alapvető biztonságot, amit egy gyerekkornak jelentenie kellene. Az éhség, a hideg, a magány nem kivételes állapotok az életében, hanem a mindennapok részei. És talán éppen ez az, ami miatt a regény ennyire erősen hat: nem egy idealizált, mágikus gyerekkort mutat, hanem egy hiányokra épülő világot, ahol a szeretet nem magától értetődő.

Amikor Zohra először lép kapcsolatba a külvilággal – amikor segíteni próbál két falubeli fiúnak –, valami elmozdul, lassan, szinte észrevétlenül. Innen indul el az a folyamat, amely során a történet fokozatosan egy felnövéstörténetté válik, tele ellentmondásokkal: kötődéssel és elutasítással, vággyal és félelemmel, reménnyel és veszteséggel.

A regény nem kínál egyszerű érzelmi ívet. Nem arról van szó, hogy a szenvedést szükségszerűen követi a feloldás, inkább arról, hogy a trauma rétegekben épül be az emberbe, és ugyanígy rétegekben is lehet csak feldolgozni. Zohra útja nem egyenes, és nem is mindig érthető kívülről – de éppen ettől válik hitelessé.

A mágikus elemek finoman, szinte észrevétlenül szövik át a történetet. Nem dominálnak, nem válnak öncélúvá, inkább egyfajta belső nyelvként működnek: a kimondhatatlan érzések, a feldolgozhatatlan élmények metaforáiként. Indraja éneke, a gyógyítás, az erdő jelenléte mind-mind olyan motívumok, amelyek egyszerre értelmezhetők szó szerint és szimbolikusan.

És talán ez az, ami miatt a könyv igazán működik: nem dönti el helyettünk, hogy mit tekintsünk valóságnak és mit mítosznak. A kettő egymásba csúszik, ahogy az emlékek és az érzések is.

A boszorkány lánya végső soron egy gyógyulástörténet, de nem a klasszikus értelemben. Nem arról szól, hogy a múlt eltűnik vagy jelentőségét veszti, hanem arról, hogy hogyan lehet együtt élni vele. Hogyan lehet újraértelmezni azt, ami történt, és hogyan lehet – talán először – önmagunk felé fordulni.

A könyv hangulata végig melankolikus, néhol kifejezetten nyomasztó, mégis van benne valami csendes melegség. Egyfajta lassú, óvatos remény, amely nem látványos, de végig jelen van a sorok között.

Réczey Kata ebben a regényben érezhetően nemcsak történetet mesél, hanem tapasztalatot közvetít. A pszichológiai háttér nem direkt módon jelenik meg, hanem a karakterek viselkedésében, reakcióiban, kapcsolódási mintáiban. Ettől válik a történet nemcsak érzelmileg erőssé, hanem mélyen hitelessé is.

A boszorkány lánya nem könnyű olvasmány. Nem az a könyv, amit gyorsan elolvas az ember, majd továbblép. Inkább olyan, ami lassan dolgozik, és még jóval az utolsó oldal után is ott marad. És talán pont ez az egyik legnagyobb ereje.

A kötet az Alexandra Kiadó jóvoltából jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!