Könyvajánló - Simone St. James: Gyilkos út
Ha találkozol vele, te leszel a következő.
1995 júliusa. April és Eddie friss házasokként egy üdülővárosba tartanak nászútra. Éjszaka rossz helyen kanyarodnak le az autópályáról, és a néptelen fasoron megpillantanak egy stoppos lányt. Csak azután veszik észre a kabátja alól csöpögő vért, hogy már beszállt a kocsijukba. Pár pillanattal később vészesen közelítő fényszórókra lesznek figyelmesek maguk mögött, és a lány elhaló hangjára: Sajnálom! Jön! Sikerül lehagyni az üldözőjüket, azonban mire beérnek utasukkal a legközelebbi kórházba, az meghal.
A pár hirtelen a Coldlake Falls-i rendőrség célkeresztjében találja magát. Az Atticus fasoron ugyanis évtizedek óta gyilkolják a stopposokat, a rendőrök tehetetlenek, és végre akad két szemtanú, akik akár gyanúsítottak is lehetnek. April és Eddie tisztázni akarják magukat, és mivel az ő érdeklődésüket is felkeltik a halálesetek, valamint néhány megmagyarázhatatlan történés, nyomozni kezdenek. Hamarosan kiderül, hogy egy természetfeletti erő lépett működésbe, amely nemcsak a környékre látogató fiatalokra jelent veszélyt, de Eddie és April házasságára, sőt az életükre is.
Simone St. James legújabb regényével ismét megmutatja, hogy nála jobb paranormális thrillereket jelenleg senki nem tud írni. A Gyilkos út a legemlékezetesebb X-akták-epizódokat és Stephen King klasszikusait juttathatja az olvasó eszébe.
Sosem szerettem igazán sem az X-akták típusú történeteket, sem Stephen King világát. Mindig volt bennük valami, ami taszított – talán a túlzott misztikum, talán az a fajta baljós lebegtetés, ami inkább idegesített, mint izgatott. A természetfeletti nálam ritkán működik. Túl könnyen válik öncélúvá. Túl gyorsan csúszik át hatásvadászatba.
És mégis, a Gyilkos út tetszett.
Talán azért, mert Simone St. James nem a természetfelettivel kezd. Hanem két emberrel. 1995 júliusa, friss házasok, egy autó, egy eltévesztett lehajtó. Egy rossz döntés, amit mindannyian meghozhattunk volna. A stoppos lány alakja pedig nem horrorisztikus, hanem tragikus. A vér csak akkor tűnik fel, amikor már késő. A fényszórók a visszapillantóban fenyegetőek. És a lány utolsó szavai: „Sajnálom! Jön!” – inkább kétségbeesett, mint hátborzongató.
Ami ezután következik, az már több mint egy egyszerű baleset története. A Coldlake Falls-i Atticus fasoron évtizedek óta tűnnek el, halnak meg stopposok. A rendőrség tehetetlen, a legenda él. És April meg Eddie hirtelen nemcsak tanúk, hanem potenciális gyanúsítottak is. A friss házasságuk első napjai a bizalom és az egymásra utaltság próbatételeivé válnak.
A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy a természetfeletti szál sosem válik öncélúvá. Nem effektekre épít, nem ijesztget pusztán a borzongás kedvéért. Inkább egy lassan beszivárgó nyugtalanságot teremt. Valami nincs rendben azon az úton. Valami figyel. Valami ismétlődik. És a kérdés nemcsak az, hogy mi ez – hanem az is, hogy mit hoz ki az emberekből.
April karaktere különösen jól működik. Nem passzív áldozat, nem sikoltozó mellékszereplő. Gondolkodik. Kételkedik. Nyomoz. És közben a saját házasságát is próbálja megérteni. Mert a könyv egyik finom, de fontos rétege az, hogy mit tesz a félelem egy kapcsolatban. Mit kezdünk azzal, ha a társunk múltja, reakciói, titkai hirtelen más megvilágításba kerülnek?
Igen, van benne paranormális szál. Igen, eszünkbe juthat róla az X-akták vagy King néhány klasszikusa. De számomra ez a regény nem ezek miatt működött, hanem annak ellenére. Mert itt a misztikum nem cél, hanem eszköz. A valódi feszültség az emberi döntésekben, a bizalom megingásában, a kimondatlan félelmekben rejlik.
A Gyilkos út inkább sötét tónusú thriller, amelyben a természetfeletti és a valóság határa elmosódik.
És talán ez a legnagyobb meglepetés: hogy egy olyan könyv tudott beszippantani, amelynek a műfajától korábban mindig ódzkodtam. Úgy tűnik, néha nem a zsánerrel van bajunk – hanem azzal, hogyan mesélik el. Simone St. James pedig tud mesélni, amit már az Alkony motelnél is bebizonyított. Ezért is mertem kézbe venni ezt a könyvét is.
Simone St. James kanadai író, aki a paranormális thriller műfajának egyik legerősebb kortárs hangja. Pályája elején televíziós kulisszák mögött dolgozott, mielőtt teljes egészében az írás felé fordult volna, és talán ez a filmes háttér is magyarázza regényeinek feszes, atmoszférikus jeleneteit. Könyveire jellemző a múlt és a jelen összemosása, a női nézőpont hangsúlyossága, valamint az a finom egyensúly, amelyet a lélektani hitelesség és a természetfeletti között teremt. Több műve nemzetközi sikert aratott, és mára egyértelművé vált, hogy nem pusztán ijesztgetni akar: történeteiben a félelem mindig az emberi kapcsolatokból és a feldolgozatlan múltból táplálkozik.
A kötet az Agave Könyvak csapatának jóvoltából, Neset Adrienn fordításában jelent meg. Elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva!
Megjegyzés küldése