Könyvajánló - Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök!
Ebben a régóta várt, megindítóan őszinte önéletírásban megelevenedik a világhírű, kétszeres Oscar-díjas színész, Sir Anthony Hopkins gyerekkora, színészi pályája, az eszméléstől a bölcsességig ívelő életútja.
Sir Anthony Hopkins egy kis walesi iparvárosban, Port Talbotban született. Gyerekkorát beárnyékolta a háború és megkeserítette az a társadalmi közeg, melyben a férfias keménység, az alkohol és a nyers brutalitás vitte a prímet, kíméletlenül elnyomva a lelki érzékenység, a szépség iránti vonzalom minden formáját. Gyenge tanulmányi előmenetele miatt diáktársai, tanárai és szülei egyaránt leírták mint tehetségtelen fajankót, aki semmire sem fogja vinni az életben. A sorsdöntő fordulat akkor következett be a semmibe vett walesi fiú életében, amikor egy szombat este megnézte Shakespeare Hamletjének 1948-as filmváltozatát. Ez az élmény volt a szikra, amely lángra lobbantotta lelkében a vágyat, hogy színész legyen; ekkor határozta el, hogy rálép az útra, amelyen eljutott a világhírig.
Hopkins megnyerő őszinteséggel, lebilincselő stílusban idézi fel könyvében pályájának legfontosabb állomásait és enged bepillantást az olvasónak abba a műhelymunkába, amelynek során megszülettek zseniális alakításai. Jago szerepének megformálásáért vették fel a rangos Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolába, ahol Laurence Olivier volt a mestere. Richard Burtonnel még fiatal fiúként találkozott rajztanárának a lakásán, hogy néhány év múlva már befutott pályatársként üdvözölhesse rajongásig szeretett példaképét, a kulisszák mögött, az Equus egyik előadásán. Egyik ikonikus szerepének, Hannibal Lecternek a megformálásában, saját bevallása szerint, döntő szerepe volt kiváló színészmesterség-tanára útmutatásának és Lugosi Béla Drakulájának, amelyből ihletet merített. A Lear király címszerepének felejthetetlen alakításához apja és nagyapja rendíthetetlen higgadtsága, szenvedélymentessége szolgált számára mintaképül.
Hopkins kíméletlen őszinteséggel tárja fel az olvasó előtt magénéleti válságait is. Súlyos alkoholfüggősége tönkretette nemcsak az első házasságát, de egyetlen gyerekével való kapcsolatát is, és kis híján az életével fizetett érte. Amikor erre rádöbbent, elhatározta, hogy nem nyúl többé a pohárhoz, és ezt a fogadalmát immár lassan fél évszázada tartja. Minden erejével megpróbálja elnyomni magában a vágyat, hogy magányosan élje le az életét, és mindent megtesz az ellen, hogy a kiszolgáltatottságtól való félelmében – családja férfitagjaihoz hasonlóan – kerülje az emberi kapcsolatokat. Az évek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatja a múlandóság, apja szavait idézve „a nagy titok”, hogy mi jön a halál után.
A Jól csináltuk, kölyök! egy különleges, összetett, ikonikus ember nyers és szenvedélyes, személyes fotókat is tartalmazó emlékirata, aki több mint hatvan éven át figyelemre méltó alakításokkal inspirálja közönségét.
Anthony Hopkins azok közé az emberek közé tartozik, akikről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy „mindig is ilyen volt”. Mintha eleve készre csiszolva érkezett volna a világra: kimért, hideg tekintetű zseni, aki egyetlen pillantással képes rendet vágni egy jelenetben – vagy épp rettegést kelteni. Ez a könyv azonban nagyon határozottan lerombolja ezt az illúziót.
A Jól csináltuk, kölyök! nem egy diadalmenet története. Nem egy világsztár-csináló kézikönyv. Sokkal inkább egy hosszú, kanyargós, gyakran sötét út krónikája, amely egy walesi iparvárosból indul, egy olyan közegből, ahol az érzékenység nem erény, hanem szégyenfolt, ahol a férfiasság mércéje az alkohol, a hallgatás és az érzelmi vakság. Hopkins gyerekkora nyomasztóan ismerős lehet mindazoknak, akik valaha kívülállónak érezték magukat: gyenge tanuló, „semmirekellő”, akiről lemondanak a tanárai, a szülei, és végső soron a környezete is.
A könyv egyik legszebb és legfontosabb pillanata az a bizonyos szombat este, amikor a fiatal Hopkins megnézi Laurence Olivier Hamlet-alakítását. Nem túlzás azt mondani: ez az élmény menti meg az életét. Nem azért, mert azonnal megold mindent, hanem mert megmutatja a fiatal Hopkinsnak, hogy létezik egy másik világ, ahol az érzelmek nem gyengeségek, hanem erőforrások. Innen indul el az a pálya, amely végül a Royal Academy of Dramatic Art falai közé, Olivier tanítványai közé, majd a világ legnagyobb színpadaira vezeti.
Hopkins elképesztően őszinte abban, ahogyan a mesterségéről beszél. Nem romantizálja a színészetet, nem misztifikálja túl a tehetséget. Megmutatja a tanulást, a kudarcokat, a bizonytalanságot, azt a folyamatos belső munkát, amely nélkül nem születhetnek meg azok az alakítások, amelyek ma már filmtörténeti mérföldkövek. Különösen izgalmas, ahogyan ikonikus szerepeiről ír: Hannibal Lecter megformálása mögött ott van Lugosi Béla Drakulája, Jago mögött a tanulmányok és Olivier szigora, Lear király mögött pedig az apai-nagyapai örökség rideg nyugalma.
És igen, ez az a pont, ahol a filmjei új fénytörésbe kerülnek. A bárányok hallgatnak Lecterje már nem pusztán egy zseniális pszichopata, hanem egy gondosan felépített, tudatosan visszafogott alakítás, amelynek ereje épp a minimalizmusban rejlik. A Napok romjai Stevens komornyikja szinte fájdalmas tükörképe annak az érzelmi elfojtásnak, amelyben Hopkins maga is felnőtt. A Nixon, az Amistad, az Equus, vagy akár a késői mestermű, Az apa mind-mind egyetlen nagy ív részei: annak az embernek a küzdelmei, aki egész életében próbál közel kerülni önmagához és másokhoz.
A könyv legmegrázóbb része mégsem a szakmai pálya, hanem a magánéleti vallomások sora. Az alkoholizmus leírása nyers, mentegetőzés nélküli. Hopkins nem hőst csinál magából, hanem felelősséget vállal: kimondja, hogy tönkretette a házasságát, elveszítette a kapcsolatot a fiával, és hajszál híján saját magát is. Az absztinencia története nem diadalbeszéd, hanem egy csendes, mindennapi küzdelem krónikája, amely immár közel ötven éve tart.
A Jól csináltuk, kölyök! végső soron nem a színészről szól, hanem az emberről. Arról, hogyan lehet együtt élni a magánnyal, a félelemmel, az öregedéssel, a múlandóság tudatával. Arról a „nagy titokról”, amelyről Hopkins az apját idézve beszél: mi vár ránk a halál után – vagy talán inkább az a kérdés, hogyan érdemes élni addig.
Ez a könyv nem rajongóknak íródott kizárólag. Annak való, aki valaha elveszettnek érezte magát, aki túl sokáig hitte, hogy nem elég jó, és aki szeretné látni, hogy még a legikonikusabb arcok mögött is törékeny, vívódó, esendő emberek állnak.
Amikor a végére érsz, egészen máshogy fogsz ránézni Anthony Hopkins filmjeire. Nem csak a zsenit látod majd – hanem a fiút is, akinek egyszer, nagyon régen, végre valaki azt mondta: jól csináltuk, kölyök.
A kötetet Gellért Marcell fordításában az Athenaeum Kiadó adta ki, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!
Megjegyzés küldése