Budapesti karácsonyok a boldog békeidőkben - színek, hangulatok, hagyományok a polgári karácsonytól a főváros utcáin kavargó karácsonyi pezsgésig. Izgalmas kultúrtörténeti utazás ünnepi kiadásban.
 |
| A játék, amelyben a képen szereplő könyv megnyerhető, az Athenaeum Kiadó Facebook és Instagram oldalán található, 2025. december 21-ig tart. |
KÖNYVAJÁNLÓSZALONCUKOR ÉS ANGYALHAJ
Szerző: Morcsányi ElzaKiadó: Athenaeum KiadóKötés: keménytábla, 208 oldal
Morcsányi Elza frissen megjelent könyve, az Angyalhaj és szaloncukor budapesti karácsonyokat jár körbe kultúrtörténeti szempontból, amelynek ideje az úgynevezett boldog békeidőkre esik. A szerző visszalépteti olvasóját a dualista Magyarország idejébe, amikor meghonosodtak az országban a mára is jellemző ünnepi hagyományok, és számot ad arról, hogy egyáltalán, hogyan alakultak ki a klasszikus karácsonyra jellemző képek, az ünnep hangulata, színei, ismerős ízei és rítusai.
Messziről indultunk, pogánynak tartott régmúlt fényünnepeitől lehet datálni a kereszténység által ünnepelt Jézus születésig a karácsonyi hagyományokat. A fény ünnepe, le sem tagadhatnánk, hiszen a legtöbb lakásban, házban vallástól függetlenül, ilyentájt már bőszen égnek a fények: szerte Európában a rá jellemző éghajlati övek nagy részében például jön az év leghosszabb éjszakája, amikor annak idején az emberek el sem merték hinni, hogy valaha is lesz még napfényes a reggel és a a kora este. Minden tudományos meggyőződésünk ellenére kicsit mi is szorongunk a fentiek miatt, így gyertyákkal, elektromos izzókkal pótoljuk, de hívjuk is egyúttal a fényt, hogy el ne hagyjon bennünket.
A "boldog békeidők" kifejezés a 19. század végén, különösen a millennium évében (1896) kezdődött, és a 20. század elejéig tartott. Ez az időszak a dualista monarchia idején zajlott, amikor Magyarország viszonylag stabil politikai és gazdasági helyzetben volt, annak ellenére, hogy a dualista rendszer válságai már megjelentek.
Részlet a műből
Családi ,,idill" a boldog békeidőkben
1899-ben a Budapesti Hírlapban megjelent egy tárca, amely egy korabeli családapa karácsonyát mesélte el. Több mint százhuszonöt év telt el azóta, és mintha semmi nem változott volna, kivéve, hogy a szülők szakácsnő és szobalány nélkül járják végig a részletezett nehézségeket...
A budai családapa karácsonya
,,Ahányszor elmentem hazulról, mindig három-négy megbízást kaptam. Én kiferáltam haza a diót, a rávaló aranyfüstöt, a mogyorót, a rávaló ezüstfüstöt (kisebb, hát csak ezüst dukál neki), az aszalt szilvát, a cukrot, a süteményt. A házba úgy jártam be, mintha lopni jöttem volna. Kívülről füttyentettem a szakácsnénak, a ki erre füttyentett a szobalánynak (főzni nem tudott, de fütyölni igen szépen), a ki erre a gyerekeket félretakaritotta az útból, s összpontositotta a legkisebbik szobába. Ekkor a szakácsnő újra füttyentett, amire én pakkokkal megterhelten bevonultam. A gyerekeknek nem volt szabad belőle látni semmit. [...] A házi rend fel volt fordulva, senki se találta a helyét. Senki se mert sokat beszélni, mert félt, hogy kikottyant valami féltékenyen őrzött meglepetést. Két nappal karácsonyest előtt szobám bútorait összevissza taszigálták, mert, miközben a gyerekeket sétálni küldtük, beállitottunk egy óriási fenyőfát. Ekkorát még Tátrafüreden se láttam. Le is kellett belőle vágni alul-felül (mindakét végén hosszú volt), s csak úgy tudtuk betuszkolni. Eltartott másfél óra hosszat ez a munka. Én ezalatt ki-kiszaladtam a kapuhoz, hogy nem közelednek-e a gyerekek? Háromszor megjelentek szegények, de én mindannyiszor vészjóslóan fütyültem, jeladásul a dajkának, hogy sétáljanak tovább, végre a fenyőfa helyén állott, a szobát lezárták s én futottam a megfagyott gyermekekért, akik azalatt a kerületi melegedő szobába vonultak, melyet többek közt Neményi Ambrus életnagyságu medvecukorszobra ékesitett. Ilyen hálásak a budaiak! [...] Következett a karácsonyfa feldíszítése, ami nem olyan könnyü, mint sokan gondolják. Tetejébe egy viaszangyalka, mely trombitát fuj, az ágakra a csokoládé-kutyák, cukor-bárányok, melyek nem fujnak semmit, továbbá papirosláncok, gyertyák akképpen elhelyezve, hogy valamennyit látni lehessen, és egyik se gyulladjon meg. De még kiszámitani, hogy a majdan meggyujtandó gyertyák hová fogják leendő csöppjeiket leejteni, s azokat a helyeket külön megjelölni, hogy a gyerekeket viszont el lehessen onnan rántani, a mint közelednek feléje! Ehhez már csakugyan kiváló családapai furfang kell."
Bizonyos részletek változtak, bizonyos részletekben korunkban is nagyon ismerős élményeket ír le a szerző, hiszen ahány ház, annyi szokás, de a mai napig jellemző ,,alapok" - a Jézuskának írott levél, a karácsonyeste és az ajándékozás megkezdését csengővel jelző angyal, a karácsonyfa megcsodálása, a szépen csomagolt ajándékok a család minden tagja számára, a közösen eltöltött vacsora szokásai - a XIX. század végére szilárdultak meg. A felsorolt kellemes, meghitt eseményeket azonban hetek komoly munkája előzte meg: a Jézus tanításaiban ugyan nem szereplő, de szinte vallásos áhítattal véghez vitt nagytakarítás, amelyet a ház asszonya és a rendelkezésére álló személyzet vezényelt le.
A kötet egyik legnagyobb erőssége Budapest mint ünnepi tér bemutatása. A Budavári Palota királyi karácsonyaitól a régi Pest cukrászdáin át egészen a Váci utcáig és a Vörösmarty térig követhetjük, hogyan ünnepelt a város. A piacok és vásárok „sürgő-forgó tündérvárosa”, az ünnepi fényekkel feldíszített sugárutak, a jégpályák és báltermek világa mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó szinte sétálni induljon a lapok között. Ez a könyv Budapest-szerelmeseknek tuti tipp ajándék. Külön fejezet foglalkozik a karácsonyi ajándékozás és a játékok világával – azzal, hogyan változott az ajándék szerepe, mit kaptak a gyerekek, és hogyan telt az ünnep a családok körében. A „családi idill” nem idealizált, inkább szeretettel szemlélődő: olyan, amiben ott van a vágy a meghittségre, az összetartozásra, az ünnep csendjére. Szaloncukortörténet, karácsonyfaállítás szokássá válása, ünnepi forgatag jellemzői, családi hagyományok kialakulása, sok régi képeslap, újságcikkrészletek és városi séták sok érdekességgel és anekdotákkal: ez Morcsányi Elza ajándéka az ünnepi fa alá.
Ez a könyv tökéletes adventi olvasmánynak, karácsonyi ajándéknak, vagy egyszerűen azoknak, akik szeretik a régi történeteket, a főváros múltját kultúrtörténeti szempontból, és az ünnep csendes varázsát.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Karácsony. Mennyi kép, mennyi emlék, mennyi szín! Morcsányi Elza élvezetes stílusban, irodalmi példákkal fűszerezve ismertet meg bennünket különböző korok karácsonyainak szokásaival, amelyek közül a legtöbb példát, anekdotát, adomát a XIX. századi, békebeli ünnepek szolgáltatják. E képzeletbeli sétán a régi idők karácsonyait élhetjük újra. A Ruszwum cukrászda süteményillatától, a Mátyás templom karácsonyi miséjének orgonamuzsikájától kísérve járhatjuk be a Svábhegy hóborította ródlipályáit, a Budai Vár királyi karácsonyait, a Városház tér karácsonyi vásárait. Míg hintóval gördülünk végig az Andrássy úton, bekukkanthatunk a főúri palotákba és polgári otthonokba, megismerve a karácsonyfaállítás és ajándékozás szokásának eredetét, sétánk végén pedig a Városligetben korcsolyázunk a zenekar hangszereinek dallamára.
Morcsányi Elza író, várostörténeti sétavezető és szerkesztő, aki szépirodalmi stílusban és élvezetes hangvételben mesél Budapest történetéről és kulturális hagyományairól.
Legújabb könyvében a karácsonyi hagyományok, ünnepi gyakorlatok és a városi élet múlt századi képei mellett betekintést nyújt abba is, hogyan éltek akkor az emberek a karácsony idején — miközben rengeteg anekdotát és korabeli részletet oszt meg az olvasóival.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése