A kamaszkor törékeny időszak - erről szól Gunnar Helgason ifjúsági regénye, ami abszurd humorral átszőtt, realista ifjúsági regény. Fő témája, hogy a kamasz identitáskeresése közben a szégyenérzet kinőhető, a szülők szerepe pedig felértékelődik, még akkor is, ha kezdetben a főhős kamaszlány valóságérzékelése kisiklik és úgy érzi, az anyja elmondhatatlanul ciki. Minden kiskamasz kezébe javaslok egy példányt a műből! 

KÖNYVAJÁNLÓ

ANYA MEGKATTANT!

Szerző: Gunnar Helgason
Fordító: Patat Bence
Kiadó: Figura Könyvkiadó
Kötés: puhatábla, 216 oldal

Stellának valahogy minden nehezen megy mostanában: elindult a nővé válás útján, amit hétpecsétes titoknak érez, de az anyja, a szelíd, bohókás, gyakran mégis hajlíthatatlan akaratú asszony kifecsegte másoknak, hogy immáron menstruál. A lány úgy érzi, hogy mindenből elege van, az anyja megkattant és lépten-nyomon leégeti. Valamit tenni kell ez ellen! - határozza el, hiszen három hét van hátra a születésnapjáig, és kibírhatatlan, elviselhetetlen szégyen lesz számára, ha még ott is produkálni fogja magát. Az elhatározást tett követte, állandóan lepisszegi, pofákat vág és edukálja anyját az ő valóságához, de lépten-nyomon azzal a konklúzióval kell szembesülnie, hogy anyjának tettei tulajdonképpen nem is olyan rosszak, mint ahogy azt ő első blikkre elképzelte. Nos, ki fog megnevelni kit, ez a nagy kérdés, és a témában a miértek is hangsúlyos szerepet kapnak.

Abszurd humor lengi át ezt az ifjúsági regényt, amelyet kilenctől tizenöt éves korig ajánl a hozzáértő irodalmi közeg, bár jómagam azt mondom, hogy a felső korhatár akár 99 éves korig is kitolható - legalábbis jómagam, aki megette már kenyere javát, kifejezetten élveztem Gunnar Helgason prózáját. Nagyokat nevettem a lányzó gyötrelmeit jelentő gondokon, hogy tényleg? Úristen, ez is baj? Élveztem a szomszéd megregulázására az anya által bevetett trükköket, és egyáltalán az anya minden rezdülésére 10/10 pontot adtam, visszaemlékezve mind saját kamaszkoromra, mind saját kamasz gyerekem hasonló időszakára, ami akkor is ér, ha nekem nem lány, hanem fiú fújta a tüzet akkoriban.

A mű humorral átszőtt családregény, realista elemekkel átszőve, amely Stella kamaszválságára és társas megfelelési kényszerére hegyeződik ki. Abban a korban van, amikor egy bohókás, kelekótya,  kreatív, megmondó ember anya egészen egyszerűen gáz a lány számára. Gyűlöl kilógni a társai környezetétől, márpedig kilóg, mint azt az utolsó fordulattal szembe köpi velünk a szerző, és ennek feldolgozása is maga a gyötrelem, hát még ha állandóan azzal is foglalkoznia kell, hogy anyja tettei, beszólásai primer szégyenérzettel töltik el. A valóságnak kell rámászni az arcára, hogy megértse a konfliktushelyzetek szükségessén túl azok lefolyásának mozgatórugóit, és azt, hogy ezekből tanulni lehet. Az anyja nem ciki, döbben rá Stella, csak más, akit ezzel együtt nagyon is szeretni lehet.

A kamaszkor törékeny időszak, figyelmezteti olvasóit Gunnar Helgason, a kamasznak magának kell rájönnie arra, hogy az anyja különcsége érték, a szégyenérzete pedig saját bensőjéből fakad, nem a külvilág nyomásától, valamint arra is, hogy az értő, finom, építő jellegű humor nagyszerű eszköz a válságok lecsendesítéséhez és helyi értékén való kezeléséhez. A szülő-gyermek kapcsolat minőségéhez nagyban hozzájárul az, ha a felek képesek önazonosan viselkedni és kommunikálni. Főleg helyesen kommunikálni, ahol a szülő oldalán van nagyobb felelősség. Végül is, a kamaszkor szégyenei belső félelmek, amelyek segítséggel kinőhetők.

Szerintem olvassátok! A szakma által elismert műről van szó, amely számos díjat bezsebelt eddig. Nem is tudom, miért csak az eredeti megjelenés után 10 évvel jutott eszébe valakinek elhozni a magyar piacra is. Milyen jól tette!

Fülszöveg

A 12 éves Stella úgy érzi, anyja „megkattant”. (Való igaz, hogy anyja mindenről nyíltan beszél, szétszórt, kelekótya, de végtelenül szereti a gyerekeit.) Ezért azt tűzi ki célul, hogy megváltoztatja anyját. Erre három hete van a 13. születésnapjáig, ha el akarja kerülni, hogy „leégesse” őt a barátai előtt.
A regényt abszurd, mulatságos helyzetek, sok fura, ellentmondásos – és ezért életszerű – szereplő, jókora adag humor, valamint laza, könnyed, egy mai tizenéveshez illő nyelvezet jellemzi. Az olvasó – főként egy mai tizenéves – könnyen tud azonosulni az én-elbeszélő Stellával.
Mindvégig ott lebegnek a levegőben ezek a kérdések: Ki normális? Ki nem az? Milyen korlátokat állítunk magunk elé? Vállaljuk-e magunkat? Kell-e (egyáltalán: lehet-e) bárkit megváltoztatni? Nem bolond-e mindenki egy kicsit? A könyv bohókás, ugyanakkor szeretetteljes és elfogadó légköre azonban önmagában is például szolgálhat sok gyerek és felnőtt olvasó számára.
A kötetet az izlandi gyerekolvasók az év legjobb könyvének választották, elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölték a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY beválogatta az „Outstanding Books for Young People with Disabilities” kategóriába. 9 éves kortól ajánljuk (kb. 14-16 éves korig).

Gunnar Helgason 1965. november 24-én született Reykjavíkban, Izlandon. Színészként végzett, majd a Dráma Akadémián (Leiklistarskóli Íslands) diplomázott 1991-ben, ezt követően dolgozott színészként, rendezőként és forgatókönyvíróként is televíziós és színpadi produkciókban. 1992 óta ír gyerekkönyveket, és az utóbbi években Izland egyik legnépszerűbb gyermek- és ifjúsági szerzőjévé vált, számos díjat nyert könyveivel, köztük Stelláról és családjáról szóló sorozattal, amelyben Anya megkattant! is szerepel. Művei rendkívül népszerűek hazájában, és több nemzetközi elismerésre is jelölték.