Milyen leszel a jövőben? Hogyan tudod közelebb hozni és reálisan látni a pár évvel vagy évtizeddel későbbi önmagadat a mai énedhez? Hogyan cselekedj, hogy akkor is hatékonyan és eredményesen működj, aminek alapjait most kell lerakni? 

KÖNYVAJÁNLÓ

A JÖVŐBELI ÉNED

Szerző: Hal Hershfield

Fordító: Novák Gábor

Kötés: kartonált, 288 oldal

Mentális időutazás a jövőbeli énedért - ez a lényege Hal Hershfield könyvének, amelyet méltatói szerint vétek lenne kihagyni. Pillanatnyi érzéseink nem fognak folyamatosan, határozatlan ideig fennmaradni, ezt mindenkor figyelembe kell venni, amikor jövőbeli önmagunkra gondolunk. Korábbi önmagunknak egészen más nézőpontjai voltak, mint annak, akinek a korába egyszer csak beérkezünk, és ez szinte általános. Például a végjáték során egészen más prioritásokat fogunk figyelembe venni, mint amire most, egészségesen, erőnk  akár viszonylagos teljében gondolunk. Mit értek a fenti mondat alatt?

Személyes tapasztalataim vannak az öregedésről, testközelből asszisztáltam idén, féléven belül két szerettem haldoklását is. Mind a kettő közel kilencven éves volt, és még akkor sem fogták fel teljesen, milyen igényeik lehetnek és milyen gondok léphetnek fel - többek között - a szabad mozgással és a kognitív képességeik hanyatlásával kapcsolatban. Azt hitték, hogy a pelenka szégyellnivaló rossz, a mozgásterük, érzékelésük pedig nem szűkül egyre jobban le: persze, tévedtek. Előbb csak a házban mozogtak szabadon, de már nem mentek ki az udvarra, aztán már csak a szobájuk és a mellékhelyiség, étkező, fürdőszoba között, aztán már csak a szobájukban és hamar bekövetkezett az idő, amikor a teljes világuk az ágyukra és a szobavécére korlátozódott, majd a szobavécé is kiesett a lehetőségeik közül. Az ágyban fekve eleinte folyamatosan be volt kapcsolva a tévé, rádió, aztán már nem érdekelte őket a külvilág, magukba fordulva inkább csak aludtak, ha éppen nem gyötörte őket fájdalom. Eleinte még ettek, de egyre kevesebbet és volt székletük, vizeletük, aztán inkább csak ittak, aztán már azt sem. Eleinte még beszéltek, meg tudták nyomni a jelzőt, ha éppen nem voltam benn náluk, hogy értesítsenek arról, hogy a jelenlétem elengedhetetlen, aztán elveszett ez a képességük is, már csak intettek a kezükkel, ha valamit akartak vagy nem akartak, aztán már azt sem. 

Aki mindezeket nem látja, azoknak hiába írják le a fentieket, nem ugyanaz az érzékelés súlyossága. Ki hinné el, hogy akinek nem esik egy féltégla a fejére, annak nehéz megszabadulni az életétől, gyakran hetekre, hónapokra való szenvedésre kárhoztatik? És hogy kell legalább egy terv, amikor ott fekszünk tehetetlenül, kiszolgáltatva, hogy akkor hogy legyen. Ha nem nyilatkozol előre, hogy életed egy bizonyos, visszafordíthatatlan folyamatok megindulása pontján a kezelésed kizárólag a fájdalomcsillapításra korlátozódhat, életedet hosszabbítják újraélesztéssel, terápiás kezelésekkel, gyógyszeradagolásokkal. A tett nemes, de nemcsak az életed hosszabbítják meg, hanem a szenvedéseid időtartamát is értelmetlenül kitolják, és nekem, az otthonápolónak, elhiheted, hogy létezik az az élethelyzet, amikor a haldokló testi fájdalmát nagyágyú szerekkel sem lehet elégséges mértékben csillapítani. Ha nem tudod, hogy ki, hol, hogyan és miből fog ápolni, nagy bajba kerülhetsz. Ha nem tudod, hogy létezik motoros gyógyágy, aminek bérlésére kiválóan prosperáló iparág telepedett, ami a te életedet is egyszerűsíti, de a téged ápoló tevékenységét meg hatalmas százalékkal könnyíti az ezeréves, alacsony, kifeküdt franciaágyban való gondozás helyett, megint csak rossz oldalon állsz, de inkább fekszel. Ha nem tudod, hogy létezik antidecubitus matrac, és hatékony szerek sokasága, kínos és fájdalmas felfekvések lepik el a testedet. Nincs elég bajod, hanem még az is, ami úgy hiányzik, mint üveges tótnak a hanyattesés.

Nem véletlenül írtam le a fentieket ilyen részletességgel. Higgy a kötet írójának, Hal Hershfieldnek, hogy az általa citált, tudományos megalapozottsággal írt könyve nem légből kapott okoskodás. Azt állítja, hogy a jelenbeli énünk elválik a jövőbeli énünktől, kutatási területe ennek metodikája. Nem hisszük el, hogy a környezetünkben lévő emberek példája velünk is megtörténhet, így tudatunk nem fogja át maga teljességében azt, hogy mi mindent kell előrelátón számba venni, hogy pár év múlva a megváltozott körülményekben is megfelelő színvonalon vagy egészségi állapotban éljünk. A jelen komfortos állapotában hajlamosak vagyunk rövid távon  kielégítő feltételeket biztosító döntéseket hozni, amik azonban hosszú távon nem szolgálják jövőbeli önmagunk érdekeit (pl. pénzügyi megtakarítások, egészségmegőrzés). Hal Hershfield a fenti folyamatok tudományos hátterét mutatja be a pszichológia, döntéshozatali sémák, klasszikusan elcseszett viselkedési formulák mentén, hogy hogyan lehet ezt jól és eredményesen csinálni. Nézz csak tükörbe! Mit szeretnél látni benne és milyen körülmények között tudnál hasonlóan jól élni, mint ma? 

Jelenlegi érzéseinket és preferenciáinkat túlzottan átvisszük a jövőre, szögezi le a szerző, amivel hibát követünk el, mert bizony lehet, hogy akkor máshogy fogunk gondolkodni, más prioritások kerülnek előtérbe. Pont ezért citáltam olyan hosszan a haldoklás témakörét fenn, mert többszörös tapasztalatom, mennyire meg lehet szívni, ha időben nem gondoskodunk magunkról. Ugyanez tapasztalható akkor is, ha azt hisszük, hogy jelenlegi értékrendünk, szempontjaink mindig is azonosak lesznek a több évvel későbbiekkel is. Kell a rugalmasság és az előrelátás! Ezekhez nyújt segítséget A jövőbeli éned című munka, amely a jövőbeli lehetséges szempontokat vázolja, különféle gyakorlatokat és metodikákat javasol ahhoz, hogy el tudd képzelni, mi minden változhat meg benned ahhoz képest, mint amit most gondolsz. Közel hozza hozzád a jövőbeli énedet, amiből csak profitálhatsz! Hasznosabb könyv ez a vaskos kiadvány, mint elsőre gondolnád. 

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Miért veszi semmibe a legtöbb ember a jövőbeli énjét?

Ki ne akarná tudni, milyen lesz az élete a későbbiekben? Mindenki azt szeretné, hogy a jövője a lehető legjobban alakuljon, de gyakran nem hozzuk meg az ehhez szükséges döntéseket.

Miért steaket vacsorázunk, nem pedig zöldséget, noha előbbi ront a koleszterinszintünkön?

Miért veszünk luxusautót, ahelyett, hogy az árát eltennénk nyugdíjelőtakarékosság gyanánt?

Miért nem tartjuk magunkat az edzéstervhez?

Ha a jövőbeli énünkkel úgy bánunk, mint valami idegennel, és tulajdon jövőnket távoli dolognak tekintjük, megnő az azonnali önjutalmazás valószínűsége, kisebb eséllyel ragadjuk meg az egészséges, hosszabb távú előnyöket kínáló lehetőségeket.

Akik jó kapcsolatot ápolnak a jövőbeli énjükkel, kiegyensúlyozottabb viszonyt alakíthatnak ki a jelen megélése és a jövő eltervezése között;

– javítunk jelenlegi életminőségünkön,

– könnyebben elérjük jövőbeli céljainkat, váltjuk valóra reményeinket.

Hal Hershfield kutató pszichológus, a UCLA többszörösen díjazott professzora. Az itt körvonalazott vizsgálat részeredményeiről már hírt adott az NPR, a New York Times, a Wall Street Journal, a Boston Globe, a Washington Post és az Atlantic. Tudományos publikációi mértékadó tudományos folyóiratokban jelentek meg, valamint a Harvard Business Reviewban, a Scientific Americanben és a Psychology Todayben.