Földre szállt bába

 Könyvajánló - Edvard Hoem: Földre szállt bába

Vajon hogyan élhetett egy szakképzett bába az 1800-as évek elején a norvég fjordvidék szépségesen vad tájain? Milyen hatása volt a helyi kisközösségekre a napóleoni háborúk következtében többszörösen változó hatalmi viszonyrendszernek? Edvard Hoem alapos kutatómunka eredményeként írta meg saját ükanyja, Bába-Stina lenyűgöző élettörténetét.

A történet csendes, mély, a maga lassú, komoly hangján szól, és éppen ettől válik igazán időtlenné. Egy olyan történet, amely egyszerre szól hitről és kételyről, születésről és halálról, a női hivatásról, és arról, mit jelent embernek lenni egy olyan korban, amikor a természet törvényei és az emberi ítélet még sokkal jobban és fájdalmasabban a mindennapok és az élet része volt.

A regény középpontjában Marta Kristine áll, egy bába, aki a 19. századi Norvégia zord, szélfútta világában próbál helytállni. Az ő története az anyaság, a hivatás és a lelkiismeret háromszögében bontakozik ki, miközben a társadalom és az egyház könyörtelen rendje próbálja meghatározni, mennyit ér az ember élete – és főként a nőé. Marta Kristine élete szó szerint a születések és halálok körforgásában telik. Minden egyes gyermek, akit a világra segít, újabb emlékeztető arra, hogy az élet és a pusztulás mennyire kéz a kézben járnak.

Hoem mesterien rajzolja meg a 19. századi vidéki Norvégia atmoszféráját: a tenger felől érkező sós szél szinte érezhető, a domboldalak rideg szépsége, a kis közösségek szűk világa, ahol a hit és a babona egyformán uralják az emberek gondolatait. A szerző aprólékos, mégis lírai nyelvezettel festi meg azt a korszakot, amelyben egy bába nemcsak életet ad, hanem könnyen bűnbakká is válhat. A természet erői, az időjárás, a szegénység és az emberi ítéletek egyszerre formálják Marta Kristine sorsát – s közben mi, olvasók, szinte lépésről lépésre követjük őt egy olyan úton, ahol a jó szándék is könnyen bűnnek tűnhet.

A Földre szállt bába nem romantizálja a múltat, nem szépíti a szülés fájdalmát, sem a női lét kiszolgáltatottságát. Inkább szembenéz vele, és a maga komor szépségében tárja elénk. A bába nem hős a klasszikus értelemben – de minden tettében ott a bátorság, hogy folytassa. Az ő alakja nemcsak a saját korát testesíti meg, hanem mindazokat a nőket, akik évszázadokon át láthatatlanul szolgálták az életet, miközben a férfiak írták a törvényeket és az erkölcs szabályait.

Hoem prózája lassú, kimért, de mélyen emberi. Nincsenek benne nagy szónoklatok vagy drámai fordulatok, mégis teljesen magával ragad a szép, lírai stílusa. Az író megmutatja, hogy az igazi dráma nem mindig a hangos szóban rejlik, hanem a csendben – abban a pillanatban, amikor valaki egyedül marad a döntéseivel, és el kell döntenie, mi a helyes, ha a világ minden irányból mást súg.

A regény egyik legnagyobb ereje abban rejlik, ahogy Hoem a hit és a tudás, a természet és az emberi moralitás közötti feszültséget ábrázolja. Marta Kristine számára a szülés nem pusztán biológiai esemény, hanem szentség – és éppen emiatt ütközik újra és újra a vallási dogmák falába. A női tapasztalat a történet lényege: a test és a lélek, a fájdalom és a gyógyítás, a bűn és a megváltás kérdései szövik át a regényt. Hoem története mélyen gyökerezik a valóságban, mégis emelkedett, szinte mitikus erejű. A saját ükanyja, Marta Kristine Andersdatter Nesje figuráján keresztül azt is láttatja, hogy a női sors és a természet ereje nem különálló – ugyanabból a földből fakadnak. A „földre szállt bába” maga az élet – esendő, küzdelmes, de elpusztíthatatlan.

Ez a könyv nem azoknak való, akik a gyorsan pörgő cselekményt keresik, inkább azoknak, akik szeretik, ha egy történet lassú – és közben lassan, szinte észrevétlenül beléjük költözik. A Földre szállt bába egyszerre történelmi regény, női sorsdráma és lírai elmélkedés arról, hogyan maradhat ember az, akit a társadalom és a vallás gépezete meg akar törni.

A regény különös erejét tovább fokozza, hogy Marta Kristine Andersdatter Nesje, a főszereplő, nem pusztán egy kitalált alak, hanem valós történelmi személy – Edvard Hoem ükanyja anyai ágon. A szerző több forrásból, családi történetekből és egyházi feljegyzésekből rekonstruálta életét, és ezzel egyfajta irodalmi emléket állított neki. Marta Kristine valóságban is bába volt a 19. századi Norvégiában, egy olyan korban, amikor a nők szerepe és szabadsága szigorúan korlátozott volt. Hoem regénye tehát nemcsak történelmi, hanem személyes vállalkozás is: egy író szembenéz a saját örökségével, és életre kelti azt az asszonyt, akinek bátorsága, embersége és kitartása nemcsak családi, hanem emberi értelemben is példaértékű. Marta alakján keresztül Hoem mintha saját gyökereit kutatná, és közben finoman emlékeztet arra, hogy minden családtörténet mélyén ott rejlik több elfeledett nő, akinek az élete a túlélés és a szeretet csendes forradalma volt.

Edvard Hoem (szül. 1949) norvég író, költő és drámaíró, a kortárs skandináv irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Irodalmi pályája több mint öt évtizedet ölel fel: regényei, versei és életrajzi ihletésű művei rendre a hit, az identitás és a morális felelősség kérdéseit járják körül. Hoem a norvég nyelv mesterének számít, prózája lassú, ritmikus, mégis rendkívül érzékletes. A Földre szállt bába a női sors és a hit mélyen empatikus megközelítésével nemcsak az egyik legszebb munkája, hanem egyben tisztelgés is az emberi élet törékenysége és ereje előtt. Hoem ma Oslóban él, műveit több mint húsz nyelvre lefordították, és az északi irodalom egyik legelismertebb, legmélyebben humanista hangjaként tartják számon.

A kötet a Polar Egyesülethez tartozó Polar Könyvek jóvoltából, Patat Bence fordításában került kiadásra. A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!