Amikor van három kutyád, amiből az egyik sötét herceg a purgatóriumban (esetleg fűrészes sorozatgyilkos), a másik bérgyilkos szépfiú, míg a harmadik nemes egyszerűséggel csak istenverése, akkor vésődik kőbe a gondolat, hogy a szeretet nem mindig türelmes. Igaz történet alapján megírt könyv Markus Zusak tollából.
KÖNYVAJÁNLÓHÁROM VAD KUTYA ÉS AZ IGAZSÁG
Szerző: Markus ZusakFordító: Pék ZoltánKiadó: Európa Kiadó
Nincs ahhoz fogható, mint amikor összeverekedsz a saját kutyáddal egy zsúfolt városi utcán - íme, az első mondat a Zusak család kutyatartási problémáit ecsetelő regényből. A gond okozója Frosty, nagydarab, fehér, drótszőrű menhelyes eb, aki keverék, de bőségesen jutott bele farkaskutyavér (igen, tudom: német juhász). Ha ennél is többet akartok róla tudni: egy kutyatestet öltött AHDH, akit az első hónapokban olyan volt sétáltatni, mintha vihart kötöttél volna a póráz végére.
Ez a mű nem fikció, mint amivel Zusak általában (és eredményesen) a mindennapi betevőt keresi meg a családja és önmaga számára, ez a kőkemény valóság leirata - igen, tartanak kutyákat, igen, telepről mentett ebeket hoznak ki, igen, nagytestűeket és igen, nagyon problémásokat. Innen szép nyerni. Milyen is valójában a szerző? Türelmetlen, ingerült, mocskos szájú, időnként kegyetlen. (Eddig teljesen rendben van.) Ahogy nagyon sokan, ő is harcot vív a jobbik énjéért, de ez sosem sikerül teljesen, pláne, ha egy hatalmas kutya molesztál a kéglidben. (Tény. Igaz, nálam kistestű puli-pumi keverék van, nagyon értelmes, ééééés ha nem vagyok hajlandó megbocsátani időben a felfedezett gazfickóságáért - már az őszerinte teljesen okés maximum 45 másodpercben -, akkor az eb bedurcizik és még nekem kell kiengesztelnem. Hát na.)
Frosty elődei Reuben és Archer voltak, már elmentek és űrt hagytak maguk után. A szerző sokszor szeretett volna írni róluk, de nem ment, nem jöttek a szavak. Kellett hozzá a harmadik kutya, Frosty. Az ilyen nagy testű kutyáknál túl sok a rombolás, túl sok a kínos tragédia, habár túl sok hamisítatlan komédia is jellemzi az ember-állat kapcsolatot. Ne szépítsük: az első két kutyája (is) vad és féktelen jószágok voltak. Sőt, veszélyes dögök (a szerző fogalmazásában). Az egyik sötét herceg a purgatóriumban, esetleg fűrészes sorozatgyilkos, a másik bérgyilkos szépfiú. Ó, és Frosty? Hát ő egyszerűen egy istenverése.
Értem, hogy itt óhatatlanul felmerül az olvasóban: te, szeretik ezek egyáltalán a kutyákat? A leírtak - a könyvben leírtak alapján feltétlenül. Akkor is, ha Zusak szerint kutya - ember háborúban áll egymással az irányításért. Amikor még két macskájuk, két kutyájuk és két gyerekük volt, azt tartották, hogy a gyerekekkel a legkönnyebb bánniuk - ami sokat elárul róluk.
Aki kezébe veszi a művet, egy jóra törekvő, de folyton esendő gazdi (család) kutyás-macskás kalandjairól értesül. A szerző nem kíméli az olvasó szépérzéseit, nem gügyög, és nem nagyon érdekli a lehet (lehetett volna) ezt másként is csinálni felindulás az olvasó részéről. Kendőzetlen őszinteséggel ír kudarcokról és az azokhoz fűződő érzéseiről, miközben kaotikus mindennapjaikat ecseteli család - állatok viszonylatában. Gyakran sejlenek át a sorokon finom humorral kezelt történetek, de harsogó hahotára késztető kínos esetek is. Az empátia áthatja a művet, a helyenként elrettentő példák felhozatala nem riaszt, inkább elgondolkodtatásra irányítja az olvasó figyelmét. Olyan kifejezésekkel operál, mint káromkodáslitánia (egyik macskája nyávogását minősítette így), vagy egyszerűen közli a meredek igazságot, hogy a szeretet nem mindig türelmes. Bingó!
A műben sok esetben lehetett volna bírni az állataikkal, de istenem, ez nem kutya-macskanevelési szakirodalom, hanem regény, amit ezzel a szemmel kell nézni. Markus Zusak megírta, mi elolvassuk és nagyokat göcögünk rajta. Szórakoztat, kellemes órákat szerez nekünk, sokat nevetünk rajta, miközben agyunk máris saját, hasonló történeteinket idézi fel, hogy igen, akkor, amikor, és jaj, de kínos, jaj, de kellemetlen volt! Vagy jaj, de nagyon meghatott.
Fülszöveg
Természetszerűleg kitör a káosz: utcai csetepaték, parkbéli összecsapások, nyilvános megszégyenülések, tulajdont ért károk, sérülések, gyomormosás; hamisítatlan komédia, sokkoló tragédiákkal fűszerezve – és vérontás, amit ha nem látnál, el sem hinnél… Nem is beszélve egy több mint furcsa rendőri látogatásról a hajnali órákban.
Minden kudarc ellenére és erős akaratot igénylő kitartás mellett azonban ott a legfontosabb: a mindent elsöprő szeretet, amely örömöt és családi összetartozást eredményez.
A világ egyik legelismertebb történetmesélője megkapóan gyengéd, színes és elbűvölő visszaemlékezése a zűrzavarban fogant kapcsolódás szükségszerűségéről; egyben szerelmes levél az állataihoz, akik vidámságot és szépséget hoztak a családi életükbe – mindörökre megváltoztatva őket.
ahol beleolvasó is található.
Kövess minket Facebookon is!
A képek a kiadó oldalairól származnak.
Megjegyzés küldése