Könyvajánló - Sigrún Pálsdóttir: A melltű
1897-ben járunk, az izlandi lány, Sigurlína élete szakadatlan munka, sivár jövő vár rá. De őt nem abból a fából faragták, hogy lemondjon az álmairól, és amikor a krimiszerű események lehetővé teszik, egy merész döntéssel saját kezébe veszi a sorsát, és elszökik a monoton hétköznapok elől. Hihetetlen kalandokba sodródik: útja Manhattan előkelő köreibe, a Metropolitan Múzeumba és a korabeli New York legmélyebb bugyraiba vezet. Hősünk körül lassan szorulni kezd a hurok; a reykjavíki hatóságok nyomoznak utána, és már senki sem tudja, hogy kicsoda is ő valójában: senki vagy valaki; tolvaj, kalandor, szélhámos vagy az új idők hírmondója és elkötelezett hazafi? A mű alapötletét egy szélhámosnő, Sigríður Einarsdóttir Magnússon valós története adta, aki kézimunkát és olcsó izlandi ezüst ruhadíszeket igyekezett irreálisan magas áron eladni először Angliában és Skóciában, majd az 1893-as chicagói világkiállításon. Pálsdóttir hősnője, Sigurlína azonban nem tűnik kalandornak, inkább sorsa ellen lázadó, bátor és önálló fiatal nőnek, aki merész elhatározása miatt, amivel elszökik a monoton hétköznapok elől, hihetetlenül fordulatos események sodrába kerül. Rejtélyek és véletlenek követik egymást, és felvetődik a kérdés: vajon mi adja legnagyobb becsben tartott kincseink értékét; tudományos jelentőségük, vagy az őket övező, megkapó történetek? Mennyit ér a kultúra? És mennyit ér az ember?
„Hangos, furcsa kiáltás hagyta el a száját, ami elnyomta dübörgő, szapora szívdobogásának zaját. Tett néhány tétova, úszó mozdulatot, de hamar elmerült, süllyedt magától lefelé, a jég alá. Lábával ellökte magát, de feje hozzákoccant a táblához. Még több sós vizet nyelt. Hirtelen úgy érezte, hő önti el a testét, lassanként pedig felfedezte, hogy a fény hol tűz be a vízfelszín alá. Közelebb próbált úszni hozzá, de úgy érezte, csak még mélyebbre merül. Mereven bámulta a fényt, és valamit, ami abban a pillanatban beleesett a vízbe, mintha épp feléje tartana. Megkísérelte mozdítani a lábát, de olyan volt, mintha megbénult volna. Mikor a tárgy közelebb került, és látta, hogy mi az, erő szállta meg.”
(Részlet a regényből)
Van valami különösen izgalmas abban, amikor egy történet a történelem homályából emeli fel egy elfeledett nő alakját, és új fényben mutatja meg őt. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig tanulságosak és érdekesek, és megmutatják, hogy mindig is volt, aki kilógott a keretekből. Itt 1897-ben járunk, Izlandon, ahol a mindennapok a legtöbb fiatal lány számára előre kijelölt pályát jelentenek: kemény munkát, kötelességeket, szűk kereteket. Sigurlína azonban nem hajlandó beletörődni ebbe a sorsba. Ő nem akar egy lenézett vidéki szolgáló maradni, nem akar csupán mások történeteinek mellékszereplője lenni – ezért, amikor a körülmények lehetőséget teremtenek, úgy dönt, kezébe veszi a saját életét.
A regény egyik legnagyobb ereje éppen ebben a döntésben rejlik: abban a pillanatban, amikor Sigurlína elszánja magát, hogy elindul, minden addigi keret felbomlik, és a lány olyan útra lép, amelyről sem ő, sem az olvasó nem tudhatja, hová vezet. A sivár izlandi tájból egyenesen Manhattan fényűző szalonjaiba és a Metropolitan Múzeum falai közé kerülünk, majd onnan a nagyváros sötét sikátoraiba és veszélyes köreibe. A fordulatok gyors egymásutánban követik egymást, mintha maga New York városa szippantaná magába Sigurlínát, hogy próbára tegye: vajon képes lesz-e helytállni ott, ahol a tét már nemcsak az álmai, hanem a túlélése is.
A Melltű egyszerre kalandregény, történelmi tabló és lélektani kísérlet. Egy fiatal nő identitáskeresését követi végig, miközben folyton változik a környezete, a szerepei és a maszkjai. Tolvaj, kalandor, szélhámos, hazavágyó izlandi – vagy mindez együtt? Sigrún Pálsdóttir nem ad egyértelmű választ, inkább rámutat arra, mennyire törékeny a határ a szabadság és a bűn, az önállóság és az illúzió között. Miközben izgalmas, szinte krimiszerű események sodrában találjuk magunkat, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi adja egy tárgy, egy történet, vagy akár egy ember valódi értékét? A tudományos jelentőség? A pénz? Vagy az a legenda, amely köréjük szövődik?
Sigurlína alakja azért is különösen erős, mert miközben sorsát valós történelmi alak – Sigríður Einarsdóttir Magnússon – ihlette, Pálsdóttir hősnője több, mint egyszerű szélhámosnő. Ő a változás lehetőségének jelképe: egy olyan fiatal nő, aki a 19. század szigorú, szinte mozdíthatatlan keretei között is képes megkérdőjelezni a ráosztott szerepet, és saját életet formálni magának. Bátorsága, lázadása és esendősége teszi igazán emberivé, és ez az, ami miatt a Melltű túlmutat a konkrét történeten: arról szól, hogyan keresi mindenki a maga helyét egy világban, amely sokszor hajlamos elvenni tőlünk az álmainkat.
Ki volt Sigríður Einarsdóttir Magnússon?
A melltű alapjául szolgáló történelmi személyiség Sigríður Einarsdóttir Magnússon (1851–1930 körül) volt, egy izlandi nő, akinek alakját sokszor szélhámosként, kalandornőként emlegetik. Szegény családból származott, és fiatalon elhatározta, hogy kitör a nélkülözésből. Erre egy meglepő és sajátos módszert talált: kézimunkákat, ruhadíszeket és különböző olcsó izlandi ezüsttárgyakat kezdett eladni külföldön – méghozzá irreálisan magas áron, azzal a történettel körítve, hogy ezek az izlandi kultúra és hagyomány különleges kincsei.
Először Angliában és Skóciában próbálkozott, ahol a viktoriánus közönséget lenyűgözte minden egzotikusnak számító tárgy. Később még nagyobb színpadra lépett: az 1893-as chicagói világkiállításon kínálta portékáit, ahol az izlandi identitás és kulturális örökség különösen vonzóvá tette az általa elmesélt történeteket. Bár sokan rájöttek a túlzásaira és csalásaira, kétségtelen, hogy ügyes mesélő volt, aki mindig képes volt újabb és újabb vevőket találni.
Sigríður alakja azóta is kettős megítélés alá esik: egyesek szerint egyszerű csaló volt, aki mások hiszékenységéből húzott hasznot, mások viszont egy bátor, leleményes nőnek tartják, aki a saját korában elképzelhetetlen önállóságra törekedett. Élete és tettei nagyon jó alapot adtak Sigrún Pálsdóttir regényének, hiszen benne van minden, ami egy jó irodalmi hőshöz kell: kalandvágy, ellentmondásosság, kockázatvállalás és a határok feszegetése.
Sigrún Pálsdóttir (1967) izlandi történész és író, akinek munkásságát mindig is a múlt és az emberi sorsok összefonódása érdekelte. Először történészként szerzett hírnevet, majd a szépirodalom felé fordult, ahol gyorsan megtalálta saját hangját. Műveiben gyakran kutatja, hogyan alakítja a történelem az egyéni életeket, és hogyan válhat egy-egy apró esemény, tárgy vagy döntés sorsfordítóvá. A melltű is ezt a szemléletet hordozza: izgalmas, fordulatos és gondolatébresztő regény, amely egyszerre mutatja meg az izlandi múlt sajátos színeit és a női sors egyetemes kérdéseit.
A kötet a Polar Kiadó jóvoltából jelent meg nálunk, és elérhető kedvezményes áron a kiadótól a borítóra kattintva.
Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyvek csapatának! 
