Könyvajánló - Végső István: Gettóélet ’44
Tudtad, hogy 1944-ben 221 vidéki gettóba zsúfoltak össze több százezer magyar zsidót, mielőtt deportálták őket? Erről alig beszélünk. Végső István könyve, a Gettóélet ’44 épp ezt a hiányt tölti ki: feltárja a vidéki gettósítás történetét.
Vannak könyvek, amik nem könnyű olvasmányok, mégis muszáj kézbe venni őket. Végső István Gettóélet ’44 pontosan ilyen. Nem ígér szórakozást, de annál inkább tudást és szembenézést.
A szerző arra vállalkozott, hogy feltérképezze a magyarországi vidéki gettósítás történetét 1944-ben. Ez az a téma, amiről hajlamosak vagyunk kevesebbet tudni: a nagy történelmi narratívákban gyakran Budapest kerül fókuszba, miközben a vidéki gettókban zajlott a tragédia legjava. Több mint hatszázezer ember élete tört derékba pár hét alatt. Rengeteg embert hurcoltak a 221 vidéki gettó egyikébe. A könyv pedig ezt a folyamatot hozza közel esettanulmányokon és levéltári dokumentumokon keresztül.
Ami különösen erős benne, hogy nem egy száraz lexikon, hanem konkrét települések történetét bontja ki. Bácsalmás, Bonyhád, Gyula, Kiskőrös, Ózd, Sopron vagy Szekszárd, és mindegyik fejezet más és más ablakot nyit arra, hogyan működött a gettósítás gépezete és hogyan simult bele a helyi hétköznapokba.
A magyarországi gettók 1944-ben nem hosszú távú elkülönítésre szolgáltak, hanem a kifosztás és a deportálás logisztikai előkészítő állomásai voltak. Míg az olyan nagyvárosok, mint Varsó, Krakkó vagy Vilnius fallal körülvett gettói éveken át fennálltak, addig a hazai gettók gyorsan, célzottan jöttek létre. A nácik számára a gettósítás előnyei fokozatosan rajzolódtak ki.
Eleinte még a lakáshiány és a vagyonelkobzás volt a fő szempont, később a tömeges deportálások előkészítése. Amikor 1944 tavaszán Magyarországra érkeztek a többéves tapasztalattal rendelkező német tanácsadók, a folyamat már kiforrott volt, és a közelgő front miatt villámgyorsan hajtották végre ugyanúgy, ahogy korábban Európa más részein.
Persze nem könnyű olvasni. Sokszor szívszorító, máskor dühítő, amikor kiderül, milyen cinikus, mondvacsinált ürügyekkel szedték össze az embereket, hogy aztán kifosszák őket. A könyv közben nem csak a náci rendszer logikáját mutatja be, hanem azt is, mit tett ehhez hozzá a magyar közigazgatás és társadalom. És még, ha ezekben a gettókban nem is voltak mindennapos kivégzések, a napi szintű erőszak, bántalmazás, fizikai és lelki terror mindennapos volt.
Ez nem az a könyv, amibe belelapozgatsz egy hétvégi délutánon. Alapossága miatt odafigyelést és türelmet igényel, és talán nem mindenki fogja végigolvasni egy szuszra. De éppen ettől fontos: nem csillogtat, nem könnyít, hanem dokumentál és megértet.
Fontosnak tartom ezeket a könyveket, mert a történelemnek ez a szelete máig velünk van. A vidéki gettók története sok helyen még ma is tabu vagy egész egyszerűen (számomra érthetetlen módon) elfeledett téma. Végső István könyve pedig segít kitölteni ezt a hiányt. Egy darab történelmi emlékezet, amit nem hagyhatunk a feledésben.
A kötetet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése