A világ története 99 rögeszme tükrében alcímet viseli Kate Summerscale Fóbiák és mániák című könyve. A szerző tobzódik a témában, szó esik fürdésfóbiáról (a kosz egészséges!), de akár arról is, hogy miért simogatnak emberek bizonyos tárgyakat, és hogy miért nem akarnak az istennek sem leszokni róla.
KÖNYVAJÁNLÓFÓBIÁK ÉS MÁNIÁK
Szerző: Kate SummerscaleFordító: Molnár CsabaKiadó: Athenaeum Kiadó
"Mindannyiunkat félelmeink és vágyaink vezérelnek, amelyek néha úrrá is lesznek rajtunk" - fejtegeti Kate Summerscale a Fóbiák és mániák című könyvének első mondatában, amely A világ története 99 rögeszme tükrében alcímet viseli. Mielőtt bármibe is belekezdenénk, tudatosítani kell magunkban a címbeli két fogalom jelentését. A fóbia egyszerűen annyit tesz, hogy valamitől indokolatlanul félni, míg a mánia számos félelmen túl vágyat is sűríthet magába. Ezek szorongásos zavarok, egyszerre lehetnek a mélyben rejtőző állati ösztöneink és elnyomott vágyaink manifesztációja. A fóbiánál annyi mindentől félhetünk! Vértől, magasságtól, mélységtől, víztől, injekciós tűtől, hányástól, fulladástól, piszoktól, de akár zajoktól is - a felsorolás nem teljes, és nem is lehet az. A mánia rendszerint valami kényszeres cselekvés: valaminek a gyűjtögetése, összeesküvéselméletek megszállott hívője, döntésképtelenség is tartozhat ide vagy a lopás is lehet mánia (kleptománia) és a grafománia is ismert állapotjelző sok ember előtt, közös ismérvük a racionalitás teljes figyelmen kívül hagyása az adott tevékenységgel kapcsolatban.
A kötet a 27. oldaltól kezdi részletesen kifejteni egy-egy mánia vagy fóbia jellemzőit, érdekes kultúrtörténeti citátumokkal ellátva az elvi tudást.
Tudtad-e például, hogy a mosakodástól, fürdéstől való félelem atavisztikus, ősi tulajdonság, gyakran csak időleges: a csecsemők általában rettegnek a fürdéstől, később hozzászoknak, de van, akinél nem múlik el az a rettegés és fóbiává válik. Más hiedelmek is elősegíthetik eme fóbia kialakulását, például a 19. századi francia emberek hittek abban, hogy a koszréteg pajzsként védi őket a betegségek ellen, míg az izzadtságszagot a jó egészség és a szexuális teljestőképesség zálogának hitték. Amikor a tudósok feltárták a kosz és a betegség közötti összefüggéseket, bizony, évtizedekig tartó edukálás után tudták csak meggyőzni az embereket, hogy nem kell félni a fürdéstől. Nehéz dolguk volt, hiszen sokan azzal dicsekedtek, hogy még életükben nem fürödtek, de olyan is volt, aki felháborodottan kérte ki magának a mosakodással való vegzálást: "Hatvannyolc éves vagyok és még SOHASEM mostam meg magam OTT!" Így bizony nehéz zöldágra vergődni velük.
A hafemánia leírásánál nem tudok nem gondolni a felsőoktatásban tanuló - vizsgázó diákokra, akik az egyetem területén található, elhíresült kabalához zarándokolnak, szertartásosan megérinteni az adott tárgy valamely részét, mintegy biztosítékául a sikeres vizsgának. Persze, az ő rítusuk híján van az ilyen betegségben szenvedők teljes kórképének, hiszen a hafemániások kényszeresen érintenek meg és helyeznek át tárgyakat, dobolnak rajta, mintákat rajzolnak rá, vagy egyszerűen csak ismétlődően megsimogatják más feje búbját. Az érintésekkel csak általuk látott - elképzelt veszélyhelyzeteket kívánnak megelőzni.
A nomofóbia egészen új, a no mobile (nincs mobil) szavakból származtatott, amely egy jelentős függőségre hívja fel a figyelmet ezzel a kütyüvel kapcsolatban. Nincs mese, korunkban a mobiltelefon egyszerűen a legnagyobb, nem kábítószer-jellegű addikcióvá nőtte ki magát. A készülék nyomkodása azon túl, hogy alvásproblémákat, csukló és nyaki panaszokat okoz, erősítheti a szorongásunkat és depressziónkat is. Ha nincs meg a telefon, akadozik internet rajta, ha ki van kapcsolva a készülék, ha lemerülőben az akku, akkor egyesek olyan szorongást éreznek, mintha fogorvosi rendelőben lennének.
Hosszan citálhatnám a többi mániát és fóbiát, amit a szerző összeterelt a könyvében, de inkább olvassátok el! Érdemes.
Fülszöveg
A fóbiák és mániák mélyen személyes tapasztalatok, korunk leggyakoribb szorongásos zavarai közé tartoznak, de egyben közös múltunkra is utalnak. A tényirodalmi munkáiért számos díjat elnyert szerző, Kate Summerscale gazdag és lebilincselő esettanulmányok segítségével mutatja be megszállottságaink eredetét, feltárva a furcsábbnál furcsább emberi viselkedések mozgatórugóit a középkortól napjainkig, valamint magyarázattal szolgál idegenkedéseinkre és ellenérzéseinkre.
Kate Summerscale a The Suspicions of Mr Whicher című bestseller könyv szerzője; a 2008-as tényirodalmi Samuel Johnson-díj, illetve a Galaxy British Book of the Year díj nyertese; a könyvet a Richard & Judy könyvklub is kiválasztotta, és az ITV nagy formátumú drámát készített belőle. A szerző első könyve, a The Queen of Whale Cay elnyerte a Somerset Maugham-díjat, és a Whitbread életrajzi díj döntősei közé választották. A 2016-ban kiadott The Wicked Boy című könyve elnyerte az amerikai krimiírók legjobb valós bűnügyi történetért odaítélt Edgar-díját. Legutóbbi műve, a The Haunting of Alma Fielding a tényirodalmi Baillie Gifford-díj döntősei közé jutott. A szerző Észak-Londonban él.
ahol részlet is olvasható a műből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése