Anya meghalt?

 Könyvajánló - Vigdis Hjorth: Anya meghalt?

Egy lázadó fiatal nő faképnél hagyta a családját, és meg sem állt egy másik kontinensig, egy másik életig.

Eltelt harminc év, nem volt jelen apja betegségénél, halálánál, temetésén, nem ismeri húga gyermekeit. Családja nehezteléséből, dühéből lassan idegenség, hamu alatt parázsló gyűlölet lett. Hogyha harminc év után tékozló gyermekként megpróbál visszatérni anyjához, vajon újra tud-e éledni a szülő-gyermek viszony? Vajon feltámad-e az ősi, zsigeri, ösztönből fakadó szeretetkapcsolat?

Vigdis Hjorth Anya meghalt? című kötete egy intenzív és mélyreható utazás az emlékek, a hiány és a meg nem értett családi kötelékek világában, egy valódi transzgenerációs traumautazás. A történet középpontjában egy harminc év múltán történő hazatérés áll, amely során a főszereplő egy, az életét már szinte leélő 60 éves nő, Johanna próbálja feldolgozni saját múltját, és felvenni a kapcsolatot egykori családjával. A könyvben tükröződő kérdések nem csupán a családi kapcsolatokra, hanem az emberi létezés alapvető bizonytalanságaira és az identitáskeresésre irányulnak.

A narráció sűrű érzelmi víziókat tár fel, miközben Johanna retrospektíve idézi fel gyermekkorának fájdalmait, megbocsátás nélküli sebeit és a bűntudatot, ami szinte minden oldalról körülveszi. Az olvasó betekintést nyer a múlt árnyékos világába, miközben Johanna saját érzéseit és gondolatait igyekszik összerakni. A gyerekkori sérülések, a hiányérzet és a nem beszélt fájdalmak árnyékában bontakozik ki a személyes történet, mely csak fokozza a lélektani mélységet és a tabukat döngető témák erejét.

Hjorth könyve különösen azzal hat, hogy kérdéseket szegez a gyerekkor szerepéről a felnőtt életben. Vajon el lehet-e engedni a gyerekkori sebeket, a régi sérüléseket, vagy az örököseikben tovább él a trauma? A visszatérés története nemcsak fizikai, hanem lelki szempontból is megterhelő, arról szól, hogy képesek vagyunk-e megbocsátani saját múltunknak, múltbeli önmagunknak és az anyáinknak.

A könyv nyelvezete minimálisra szűkített, monológszerű mondatai egyszerűségükkel és erejükkel hatnak. Egy-egy szövegkezdés vagy egy mondatos fejezet erőteljesen üvölt, mintha a szavak maguk is belülről akarnának kifakadni. Ez a forma tökéletesen kifejezi a főszereplő belső küzdelmeit és a történet intenzitását, miközben az olvasó szinte saját érzéseivel találkozik a könyv lapjain.

A téma tabumentes feldolgozása nemcsak az anya-gyermek kapcsolatot érinti, hanem a létezés kérdéseit is, hiszen felmerül, hogy létezik-e végleges gyógyulás egy ilyen mélyen gyökerező traumából. Vajon a tiszta szeretet és az elfogadás felé való út járható-e a az el nem fogadott fájdalmak árnyékában? Az olvasó számos érzékeny ponton találkozik olyan kérdésekkel, amelyek érzelmileg megterhelőek lehetnek, de egyben rendkívül felszabadítóak is.

Hjorth műve megrázó, valódi intimitással tárja elénk a transzgenerációs traumák örök láncolatát. A karakterek élővé válóan átjárják a múlt és a jelen közötti határokat, miközben az olvasó saját kérdéseit is felteszi: lehet-e egy szülő, felmenő, aki már nem él, még mindig hatással a gyermeke életére? És vajon mennyire vagyunk képesek megbocsátani vagy kimondani azt, ami eddig kimondhatatlan maradt?

Egyik legerősebb pillanata a műnek, amikor a főhős megpróbálja felvenni a kapcsolatot az édesanyjával, mintha ez az aktus elég lenne a lezáráshoz vagy egy új kezdéshez. De felmerül a kérdés: valóban lehet-e újraélni a kapcsolatot egy elhunyt vagy távol lévő személlyel, vagy a múltban megírt történet végérvényesen lezáratlan marad? Ez a dilemma az olvasó számára is fontos, hiszen mindannyiunkban ott rejlik az óhaj a megbékélésre, és mindannyian hordozunk gyerekkori sebeket.

Vigdis Hjorth 1959-ben született Norvégiában, a skandináv irodalom elismert szerzőjeként tartják számon. Munkásságában gyakran foglalkozik családi, identitás- és múltfeldolgozás kérdéseivel, olyan művekkel, melyek mély tanulságokat hordoznak az emberi lélekről és a generációk közötti kapcsolatokról. Számos díjat nyert, művei magyar nyelven is megjelentek, és hozzájárultak a skandináv irodalom nemzetközi elismertségéhez. Az Anya meghalt? című könyve is az általa képviselt mély érzékenység, intimitás és a társadalmi tabuk felszámolásának egyik kiemelkedő példája. A kötet Kertész Judit fordításában került a magyar olvasók elé. 

Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyvek csapatának! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.