Egy időhurokba került lakás, egy nő és egy férfi, akiknek ideje 7 évvel el van csúsztatva, kis szerelem, és hogy ebből mi lesz...?
KÖNYVAJÁNLÓHÉT ÉV TÁVOLSÁG
Szerző: Ashley PostonFordító: Heinisch MónikaKiadó: Magnólia Kiadó
A varázserejű lakás az Upper East Side egyik százéves házában található, ahol az ereszek sarkában ódon, ütött-kopott kőoroszlánok gubbasztanak - a kégli fontos szimbolikus szerepet kap a történetben. Gyász, elvesztés, remény, újrakezdés, ezek mind egymást kergetik a cselekményben. Celemetine West általában jól menedzseli válságait, a szívére pedig rettenetesen vigyáz, elege van a drámákból. Habókos nagynénje fél éve halott, aki habzsolta az életet, példát mutatva az unokahúgnak a carpe diemből. A lakásában két szabálynak kellett érvényesülnie, az első: vedd le a cipődet az ajtónál, a második: soha ne ess szerelembe. Ugyanis akivel a mágikuserejű lakásban megismerkedünk, akivel összeereszt minket a ház szeszélye, az sohasem marad. Mert a lakás, ha olyanja volt, hét évvel visszarepítette a lakóját az időben. Clementine jelenleg a halott nagynénje látására vágyik, de helyette egy metszően szürke szemű, dögös férfival hozza össze a kégli. Őrület, nem?
Főhősünk 29 éves, útlevelében lévő pecsétek alapján feketeöves utazó, de legbelül csak egy önbizalomhiányos, riadt kislány, aki a nagynénje kabátja szélébe kapaszkodva próbál(t) túlélni, talpon maradni. Vaskalapos, szorongó lány lett belőle, aki kész romhalmaz, aki olyan magas falakat épített maga köré, hogy már el is felejtette, mit rekesztett kívül. És akkor jön ez a szürke szemű férfi, aki 7 évvel a lány ideje előtt jár. Megtalálja-e 7 év múlva, a jelenben? Vagy tényleg tilos beleszeretni a különös titkokat őrző szoba neki juttatott férfijába?
Különleges szerelmi történetnek lesz részese az olvasó, ha kezébe veszi Ashley Poston Hét év távolság című regényét. A romantikus műfajba tartozó kötet cselekménye pikáns fűszerezésű a hét év időbeli eltolódással: amíg Clementine úgy érzékeli a valóságot, hogy csak tegnap történtek meg az események, addig a férfi főhős számára eltelt 7 év az újratalálkozás során. A cselekmény során határozott karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi: a kedves, naiv, kölyökkutyaszerű mosogatófiúból határozott, bár kicsit kiégésgyanús séf lesz, míg Clementine kénytelen megérteni, hogy világa változásai nem érte és nem is ellene történnek, hogy a felnőttlét folyamatos alkalmazkodással és a változásokra, kihívásokra adott válaszokkal telnek.
Kellemes, érdekfeszítő olvasást jelent a történet abszolválása, ahol könnyes humor és finoman árnyalt cselekmény igyekszik bebújni az olvasó bőre alá, mondhatom, sikerül is neki. Az élet mindig kínál új esélyt a veszteséget szenvedettnek, a kérdés már csak annyi, hogy észreveszi-e, élni tud-e vele az érintett. Mellette a mellékszereplők is mosolyra fakasztanak, Azta és Kurva teljesítménye sem semmi, de a citromos pite, a rongyosra festett útikönyvek, a Vörösbegy fotel, az antik fürdőkád és persze a varázserejű kégli szeszélyessége, mind olyan érdekességet, eredetiséget kölcsönöznek a történetnek, hogy jómagam szinte egyhúzásra letudtam az olvasást, vitt a lendület. Ahogy utána néztem a szerző műveinek, ott a Halott romantika és a Regényes szerelem című regényei is, amiket - ezek után - a beszerzendő művek listájára pakoltam. A mű élfestése már csak hab a tortán (de micsoda hab!).
Fülszöveg
Megtörténhet, hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.
Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.
Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.
Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.
Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.
Beleolvasó: a kötet adatlapján
Megjegyzés küldése