Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? - ez a fő irányvonala Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért című könyvének, amely a Partvonal Kiadónál jelent meg a közelmúltban. Azt mutatja be, mennyire más a világa a különböző generációknak viselkedésben, értékekben, tanult képességekben, és kitér arra is, hogyan lehet közelíteni a generációknak egymáshoz. 

Könyvajánló
Szerző: Steigervald Krisztián
Kiadó: Partvonal Kiadó

Generációk harca a figyelemért

"Úgy növünk fel mindannyian, hogy gyerekkorunkban elsajátítjuk a minket körülvevő társadalom értékrendjét, viselkedésmintáit, tudását, elvárásait, és a saját viselkedésünket összhangba hozzuk velük" - határozza meg az alaphangot Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért című könyvében. Egyáltalán nem mindegy, mikor születünk, és abban az érában gyerekként, fiatal felnőttként milyen állapotok uralkodnak: béke, viszonylagos nyugalom honol az országban, vagy háború, netán "csak" gazdasági válságok követik egymást, milyen tudományos, technikai fejlődés jellemzi az adott korszakot.

A gyermekek belenőnek az adott időszak jellemzőibe, mondhatni, az anyatejjel szívják magukba  környezetük jelzéseit, használati tárgyait, készségeit. A fiatal felnőttek néznek és lassan látni is fognak. Akik 2012 körül eszmélnek a világra, amikor a kormány einstandolta a nyugdíjkassza bizonyos részét, sosem fognak igazán bízni a közhatalomban. Akik 2008-ban, azoknak a bankok lesznek a mumusok, egy életre megtanulják, hogy hitelt csak ha nagyon muszáj, akkor szabad felvállalni. Akik 1989-ben, azok megértik, hogy egy politikai rendszer sem fogható fel kőbe vésett konstansként. Aki 2013-ban született, teljesen természetesen használ mobiltelefont, streamingel reklámok nélküli filmeket, nő bele okos háztartásokba, míg az 1950-60-ban születetteknek nem feltétlenül evidencia a fentiek léte. A sor így folytatható tovább, vissza az időben: minden generáció mást és mást tanult meg az életéből, más és más készséget sajátított el, mint az előtte járó korosztályok.

Mások a hangsúlyaik a lojalitás, a tisztelet, az alázat vagy akár a felelősség tekintetében is. Eltérő a motivációjuk, hatékonyságuk, karriertervezésük, más fogalmakkal operálnak a pontosság, hűség kérdésében. Mások. Ami nem baj. Hogyan lehet mégis összhangba hozni őket, hogyan lehet tanulásra rávenni a generációk alkotta egyéneket, hogy tanuljanak egymástól, egymásért? Zajos világunkban egyre több a figyelemzavaros gyermek és felnőtt, akik a koncentrációt egészen másként művelik, mint az hasznos és kívánatos lenne. A digitalizáció és a virtuális tér teljesen átalakította világunkat, vannak korosztályok, akik úgy érzik, elment mellettük a világ. Csak elég arra gondolni, amikor hivatallal levelezve, egy tértivevényes küldeményt már nem lehet saját e-mail cím nélkül feladni. Azt hinnénk, ez már mindenkinek van, de bizony nem.

Egy generáció nem tud fiatal vagy idős lenni, a generációnak semmi köze az életkorhoz, az életkornak pedig semmi köze a generációhoz. Az élet dinamikus változások sorozata, minden viszonylagos, minden a mihez képest fogalmából eredően vizsgálható. Steigervald Krisztián alaposan körbejárja a fenti két mondatból következő alaptételeket, lebontva azokat az alapokig. Menetközben elfogadásról, jelenléti másságról, a technológiai gyorsaság hatásáról az életünkre, elmélyülési képességek romlásáról, a változások sebességéről értekezik. Élvezetesen, humorosan, helyenként ironikusan fejti ki véleményét arról, hogy a generációk hogyan segíthetik egymást abban a kaotikus kérdésben, hogy mi fontos és mi nem a valóságban, az emberi életben.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Steigervald ​Krisztián, a közgazdászként és coachként is egyaránt aktív szerző első könyve, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? idehaza elsőként vállalkozott a generációk közötti kommunikációs különbségek bemutatására. A 2020-ban megjelent – és azóta is a sikerlistákon szereplő – kötet várva várt folytatása ezúttal a figyelem és a figyelmetlenség fogalmát helyezi a fókuszba. Kinek mit jelent a figyelem? Milyen szokások, családi szabályok és hagyományok alapján döntjük el, mire figyeljünk és mire nem? Milyen mértékben rendezte át az életünket, hogyan tereli a figyelmünket a digitális tér? Miért van annyi figyelemzavaros gyerek és felnőtt a társadalmunkban? Egyáltalán képesek vagyunk még ebben a zajban figyelni egymásra? És önmagunkra?

A Generációk harca a figyelemért érzékeny témákat is érintő könyve személyes példák és kutatások alapján, kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokat egyaránt figyelembe véve vizsgálja a generációk tartalomfogyasztását, értékrendjét és emberi kapcsolatait a szerzőtől már megszokott közvetlen, érthető stílusban – számos aha! élménnyel szolgálva az olvasónak.

„Az elfogadás és a megértés könyve. Olvasás közben szülőként hasznos önismereti útra lépünk, ahol a könyv lapjairól egy baráti hangú coachtól rengeteg útbaigazító táblát kapunk: nem direktívát, hanem lehetőségeket, hogy megértsük a hozott és tanult családi mintáinkat, a generációk közötti különbségeket, és segítséget nyújt abban, hogy átkeretezhessük a szülőségünket (is).

Értékes és hiánypótló olvasmány, ajánlom minden családi könyvtárba. Jó érzés olvasni és hagyni, hogy hatással legyen ránk – mert jót és jól üzen.”

Tibenszky Moni Lisa,

oktatási újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, az Edisonplatform Gondolkodói Körének tagja

Steigervald Krisztián 1999-ben szerezte meg közgazdász diplomáját. Huszonöt évnyi „vidéki” lét után költözött Budapestre, ahol nyolc évig egy nemzetközi piackutató cégnél dolgozott. Ez idő alatt kezdte meg pszichológiai tanulmányait. A generációk kutatásával több mint húsz éve foglalkozik, emellett rendszeresen tart szülői, pedagógusi és vezetői workshopokat, tréningeket. Előadásaival járja az országot, és igyekszik a kölcsönös megértés magját elhinteni a hallgatóság körében.

Termékadatok