A mélyen elrejtett valóság

 Könyvajánló - Sean Carroll: A mélyen elrejtett valóság

„Azt ​hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a kvantummechanikát senki sem érti” – jelentette ki Richard Feynman egyik sokat idézett írásában. N. David Mermin szállóigévé vált megfogalmazása szerint pedig: „Fogd be a szád, és számolj!” A kvantummechanika a modern tudomány egyik csúcsteljesítménye, a legalapvetőbb, legátfogóbb és legsikeresebb fizikai elmélet, amelyet valaha alkottunk. Kulcsfontosságú kutatási területek épülnek a hihetetlen pontosságú számításokra, az eredményeket élenjáró technológiák hasznosítják. Mindeközben az elmélet a születése óta válságban van, a hatékonyságért cserébe elvesztette azt a képességét, hogy megmagyarázza a fizikai világ tényleges működését. Sean Carroll nemzetközi hírű kutató és tudomány-népszerűsítő, aki lebilincselő könyvében megmutatja, hogy ezen szükséges és lehetséges is változtatni. Az egymással versengő értelmezések közül amellett teszi le a voksát, amely alapjaiban formálja át a fizikai világképünket: a világunk csupán egy a párhuzamosan létező univerzumok megszámlálhatatlan sokaságában.




Napjaink egyik legizgalmasabb tudományos elmélete a multiverzum, amelynek két fő ága van: az egyik szerint sok/végtelen számú univerzum létezik egymás mellett, amelyekben mások a főbb fizikai és alapvető élettörvények, és nincs, vagy csak nagyon kisszámú átjáró ezek között a világok között. A másik szerint párhuzamos univerzumok, párhuzamos világok léteznek, amelyek nagyon hasonlóak egymáshoz, nem csak hogy mindegyikben van Föld, és mindegyiken van élet, a legtöbb csak egy-egy apróságnak gondolt dologban tér el egymástól - a végeredmény mégis egészen más lesz (itt már a pillangóhatás lép életbe). Teljesen mindegy, melyik részelmélet tűnik valósabbnak: a kvantummechanika szerint akár mindkettő létezhet egyszerre. 

A sokvilágnak egy csomó fizikus lelkes híve, de csekély tiszteletre tarthat igényt azok között az emberek között, akiket elrémít a saját maguk másolatait is tartalmazó realitások gondolata.
Ha te is ilyen ember vagy, szeretnélek legalább arról meggyőzni, hogy a sokvilág a kvantummechanika értelmezésének legtisztább útja – ide jutunk, ha a kvantumjelenségeket komolyan vesszük és a legkisebb ellenállás mentén haladunk. A több világ egyébként a már rendelkezésre álló formalizmusból adódik, nem valami légből kapott dolog.

Sean Carroll is amellett teszi le a voksát, hogy a párhuzamos univerzumok valósak, persze az elmélet egyelőre nem bizonyítható, mégis egyre több kutatás mutat arra, hogy tényleg így van. Mindenesetre ez csak egyetlen része a kvantumelmélet által életre hívott elméletek sokaságának. 

A 20. századik a fizika nagyrészt egyszerű megfigyelésen alapult, némi háttérinformációval bárki megérthette mind a különféle eszközök, találmányok, mind a világ "működését". Aztán a relativitáselmélet és a kvantumelmélet már egy olyan dimenzióba ugrott, amit egy átlagember nem ért meg. Még a legnagyobb elmék sem, mert az általunk ismert és megélt fizikai törvények nem vonatkoznak a kvantumvilágra. Talán ezért is távolodott el az átlagember a tudománytól, mert a tudomány bonyolult, kevés az igazán jó tudománynépszerűsítő, és sokkal egyszerűbb a huszadik celebbel foglalkozni. Ugyanakkor mégis van bennünk igény a világ megértésére, erre pedig a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb választ a különféle konteók adják - sokkal ügyesebben használva a média erejét és tudását, a marketinget és a pszichológiát, mint a valódi tudósok. Pedig a valóságnál varázslatosabb nincs. 

Természetesen nem tudjuk, hogy a párhuzamos világok létezése valós-e, mindenesetre a kvantummechanika legújabb kutatásai és számításai arra engedik következtetni a legtöbb tudóst. Kérdés persze, hogy ezek a számítások és a megfigyelések hogyan működnek, mennyire "tiszták", vajon a megfigyelő maga nem változtatja-e meg az eredményeket pusztán azáltal, hogy megfigyeli a folyamatot? A kvantummechanikában ez is lehetséges, elvégre az általunk megélt valóságban is: ha tudjuk, hogy megfigyelnek, másképp viselkedünk. Nos, a megfigyelt részecskék is "tudhatják", hogy megfigyelik, még ha nem is tudatosan, de a megfigyelő maga is részecskékből áll, amelyek ottléte befolyásolhatja az eredményt. 




Mindenesetre bár a kötet rendkívül gondolatébresztő és érdekes, élménydús olvasmány volt, sajnos azt kell mondanom, Sean Carroll sem a legjobb tudománynépszerűsítő, még ha a stílusa rendkívül olvasmányos és könnyed is: néhány rész, fejezet megértéséhez szükséges némi előzetes ismeret a témában, mert nem fejti ki részletesen, miről is szól az adott elmélet vagy hogy működik egy-egy törvény, mit jelent pontosan. Ezáltal bár abszolút ajánlom érdeklődő laikusoknak is, amilyen én magam is vagyok, mégis lesznek olyan részek, amelyek előzetes ismeretek nélkül érthetetlenek lesznek. 

Már hosszú évek óta arra hajlok én is, hogy a párhuzamos valóságok, párhuzamos világok létező dolgok, szerintem ez egy olyan dolog, amire 100%-ig biztos bizonyítékot sosem fogunk kapni, és valószínűleg sosem látogathatunk meg egy párhuzamos valóságot. Aztán ki tudja, elképzelhető, hogy egy nagyszabású tudományos áttörés elhozza majd ezt is - pl. egy sokadik dimenzióba való fizikai belépés lehetősége, vagy különféle féreglyukak, rések általi utazás elérhetővé válása. Mindenesetre ez nem a mi életünkben várható. Sőt, a klímakatasztrófa helyzetét látva talán soha nem jön el, mert mire odajutnánk, addigra kiirtjuk nem csak saját magunkat, de a földi élet nagy részét is. De ki tudja, talán a kvantumok világa idővel megoldást adhat erre a problémára is.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.







Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes