A sorozatos öngyilkosságok esete

 John Dicksin Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete

„Elképzelhetetlen, ​hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont meggyilkolni képtelenség volt.”
Egy csavarosnál is csavarosabb krimi tele humorral, már amikor éppen nem meghal valaki…
A múlt század negyvenes éveiben egy skót család tagjai egy ódon kastélyban gyűlnek össze, hogy fényt derítsenek a rejtélyes halálesetre, amely mindegyikük életére más-más módon, de jelentősen kihat…
A történet nyomozója, dr. Gideon Fell – a termetes és éles elméjű tudós – segít felderíteni a Campbell családban bekövetkezett titokzatos, öngyilkosságnak tűnő, ám sok kérdést felvető halálesetet. A rejtélyek száma azonban egyre csak nő, így dr. Fellnek számos gubancot kell kibogoznia, mert a legendás detektívet nem az igazságszolgáltatás, hanem az igazság kiderítése érdekli. Ennek megtalálásához minden szereplő hozzásegíti valamivel, így lépésről lépésre derül fény a rejtélyekre, hogy aztán a végén egy igazán bonyolult helyzet álljon elő.
Az amerikai szerző, John Dickson Carr a „bezárt szoba rejtélyének” igazi mestere, a krimi halhatatlan klasszikusa, akinek A sorozatos öngyilkosságok esete című bűnügyi története az egyik legagyafúrtabb krimije.




1940-ben a skót felföldön egy titokzatos kastélyban járunk, ahol a Campbell család gyűlik össze, és közülük - természetesen rejtélyes körülmények között - meghal valaki. A haláleset első pillantásra öngyilkosságnak tűnik, de valóban az, amikor látszólag erre semmi oka nem volt, ellenben a halála - így vagy úgy - de mindenki más életére hatott? 

Tipikus "bezárt szoba rejtélye", ahol már az elején megismerjük az összes gyanúsítottat, és a regény folyamán a lehetséges indítékok is előtérbe kerülnek, ahogy újabb és újabb titkok kerülnek terítékre. Dr. Gideon Fell nagyon szórakoztató nyomozó, akit elsősorban a rejtélyek, a titkok, az igazság érdekel, nem az igazságszolgáltatás, így addig csűri-csavarja a szálakat, amíg minden családtag titka felszínre nem kerül. Azok is, amelyeknek nincs köze a halálesethez. Azok meg főleg, amelyeknek igen.

Meglepően jó volt ez a regény - azért meglepően, mert én nem kedvelem a "klasszikus" krimiket, amit Sherlock és Poirot alakja fémjelez leginkább. Bár egyébként filmben, sőt, mint kiderült, hangoskönyvben elmegy (igaz Sherlock azért végig idegesített, legalább annyira, mint Arthur Conan Doyle-t). John Dickson Carr pedig ezekhez hasonló rejtélyes krimiket ír meg, dr. Fell azonban sokkal szerethetőbb, kevésbé fellengzős, és nagyon jó humora van, meglepően sok helyzetkomikum és okos csattanó hangzott el a kötetben. Keresni fogom Dickson Carr könyveit ezentúl, és ajánlom azoknak, akik szeretik a klasszikus krimiket - és azoknak is, akik nem, mert ez különbözik tőlük hangulatában annyira, hogy élvezhető, sőt, jó.

Rendkívül okosan felépített és nagyon csavaros történet, ahol egy ideig mindenki gyanús, és eleinte elképzelni sem tudjuk, hogy bogozza végül ki Fell a hatalmas kalamajkát - de persze sikerül neki, és ahogy felszínre kerülnek újabb és újabb rejtélyek, titkok és kapcsolatok, úgy lesz egyre tisztább a kép - gondolnánk, mielőtt csavar egyet rajta a szerző.




John Dickson Carr 1906-ban született a Pennsylvaniai Uniontownban, néhány évig élt Angliában, és regényei többsége is Nagy-Britannia vidékén játszódik. 1930-tól folyamatosan és igen gyakran jelentek meg regényei, de írt rádiójátékokat, novellákat és több valós rejtéllyel foglalkozó könyvet is. Két ismertebb nyomozója Dr. Gideon Fell, akinek 23 regénye jelent meg, és Sir Henry Merrivale, akinek 22 története látott napvilágot. Ő írta meg Sir Arthur Conan Doyle életrajzát is. 1977-ben hunyt el. Magyarországon kevésbé ismert, alig egy tucat regénye és novellája jelent meg itthon a hetvenes években. Most a Multiverzum Kiadó adja ki ismét a történeteit, remélem, hogy idővel megjelennek azok is, amelyek anno nem láttak napvilágot nálunk.

Köszönöm a lehetőséget a Multiverzum Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.



Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes