Nem ilyen sorsot kértem magamnak és nem ilyen szülőket, nem akartam a saját szüleim szüleivé válni, nem akartam a testvérem felügyelőjének előlépni a szüleim helyett - én csak gyerek szerettem volna lenni. Ezek a leggyakoribb elhangzó mondatok szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeitől, ha valakinek gyerek- és kamaszkorukról vallanak. Alkohol, drog, játékszenvedély, van itt minden, ami a csövön kifér.
Könyvajánló
Békési Tímea - Kassai Szilvia
Újraépített életek
Jelenleg körülbelül 400 ezer gyermek él országunkban olyan családban, ahol az egyik, vagy akár mindkét szülő alkoholbeteg. Ők, és a többi szenvedélybetegséggel érintett szülők gyermekei az úgynevezett elfeledett gyermekek. Ha ehhez odaszámítjuk azokat is, akik már felnőttek, de ugyanúgy függőségben szenvedő szülők mellett nőttek fel, akkor durván a társadalom 20 százalékáról beszélünk. 20% emberek! Istentelenül durva szám. És segítség csak a káros szenvedéllyel bíróknak van! A család többi tagja csak küszködik a problémával, tapasztalat és elméleti tudás híján akár nehezítik is mind a szenvedélybeteg, mind saját sorsukat.
A függők családjában felnövő gyermekek felnőtt korukban több útra is léphetnek: maguk is valamilyen szenvedélybetegségben fognak szenvedni, vagy messze elkerülik ezeket a lehetőségeket. Akik képesek függőség nélkül berendezni felnőtt életüket, sokszor tudatában sincsenek annak, milyen és mekkora problémákat görgetnek maguk előtt a gyerekkoruk vagy gyerekkori (kamaszkori) élményeik feldolgozatlansága miatt. Nem ússzák meg érintetlenül akkor sem, ha nincsenek külső jelei problémáiknak. Önértékelési gond, párkapcsolati és elköteleződési nehézségek, önbizalomhiány, izoláltság, infantilizmus, kényszeresség, hogy csak egy párat citáljak a múlt sebeiből táplálkozó következményeknek. A gyógyulás első lépése mindig a feltárás, a miértek megértése, megbocsátása, hogy végül tiszta lappal kezdve újraépíthessék az életüket.
Idézetek a könyvből:
A gyermek számára az lenne természetes, ha szeretetet és gondoskodás venné kerül. A szenvedélybeteg ember képes szeretni, de megbízhatatlanul teszi. A gyermek légüres térben találja magát, egész életében normális szülőkre és szeretetre vágyik. Rendszerint hiába. Olyannyira, hogy sok esetben még neki kell megadnia a szüleinek azt, ami neki járna, ő válik a felnőttek szüleivé. Nagyon sok gyerek kerül ilyen helyzetbe, mert a szülője öntudatlanul vele szeretné azt a kötődési kapcsolatot megélni, amit a saját szüleivel nem lehetett. A gyereknek valami olyasmit kellene megadnia a szülő számára, amit soha nem fog tudni, de azért kitartóan próbálkozik, akár évtizedeken keresztül, háttérbe szorítva saját szükségleteit.
A gyermek szégyelli a problémás szülőt és azt, hogy családja eltér a többiekétől. Szégyelli a családjában zajló eseményeket, saját szülősített működésmódját, ugyanakkor a családjával szembeni ellenséges megnyilvánulását is. Egész életét a szégyen hatja át, és ezt is titkolnia kell, mert maga a szégyen is nehezen vállalható állapot. A szégyen elnémít, megbénít és izolál. A gyermek bensővé teszi ezt a tartósan fennálló szégyenérzést, mely identitásának alapjává válik.
A húgom azt mondja, neki az első emléke, hogy viszem őt bölcsődébe, húzom-vonom az utcán, úgy, hogy a cipője nincs bekötve (nem tudtam bekötni neki), és kiabálok. Nyilván azért, mert nem tudtam megoldani a feladatot. Én akkor voltam hat.
Tizenhét éves koromban azt mondta nekem a gyámhivatali ügyintéző, hogy akkor most én leszek az anyukám anyukája. Néztem rá, és azt gondoltam, maga tényleg ennyire hülye? Nem akarok anyám anyja lenni, saját magamnak akarok egy anyukát.
A kötet tartalmilag két részre osztható:
- egyik az elmélet, ami a kötet egyharmadát teszik ki. Mi a szenvedélybetegség, mi a család szerepe a gyermek fejlődésében, milyen okok miatt nincs megfelelő közegben a gyermek, ha szenvedélybeteg van a családban. A függőség jelentősen átírja a család működésének szabályait, gyakori konfliktushelyzetek, szeretetlenség, erőszak, abúzus, ezek hatására a gyermek fejlődése sérelmet szenved, kényszerpályára szorul. Az ilyen gyermek felnőtt korában sérült, bizonytalan, elkerülő, félelemmel teli kötődésekre tesz szert, és ha nem dolgozza fel a múltját, akkor generációkra továbbad(hat)ja a rossz mintát. Ha ők maguk nem is lesznek a kifejezés klasszikus értelmében vett szenvedélybetegek, sokszor a függőség más típusaitól is szenvedhetnek, túlevéstől, anorexiától, depressziótól, de ide tartozhat a testi tünetek közül a krónikus fejfájás, gyomorfekély, ekcéma stb. Szó esik benne a jövőről, aminek az a lényege, hogy többek vagyunk, mint a traumáink.
- a mű kétharmada szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekeinek története. Egyszerű szavakkal, minden sallang nélkül, ahogy ők maguk megélték. Ahogy az egyik interjúban kifejti a riportalany: a szeretet nemcsak kerek és puha, hanem kemény, következetes és szögletes is, az vezérlőelvvé léphetne elő bárki életében problémamegoldásai során. Nehéz sorsok, szétágazó sorsok, a gyerekkor mindenkinek hiányzó világa sejlik át a sorokon. Aki maga is szenvedélybetegek leszármazottja, bizony csak bólogat lapozgatás közben, és a legmeghökkentőbb történeteket is átéléssel olvassa. Mert ő tudja, hogy a valóság akár ennél is borzalmasabb lehet. A megbocsátás pedig nemcsak családtagjainknak jár, hanem magunknak is.
Szerintem olvassátok!
Hogyan lehet túlélni a gyerekkort függő szülők mellett?
Milyen nehézségeket okoz ez a súlyos családi örökség?
Miként lehet feldolgozni ezt a traumát?
Dr. Kassai Szilvia (balról) interkulturális pszichológia-szakértő, szakterülete a függőség, a kábítószer-használat, a mentális betegségek és az ezekből való felépülés. 2019-ben szerzett doktori fokozatot a klinikai pszichológia és addiktológia területén. Jelenleg tudományos kutatási pályázatokkal foglalkozik a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban, emellett részt vesz felépülést és drogprevenciót érintő hazai és nemzetközi kutatási projektekben. Érdeklődése középpontjában a szenvedélybetegségek felépülés-központú szemlélete áll.
Termékadatok
Megjegyzés küldése