Hogyan éli túl egy történet az enyészetet évezredeken át? Miként kapcsolódnak egymáshoz emberi sorsok és tettek az időn keresztül? Mit mesélne nekünk bárki személyes sorsa, ha tudnánk, hogy az általa járt út hogyan kapcsolódik több száz évvel ezelőtt élt emberek cselekedeteihez? "Csak" erről szól Anthony Doerr Felhőkakukkvár című regénye, amely egy éjszaka alatt vett meg magának kilóra.
Könyvajánló - Anthony Doerr: Felhőkakukkvár
A történet középpontjában egy ókori regény helyezkedik el, a Felhőkakukkvár című történet, amely egy égi város után kutató, Aithón nevű, ám balszerencséjére szamárrá vált pásztor viszontagságait regéli el. A történet töredékesen fennmarad az évezredek alatt, előkerülése során gondos kezek vigyázzák, óvják azt, ami még olvasható belőle: lefordítják, átmásolják, megőrzik, tovább örökítik az utókor számára. Persze, ez nem is mindig egyszerű, a személyes sorsok és a történelmi hányattatások gyakran determinálják az irodalmi mű körüli hercehurcát.
Több idősíkon járunk a regényben, 1453-ban, amikor a kereszténység utolsó nagy keleti végvára és a Selyemút hatalmas lerakata elvész az oszmán hódítás során, 2020-ban, amikor egy közkönyvtárban diákok a Felhőkakukkvár első és egyetlen előadására készülnek, és a 22. században, ahol egy úttörő hajó új "föld" felé száguld, az egyetlen túlélő pedig töredékekből próbálja összerakni Aithón történetét.
Végigkísérjük Anna és Omeir (1453), Zeno Ninis (2020) és Konstance (22. század) személyes sorsát szinte születésüktől fogva, az eseményeket, amelyek századokon átívelve üzennek az eljövő nemzedékeknek, az emberekét, akikkel így vagy úgy kapcsolatba kerültek és akik szinte determinálták a bekövetkező eseményeket, és az azok során a főhősök által meghozott döntéseket.
Hogyan nyújthat valakinek menedéket egy régi, poros kézirat 1452-ben Konstantinápolyban, a török hódítások idején; sikert egy pusztuló világban élő öregembernek 2020-ban, és emlékeket egy a Földön sosem járt fiatal lánynak a 22. században?
Forrás: Alexandra kiadó
2020-ban Zeno Ninis - exhadifogoly annak minden hátrányával, egy amerikai kisváros könyvtárában egy merénylet közepette próbálják a Zeno által lefordított Felhőkakukkvár című elődást. A merénylő egy hiperérzékeny gyermekből még érzékenyebb, a mindennapi valóságra süket kamasz, akit annyira elkeserít az élővilág szándékos pusztítása, hogy radikális szervezetek hatókörükbe vonva a fiatalt, behülyítik saját céljaik eléréséhez. A fiú bombát készül robbantani a könyvtárban, Zeno pedig egész elfuserált életét arra teszi fel, hogy most az egyszer jól döntsön.
A 22. században az űrben járunk, ahol Konstance utazik a szüleivel és még pár tucatnyi úttörővel, akik új földet keresnek sok-sok fényévnyit utazva, mert a régi Föld egyre lakhatatlanabb. A folyamatot a Sybil nevű MI felügyeli, aki élet-halál ura tulajdonképpen a fedélzeten, és ő felel az egész emberiség hagyatékáért is, védelmezi, óvja a pusztulás és kitörlődés ellen. Az Argos csillagközi, több generációs űrhajó, ami leginkább egy korongra hasonlít, amelyen nincsenek ablakok (ez fontos!). Szerencsésnek tartják azokat az embereket, akik feljuthattak erre a hajóra, ők a túlélők és egyben célhoz érés után az új telepesek ősei - mert már évtizedek óta repülnek, és az út időtartama még innentől számolva is több emberöltőbe kerül.
A szerző magyarul megjelent kötetei
Mi a közös a főhősökben? Valamennyien fanatikusok, mindannyian bolondok egy kicsit, de ugyanakkor az bennük a legszebb, hogy egy bolond sosem tudja, mikor kellene feladnia. Hogy ez jó vagy rossz-e? A történet fényében, a nagy egészet tekintve jó, de a személyes sorsokat szemlélve viszont gyakran teljes csőd is lehet. Persze, hányszor, hányan írták már meg a magánsors és közélet összeütközése során bekövetkező tragédiát? Így keletkeznek az irodalom legszebb történetei (Az ember tragédiája, Bánk bán, stb.), amelyeket korokon keresztük játszanak telt házas nézőtérrel színházak, néznek emberek mozikban, tévéken újra és újra.
Mi a tanulság? Az igazság sokkal bonyolultabb, mint azt bárki is feltételezhetné. Mi mindannyian a probléma részét képezzük, mert a probléma részének lenni azt jelenti, hogy emberek vagyunk. Bármilyen probléma, bármikor mindenki problémája is - és cinkos, aki néma.
Egyetlen napomba került ennek a közel hétszáz oldalas vaskos regénynek az elolvasása: még világos volt amikor leültem mellé és már virradt, mire felnéztem belőle. Azon melegében elszörnyedve slattyogtam ki a kamrába egy fél literes kóláért, előrelátóan bedugva a hűtőbe, mert hát időben ebédet főzni muszáj, a rendelkezésemre álló pár órányi alvás meg igen karcsú lesz a fittséghez.
Olvassátok!
Fülszöveg
1452.
22. század.
Athony Doerr (a képen), A láthatatlan fény Pulitzer-díjas szerzőjének új regénye a képzelőerő és a történetmesélés diadala. Az amerikai szerző magával ragadó prózája az emberi pusztítással dacoló teremtés erejéről és az irodalom szívósságáról mesél.
Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése