Egy menekülő lány.
Egy lélegzetelállító és rejtélyes hely Rómában.
Egy művészettörténeti kaland a lélek útvesztőjében.
Ezekre számíthat az olvasó Costantino D'Orazio Nővérek és démonok című kötetének fellapozásakor. Az igényes kivitelű, keményfedelű műben egy fiatal lány úgy érzi, hogy múltja traumái elől csak egy zárda falai között lelhet nyugalmat - a kolostor azonban évszázadok óta rejtegetett titkot őriz, ami hatására a lány gyakorlatias, analitikus elméje azonnal működésbe lendül. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent könyv útkeresésről és mindennapi démonok legyőzéséről szól.
Könyvajánló - Costantino D'Orazio: Nővérek és démonok
A 30 éves Virginia egy esős napon érkezik meg Rómába, ahová nem vakációra indult és nem is a várost akarja megnézni, hanem éppen egy zárdába készül becsekkolni, mint apácajelölt. Teljesen bizonytalan abban, hogy helyesen cselekszik-e, de jelenlegi életében egyszerűen nem talál más megoldást arra, hogy cselekedeteit átgondolja és képes legyen tiszta fejjel gondolkodni. Bár hónapok óta érlelte az elhatározást, most, az utolsó percben kételyei támadtak. Valóban helyes eldobni mindent egy apáca főkötőért? Vivi mindenesetre biztonságot és nyugalmat keres, de az Ágoston rendi kolostorba belépve a csend, klauzúra, ritmus, liturgia lényegét belülről megtapasztalva, már az első percekben azt érzi hogy a kolostor inkább felzaklatja, mint megnyugtatja.
A zárdában sincs minden rendben, az összes apáca mosolyog rá, udvarias, de valódi kedvességet alig kap valakitől. Félénkek vagy hidegek? Vivi mestere az udvariasság és a puhítás eszközével meghódított embereknek, ha kell, akár hízelegni is képes a békesség kedvéért. Szereti a kutatást, a dolgok mélyére való hatolást, a zárdában pedig egyre sokasodnak a rejtélyek, eleinte csak apró jelek, amelyek egyre súlyosabb problémákra irányítják rá a figyelmét. Ráadásul ő maga is súlyos titkokat hordoz.
A világban lenni, de nem e világból.
Így kell mostantól fogva éreznie. A kolostor falainak védelmében kell folytatnia az életét anélkül, hogy részt venne a világ eseményeiben, amivel korábban a napjai teltek. Láthatatlanná válhatott, mint testben a lélek. Ahhoz, hogy ne sértse fel az őt körülvevő rossz, elég volt úgy élnie a tovább a világban, hogy nem érezte magát a részének. Egy dolog az emberek között élni, egy másik részt venni benne.
Zseniális.
Öt napja van a zárdában, amikor egy különösen rámenős férfi, Andrea érkezik hozzájuk vendégként, Vivi pedig különösen nyugtalan lesz a jelenlétében. A férfit minden érdekli ami a kolostorral kapcsolatos, de különösen egy, az épületben állítólag nem létező gótikus csarnok miatt jött, amit egy 13. századi okmány tanulmányozása során fedett fel a kutató. Ha valóban létezik, vajon miért nem publikus kívülállók számára a nagyterem léte? Miért nem tud vagy nem akar tudni róla szinte senki? Andreát a sikerorientáltság űzi, hajtja: 35 éves korára még mindig nem ért el semmit a művészettörténelem terén, még mindig professzorok kifutófiúja, röpdolgozatok javítója, vizsgáztatók állandó helyettesítője - úgy érzi ez az utolsó lehetősége a szakmai kiugrásra.
A kolostor egyhangúságát, kenetteljességét Virginia kolostorbeli élettel és nővérek viselkedésével kapcsolatos cenzúrázatlan, önkéntelenül feltörő gondolatai ellenpontozzák. A lány kellően éber, tájékozott és tudásszomjas, szenvedélye a kutatás, képes a dolgok mögé látni. Gyakorlatiassága, világi életben való jártassága leleplezi a kolostorban történtek rejtélyeit. A szerző megfelelő dramaturgiával tárja az olvasó elé a főhős vívódásait a való világgal kapcsolatban, az apjával való kapcsolatát és a családi titok miatti őrlődéseit, az események téves címkézéseit és Vivi önmagához vezető útjának kitaposását. Egyszerre fejlődésregény és művészettörténeti thriller, persze, a thriller műfaját alsó hangon súrolja csak a történet, de van benne rejtély, izgalom, csiklandós kétértelműség, amelyek érdekessé teszik a művet.
A távolban látta mögöttük Constantinus diadalívének körvonalait, az úton túl pedig a Colosseum terebélyesedett. Szilárdan és könnyedén, súlyosan és elegánsan, a természet dühe sebezte, az emberek szeszélye roncsolta. Egy nyílt seb Róma szívében.
A kolostori nyomozás aztán összefonódik Virginia titkaival, a szerző apró adagonként hoz egyre többet a nagyérdemű tudomására. Őszintén szólva nem is értem a moly.hu-n lévő gyatra értékelést a regénnyel kapcsolatban: érdekfeszítő, kellően tudományos, de mégis laza, megfelelően izgalmas és olvasmányos kötetet tart kezében az olvasó, ha bizalmat szavaz a Nővérek és démonok című alkotásnak.
Külön érdekessége a műnek, hogy a benne foglalt események egy valódi, 1996-os művészettörténeti világszenzáció köré lettek felépítve. A felfedezés valóban megtörtént, amit a kötet kétharmada körül rejtélyként tálal a szerző.
Egy menekülő lány.
Egy lélegzetelállító és rejtélyes hely Rómában.
Egy művészettörténeti kaland a lélek útvesztőjében.
Costantino D'Orazio (a képen) olasz művészetkritikus, kurátor és író. Hazájában számos művészettörténeti kötete jelent meg. A nővérek és démonok az első regénye.
Fordító: Puskár Krisztián
Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése