Valami népi - Főőldi elvtárrs, míjért vagy te az árokban?

Otthontalan helyzetek, nem vagyunk a helyünkön érzések, tragikus betegségek, sorszám az egészségügyi rendszerben, istennek lenni sem egyszerű, a lét egy gyermek mosolyában teremti újra magát és teljesíti be körforgását - csak néhány címszó a Magvető Kiadó gondozásában megjelent műről,  amely Grecsó Krisztián tollából, Valami népi címmel került az olvasók elé.

Könyvajánló - Grecsó Krisztián: Valami népi

A cím és a fülszöveg miatt voltam kíváncsi a szerző jelenlegi művére, falusi származásom okán biztos voltam abban, hogy a Valami népi témája érdekelni fog. Miért ezzel vezetem be a könyvajánlót? Le kell szögezni, hogy Grecsó Krisztián legújabb műveit udvariasan kerültem: nem nekem ír, értettem meg  alkotásaival való sokszori próbálkozás után, bár a vele készült riportokat, amelyek elém kerültek, mindig sorra és gondosan elolvastam, és mindig megállapítottam, hogy érdekes figura, rengeteg mindenben egyet tudok érteni vele, világnézetével, gondolkodásmódjával, és csak azért nem egyforma emlékeink vannak a vidéki múltról, mert neki más a neme, mint nekem - ez ilyen nagyon egyszerű. 

A riportokat figyelve az a megítélésem, hogy a mai Grecsó már szétszórtabb, nyűgösebb és nyúzottabb, de ugyanakkor lazább Grecsó, mint akár a pár évvel ezelőtti közéleti személy. Ismert betegsége változtathatta meg? Karantén okozhatta? Ez utóbbinak folyománya a Facebook fotelhuszárok értelmiségiek felé közvetített üzenete ("menjetek kapálni!") és a nyomában járó, leértékelt szükségletű kultúra megalázásának érzete. Amikor nem lehetett zenés-táncos helyekre, koncertekre, könyvbemutatókra járni, könyvekre is kevesebb jutott, s az ebből valahogy eddig megélni tudók - megélni próbálók alól kihúzták a létalapot, de élni meg kell. Hiába, "a tényekben nincs részvét", " a véletlenekben nincs könyörület", az érzésekben pedig nincs kegyelem, írja a szerző mindjárt a legelső novellájában, a Kubikosokban. 

A novellák szemelgetése során egyszercsak megérteni véltem, hogy miért az ő írásai azok, amelyek megérintik a befogadók lelkét: megérezni a dolgok természetét és olyasmire is rátapintani, amihez nincs elég tudás - nagy adottság, ami hiteket és történeteket kreál. Hogy úgy volt-e valóban, mint ahogy a történetekben leírásra került? Nem mindegy? Akár úgy is lehetett, a lényeg, hogy elhiszed Grecsó Krisztiánnak, amit papírra álmodott.

Ki is ő? Valami népi? És miért ne lehetne az, hiszen ő is messziről érkezett meg és érkezett be. Hány álmatlan éjszaka, visszautasítás lehetett, mire befutott? Hány regény és alkotómunka van mögötte, mire nemcsak kiváló író, hanem ismert író is hazánkban, akinek már annyira nem szükséges a Nők Lapja sem ahhoz, hogy tudja az érdeklődő, ki is az a Grecsó? Valami népi tehát, nincs mese, ezek pedig megjelennek a novellákban is. Megjelenik a pökhendi, gőgös, nagyravágyó, pimasz, erőszakos, kekec figura, az együgyű, a szocialista szemlélet (úgy kell a munkához hozzáállni, hogy másnak is jusson), áldozat a könnyelműség és a feleslegesség oltárán, végigvágtatunk a szegénység vonalain (fonalain), képet kapunk az ifjúság elpazarolt, matt hétköznapjairól.

Mi változott napjainkra a novellák ihlette falvakban? Megszűnt a vidék megtartó ereje: az emberek külföldre mennek dolgozni, a fiatalság talajvesztett, ezt, ami van, nem akarja, azt, mi lehetne, képtelenség elérni (akkora önfegyelem és áldozathozatal kellene hozzá, ami kevés egyén sajátja), maradnak az álmok és a drogok, a hölgyek vidéken IS öntudatosak, amivel a férfiak nem tudnak mit kezdeni. És hogy látja ezt az író? Mit tud a nehézségekből is ki-kivillantani, ami reményt és örömöt ad? Derűt, ami átszűrődik a novellákon, derűt, ahogy lehet, amikor lehet, amiben lehet. Hiszen néha istennek IS nehéz kozmikus magányában. Meg lehet-e váltani írással a világot? Grecsó Krisztián legalábbis megpróbálja. 

Tudtad, hogy a könyv fedlapjának képe a Ferdinánd hídról készített felvétel?

Koromnál fogva a falu életéről, mindennapjairól szóló históriák egyáltalán nem jelentenek újdonságot: a novellák fájdalmas környezete számomra rezzenéstelen "igen, igen, ilyenek voltak azok, így voltak azok" bólogatásokat vontak maguk után. Az igazságtalanságok, oktalan gyűlölködések, kicsinyes bosszúk, revansvételek, rezzenéstelen verdiktek, megfellebezhetetlen butaságok (majdnem leírtam nyíltan az első eszembe jutó szót, ami egy férfi nemi szervvel kapcsolatos kifejezés), amelyek életeket döntenek romba, törnek derékba, nemcsak a szentesi járásban fordulnak /fordultak elő, hanem szülőföldemen, a Nyírségben is. Nyilván nem véletlen, amikor egy-egy elszármazott rokont, ismerőst az emberek csak temetéseken, esküvőkön látnak, és amikor elhangzik a kötelező "de régen láttunk, Jóska-Pista-Boriska-Mariska", akkor az illetőt csak az udvariasság fogja vissza a random választól: "és ez egyáltalán nem véletlen..."

Mi a biztos a világon, teszi fel a kérdést a sorok között a szerző a több fajta novellákra osztható írások másik részében, és válaszol is rá: a változás. Egészség-betegség, hullámzó érzelmek, szemérmes kitárulkozás ez Grecsó Krisztián részéről: ez történt velem. Halljátok és olvassátok, a legnagyobb sötétségből is van kiút, és a vakító napsugárban is ott a sötétség. Nincs mese, bárki élete ugyanígy lehet hullámvasút, fel-le, küzdelem a létért, a holnapért, ahol olyan egyszerű a tét: másnap reggel is felébredni. Alázatra tanító fájdalom ez, ami után lazább és céltudatosabb lesz bárki, aki addig olyasmik után futott, izgult és küzdött, ami onnantól nem tartozik a prioritások közé. A beavatottságot nem lehet átadni, a nehéz helyzeteket nem lehet másra áttestálni és megúszni pár laza legyintéssel. Ott kell lenni, benne kell lenni, meg kell élni, és ha lehet: túl kell élni.

Mit mondhatnék még?
Olvassátok.

Fülszöveg

Grecsó Krisztián történeteiben a párhuzamosok a végtelenben sem mindig találkoznak, de a találkozások mégis elmesélhetők. Néha az események egy időben, de más helyen zajlanak (Erdélyben, a fővárosban vagy falun), máskor egyazon helyen, de különböző időkben: harmincas vagy ötvenes években, és közben nagyon is a mában. Ahogy mindannyian ismerjük az érzést, amikor nem vagyunk a helyünkön. A Valami népi történetei ezekről az otthontalan helyzetekről szólnak, és az olvasó így válik nyomolvasóvá.
Akár a rég- és a közelmúlt falusi históriáit, akár egymás mellett elsuhanó életutakat vagy éppen a saját életének történeteit követi, Grecsó Krisztián novelláiban mindig ott kísért a kíméletlen együttérzés. 

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron, paraszti családban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. Békéscsabán, a Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán tanítói képesített szerzett. Ezután a József Attila Tudományegyetem magyar szakán tanult, tanulmányait 2001-ben fejezte be.

Újságírói tevékenységét a Békés Megyei Napnál kezdte, majd rövid ideig tárcákat írt a Délmagyarországnál. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Két évig a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként dolgozott és egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti.

Stílusát gyakran hasonlítják a mágikus realistákéhoz, főként Gabriel García Márquez regényvilágához. Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez. A Rájátszás énekelt-vers alkotóműhely tagja, ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket, a Grecsó-Hrutka Tandem első lemezén énekes, dalszerzőként is bemutatkozott.

Forrás: Wikipédia

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.