Egy paranoid világban az igazság sem igazság többé, de legalábbis minden megkérdőjelezhető. A Szovjetunió harmincas éveiben sorozatba illeszthető gyilkosságok történnek, amelyeknek nyomozását a saját nyomasztó titkait leplező Vaszilij Zajcev nyomozó kapja meg. Az elrendezett hullák ügye utáni kutatómunka egy darabig homályban való tapogatódzást jelent mindenkinek, míg végre fény látszik az alagút mélyén. Zajcev már csak azt nem tudja: miért fütyül...? Julija Jakovleva Jön a vadász, meglátja című krimije úgy vall a szovjet sztálinizmus életviszonyairól, paranoid lelkületéről, hogy magát a diktátort meg sem kell említenie. A kötet a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Könyvajánló - Julija Jakovleva: Jön a vadász, meglátja
Julija Jakovleva művét sokan Borisz Akunyin történelmi síkba helyezett krimijeihez hasonlítják, és joggal. A sztálini terror éveiben játszódó cselekmény hasonlóképpen oprál a történelemmel, anélkül játszatja hőseit, hogy Sztáin nevét egyáltalán kiejtené. Nem is kell, hiszen ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van (Illyés Gyula után szabadon), nem kell, sőt nem is szabad kimondani a nevet, mert még ott terem, és akkor jaj mindenkinek.
Leningrád a helyszín, a régi Szentpétervár, ahol minden burzsuj utcanevet forradalmasítottak, és akinek véletlenül a régi név jön a nyelvére, bűntudatosan összerezzen, hogy jaj istenem (újabb összerezzenés, mert isten sincs már), ki hallotta meg? Nos, ebben a miliőben történik egy gyilkosság. Az áldozat Faina Baranova, 34 éves, pártonkívüli, segédkönyvelő, hajadon, leningrádi, akit a szobájában öltek meg. Ismerni kell az 1930-as évek szovjet lakásviszonyait: a valamikori tágas úri lakás minden szobájára jut egy család, akik vagy nagyon figyelik egymást, vagy nagyon nem, mindenesetre bármi történik, hivatalosan senki sem tud semmit. A holttest kényelmi helyzetbe lett beállítva egy ablak előtti fotelben, a jobb kezében egy szál fehér rózsát helyeztek el. Minden úgy néz ki, mintha nem is gyilkosság helyszínén lennének a nyomozók, ha a test nyakán nem futna végig egy éles, vágottnak tűnő seb. A rózsát mindenki érteni véli, de minek nyomott a gyilkos az áldozat bal kezébe egy tollseprűt? Rossz vicc, vagy van jelentősége?
- Haha, melléd álltam, mi? Mintha nem tudnék jobb helyet. Amikor megtudtam, hogy tisztogatnak nálatok, már indultam is. Igencsak rosszul járunk, ha téged itten lapátra tesznek. Nekünk itt a házban úgy kell egy saját hekus, mint egy falat kenyér, tudod-e? Ismerem én az összes környékbeli bajkeverőt meg piást ... be vannak rezelve. Elkerülik a házunkat. Amíg te nem zupáltál be a hekusokhoz, hetente verték be nálunk az ablakokat. És mi mindent el nem csórtak a nincstelenektől... Melléd állni, noiszen - vigyorodott el újra. - Nem én mondom ezt, mindenki duruzsolja: kell a saját hekus a háznál.
A híres Nyevszkaja sugárút, amelynek szerepe van a műben (Fortepan / Gyöngyi)
Vaszilij Zajcevé az ügy, "azé a bizonyos" Zajcevé, aki csak saját brigádjában Vászja, jelentsen ez bármit is. A nyomozó még 30 éves sincs, árva gyerek, de neki is megvannak a maga titkai, amelyek napvilágra kerülésétől óvni igyekszik magát. Miközben zajlik a nyomozás, a mindennapok része a politikai tisztogatás, és csak a jóindulaton múlik kibúvó alóla, élelmiszerek terén jegyrendszer működik, a semmirevaló ételekből képtelenség egy jót főzni, társbérletek kényszerű szűkössége, munka és hajsza orrvérzésig, paranoia, rút, igénytelen, szűkös élet a szovjet életérzés. A házmesterek hírhálózata működik, kendőzetlen pragmatizmusuk az, ami valamennyire képes visszaadni az emberiségbe vetett hitet. Vagy nem.
A nyomozó társat kap Nyefjodov személyében, aki egyenesen az OGPU-ból jött - mindenki azt hiszi, a nyomozóbrigádot jött megfigyelni, ezért elszeparálni igyekeznek maguktól, amikor Zajcevet egy nap elviszi a szovjet belbiztonság. Három hónap minden magyarázkodás és konkrét gyanúsítás nélküli folyamatos verés és vallatás után első blikkre megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szabadul - és egyből a régi beosztásába teszik vissza, mert ami "kinn" történt, az annyira borzalmas, hogy Zajcev inkább mégsem a nép ellensége... Egy újabb berendezett gyilkossági helyszínről van szó, Leningrád egyik frekventált területén, ahol elképesztő számú meggyilkolt személy van teátrálisan elrendezve. Olyan nagy baj ezzel nem is lenne - mindent el lehet titkolni -, ha nem lenne az áldozatok között egy fekete bőrszínű, amerikai kommunista is.
A nyomok a csoportosan végrehajtott gyilkosságtól messze vezetnek, Zajcev nyomozna is, de a GPU-nál történt "tartózkodása" légüres teret hoz létre körülötte, és kollégái inkább hátráltatják, mint segítik az objektív valóság megismerésében. Pláne, hogy az ügyben hirtelen vádlott is akad, akinek személyét azonban előzőleg a GPU már megdolgozta - Zajcev több, mint biztos abban, hogy nem ő a gyilkos, hiszen első kézből tudja, hogy az ottani pincékben való tartózkodásnál minden jobb, akár egy sorozatgyilkosság gyanúsítottjának lenni is.
Világos, mint a vakablak - gondolta Zajcev. Ezek szerint ebből a megfontolásból ráncigálták ki őt a Spalernajáról. Aki a GPU foglya, az jóformán már hulla. Egy hullának meg ugyan mi a tét? Ha megoldja a Jelagin-szigeti ügyet, annál jobb. Ha meg nem, mehet a levesbe. Viszont a bűnügyiek közül nem fázik rá senki más. Bölcs előrelátás.
Az Ermitázs, ami szintén fontos szerepet játszik a krimiben (Fortepan / Wein Sarolta)
Úgy gondolja, az elrendezett gyilkosságok összefüggnek, de bizonyítani nem tudja, és senki sem kíváncsi az elméletére. Mit tehet vajon egy kiközösített nyomozó az ügyek felderítése érdekében? Nagyon egyszerű: összefog a másik kiközösítettel, Nyefjodovval. Meglepő eredményekre jutnak, és múzeumokba kezdenek el látogatásokat tervezni... azonban akárhogy igyekeznek minél közelebb jutni a tettes(ek)hez, az áldozatok életének semmi olyan momentuma sem akad, amely elvezethetett volna a halálukhoz. Innen szép nyerni, ugye?
Aki nem élt igazi diktatúrában (nem, akárki akármit is mond, az Orbán-kormány alatt sokminden van, de az a klasszikus, igazi értelemben vett diktatúra nem), szóval, aki nem élt igazi diktatúrában, az elképzelni sem tudja a paranoiának azt a fokát, ami a harmincas évekbeli szovjet állapotokat jellemezte: kollektív bizalmatlanság és az állandósult erőszak, átideologizált mindennapok, hatóságtól való rettegés, folyamatos éberség és intrikák. Amikor mindenki jelentett mindent. Amikor nem kellett bűnösnek lenned ahhoz, hogy elvigyenek, vagy kiradírozzák a létedet mindenhonnan, és fix, hogy emiatt senki sem mer szót emelni. Ez az életérzés plusz izgalmat (rettenetet) jelent a krimi rejtélyei mellé, így igazán körömrágósra sikeredett a Jön a vadász, meglátja című mű. A szálak magasra vezetnek, és az is kiderül, miért is engedték ki Zajcevet a belbiztonság börtönéből. A válasz egyetlen olvasónak sem fog tetszeni. Komolyan kíváncsi vagyok, hogyan bújik ki a hurokból a nyulacskánk (Zajcev: nyúl).
A trilógiának tervezett krimifolyam első darabja megfelelő borzongást jelent ahhoz, hogy tipródva várjam a sorozat következő részét.
Az 1930-as évek elején járunk, Leningrádban – az egykori birodalmi főváros mindennapjai a kollektív bizalmatlanság és az állandósult erőszak jegyében telnek.
Vaszilij Zajcev nyomozót és társait egy rejtélyes gyilkosságsorozat felderítésével bízzák meg: az elkövető minden esetben szokatlan ruhákba öltöztette és teátrális pozitúrákba állította áldozatait, mintha valamiféle morbid „életképeket” igyekezett volna megalkotni a holttestekből.
Leningrádban azonban különösen nehéz feladat kideríteni az igazságot: a hatóságoktól rettegő lakosokat szinte képtelenség őszinte vallomásokra bírni, a folyamatos tisztogatásnak kitett rendőrség tagjai pedig egymást is éberen megfigyelik, a hivatali bürokrácia hátterében kíméletlen intrikák zajlanak. Zajcev homályos múltja miatt maga is bármikor a szovjet államvédelmi szervek célkeresztjébe kerülhet – és egy éjszaka végül eljön érte a fekete autó…
Julija Jakovleva (Norvégiában élő orosz író, újságíró és színikritikus - a képen) retró krimitrilógiájának első epizódja váratlan fordulatokban gazdag, lebilincselő detektívtörténet, melyet (Borisz Akunyin világszerte népszerű Fandorin-regényeihez hasonlóan) az aprólékosan kidolgozott történelmi díszletek tesznek igazán különleges olvasmánnyá. A Jön a vadász, meglátja fanyar humorral árnyalt korrajz a sztálini Szovjetunió velejéig átideologizált társadalmáról, melynek abszurditásában már egyre kevésbé lehet boldogulni a józan logikára támaszkodva, és ahol a bűn nélküli bűnhődés lassan megszokottá válik.
Köszönöm a lehetőséget a Helikon Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Julija Jakovleva: Jön a vadász, meglátja Fordította Iván Ildikó. Helikon Kiadó,
Megjegyzés küldése