A könyvsétáltató


A könyv megtalálja olvasóját, de néha elkel egy kis útbaigazítás - ezzel a mondattal kezdődik Carsten Henn A könyvsétáltató című regénye, és egyúttal a kivételes barátságok kezdete is. A morózus öregúr, a cserfes kilencéves, a könyvhősökről elnevezett fura figurák és egy könyvesbolt tele könyvekkel. Minden könyvmolynak kötelező olvasmány! A kötet tanulsága, hogy egy kis kommunikáció, némi jóakarat, és sok törődés mindenkinek jó irányba képes megváltoztatni az életét. Már, ha hagyja.
Az okos, humoros, helyenként drámai jelenetekkel tarkított mű az Animus Kiadó gondozásában jelent meg.

Könyvajánló - Carsten Henn: A könyvsétáltató 

A könyv megtalálja olvasóját, de néha elkel egy kis útbaigazítás - ezzel a mondattal kezdődik Carsten Henn A könyvsétáltató című regénye, amely az ódon Városkapu Könyvkereskedésben játszódik. Régimódi üzlet, régimódi eladó, ahová új főnök érkezik. Megtudjuk, hogy egy jó könyv kereskedőnek kutya kötelessége megjósolni A Vásárló Arckifejezéséből, hogy milyen könyvre vágyik éppen. Sabine Gruber, a fiatal elárusító / tulaj vette át Carl Kollhofftól a hely vezetését, aki nem ismeri annyira az olvasóit ÉS nem is akarja ismerni őket annyira, hogy valaha is egy fizimiskáról megállapítsa, milyen könyvre lenne gusztusa ma a Kedves Vevőnek. Elgyötört és megfelelési vágytól szenved, ami rányomja bélyegét a bolt hangulatára. Új tervei vannak, friss szemmel lát mindent, és nagyon szeretné meg is valósítani elgondolásait - Carl pedig erősen útjában áll. (Még három bekezdést írok az öregúr és környezete körülményeiről, ami - később megmagyarázom - egyáltalán nem véletlen.)

Carl elmosolyodott. Tudott a furi mivoltáról, de érezni nem érezte. Hiszen ha az ember kellő ideig furi, végül is az lesz normális. Már neki magának, ami szerinte bőven elegendő.

Kollhoff már betöltötte a 72. évét, ösztövér nagypapaszerű alak, akinek a kisujjában van az egész könyvesbolt. Olyasfajta idős úr, aki már csak a tartós dolgokat tudja értékelni, a lábán ormótlan nehéz cipő van olyan vastag fekete bőrből, hogy élethosszig kitartson, zoknija is jófajta, mert az gyalogláskor fontos. Kalap nélkül még a házban sem hajlandó létezni, szemüvege pedig évtizedekkel ezelőtt vásárolt keretben csillog. Nem néz tévéhíradót, nem hallgat rádiót, nem olvas újságot: számára csak a könyvek léteznek. Teszi mindezt önvédelemből, még ha tudja is, hogy a világa beszűkül ettől.  Carl egészen egyszerűen földönkívülieknek érzi a nem olvasókat, akiket finoman, de rendületlenül térít is a szerinte egyetlen létező jó útra, az olvasók táborába. (Ha elbocsátanák, egyszerűen nem tudja, hogyan tovább.) 

Megkérte harisnyás asszonyt ("dobszarda"), nézze át a fogalmazását (direkt tette tele szebbnél szebb hibákkal), a Felolvasónak beadta hogy eltört a szemüvege, muszáj felolvasni neki a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta záró fejezetét (Sasa a sok füst miatt választotta, hiszen a Felolvasó a szivarokat sodró asszonyoknak szokott felolvasni). Amarillisz nővérhez gyónni kéredzkedett be (akit egy üveg Werther karamella ellopásának hajmeresztő történetével traktált, módfelett ingerelve a nevetőkéjét). Faustus doktornál háromszori nekifutás kellett, mert a történelmi relikviákra, melyekkel Sasa oda állított, csak legyintett, hogy érdektelen új divatú kacatok.

A férfi imád sétálni, úgynevezett körei vannak, amelynek során becsomagolt könyveket visz kivételes ügyfeleinek, akiknek jóformán ő jelenti a világot. Egy-egy irodalmi hősről nevezi el őket (mert félelmetesen rossz a név memóriája), miközben alig tud róluk valamit. Ezek az ügyfelek mindenképpen érdekes emberek, az egyik például állítólag villája egyik lakatlan szobájában hagyta szívélyes szavait (szóval, időnként goromba, mint állat), ő Mr. Darcy. Egy másik hölgy az Effie Briest nevet érdemelte ki, a harmadik pedig Harisnyás Pippit nyerte meg, a negyedik lett a Felolvasó. Sétáin rendszeresen mellészegődik egy Kutyus is, aki tulajdonképpen macska, ráadásul kóbor, de teljesen úgy viselkedik mint egy eb. 

Nem olyan egyszerű ez, mint sokan vélik. A hit mindennapos erőfeszítést követel. Mert a való élet hajlamos feleselni a hittel.

Carl kényelmes, de szigorúan betartott napirend szerint él, például este tízkor mindig becsukja a könyvet, amit éppen olvas és nyugovóra tér (na, nem úgy, mint én ma éjjel MIATTA). Ebbe a könyvekkel teli nyugodt életbe sétál bele Sasa (sétál?! Robban bele!), egy végtelenül kíváncsi ÉS annál is cserfesebb kilencéves kislány. Sasa a maga nyíltságával és ötleteivel mindent felforgat, nem csak az idős Carl életét, hanem vásárlóinak olvasási szokásait is. A kislánynak ugyanis van egy projektje, és azzal sem nagyon ért egyet, hogy milyen könyveket szállít Carl az ügyfeleinek. Szerinte nem olyan könyveket kell vinni nekik, amilyet kérnek, hanem olyat, amilyenre szükségük van. (Bizony.) 

Na de... - hebegte Carl, szerette volna elmondani, mennyi jót tett Sasa, hogy egy komplett szakkönyv részlegnél több értelem szorult belé, hogy képes könyvkukacot rajzolni, gazdát találni a kutyusnak, amelyik igazából cica, szivarüzemben színészkedni, villába berontani úgy, hogy senki nem érheti utol.

A bonyodalmak, az igazi zűrzavarok ezután kezdődnek, a fenti négy bekezdést Carlt és környezetét illetően csak azért citáltam ide, hogy képet kapjatok arról a nem mindennapi világról, amelyben a főhős és VIP olvasói élnek. Carl kicsit hasonlít Fredrik Backman Ove nevű regényalakjára, csak más aspektusból. Kedves, bájos és nagyon szerethető ez a regény, ahol a fiatal olvasók belekóstolhatnak az öregedés során kötelezően bekövetkező elengedési rítusokba, ahol mindegy, hogy ki milyen metódussal igyekszik túlélni veszteségeit, mennyire ragaszkodik tárgyakhoz, emberekhez, lakóhelyhez, munkahelyhez, érzésekhez, azok törvényszerűen elmúlnak. De amíg még élünk, és van valamennyire egészségünk, addig mindig van miért reggel felébredni - ha van, aki törődik velünk és van, akivel mi törődhetünk. (Még ha mérgelődve és duzzogva is.)

Mindig mindenkire szükség van, bárki képes valamivel hozzájárulni valaki más (mások) jóllétéhez, sokszor egyáltalán nem azon múlik a segítségnyújtás, hogy pénzt nyom az illető kezébe, hanem olyan lehetőséget ad, ami neki parlagon hever, a rászorulónak pedig mentőkötél. Amikor hat-nyolc ember egymást becsülve összefog, abból mindig lesz kibontakozás. Minő fals helyzet, hogy a felnőttek ostobaságait pont egy kilencéves, minden lében kanál lánykának kell helyrebillenteni... 

Tudod, nincs olyan könyv, ami kivétel nélkül mindenkinek tetszene. És ha létezne ilyen, az biztosan rossz könyv lenne. Nem barátkozhatunk mindenkivel, mert nincs két egyforma ember. Különben nem lenne senkinek egyénisége, saját bogara meg karaktere. Ez ráadásul sokakban csak viszolygást keltene, mert igényeljük, hogy a másiknak igenis legyen bogara meg karaktere. Érted amit mondok? Minden embernek más-más könyv való. Mert amiért az egyik tiszta szívéből lelkesedik, az a másikat abszolút hidegen hagyja.

Ahogy egyre tovább olvastam, úgy erősödött meg bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen mindenki szeretne magának egy ilyen kislányt. Cserfesnek cserfes, oda kell figyelni rá, és mire úgy-ahogy felnő, az ember többször is megtépi a haját - már a sajátját -, befonja a szemöldökét, időnként pedig muszáj  lehordani a sárga földig, de a hálószoba sötétjében (egyedül, amikor senki nem látja, és a senkin f ő l e g a gyerek értendő) minden szülő kajánul elmosolyodik, hogy azt a csibész hétszázát!

A barátság ereje felemel - sugallja a könyv, a barátság néha fáj, amikor helyrebillenti a dolgokat, máskor nevetve szárnyal vagy fejet törve gondolkodik adott krízishelyzet megoldásán. A barátság törődik másokkal. Veled is. (Ha hagyod.) Vedd kezedbe ezt a nagyon üdítő regényt, és járj úgy, mint én, hogy hajnali 4-kor tettem le az egyhuzamban történő abszolválás után, pedig fél 7-kor kötelezően kelni kellett. (Nem tudtam ÉS nem is akartam letenni.) (Miért ne EZ legyen a hét egyetlen napja, amikor nem alhatok egész délelőtt is akár...?!)

Szóval: olvassátok! 

Fülszöveg

A hetvenes éveiben járó Carl Kollhoff nem mindennapi könyvesbolti eladó. Esténként, zárás után gondosan becsomagol néhány könyvet, mintha ajándékba adná, és házhoz szállítja azokat kivételes ügyfeleinek a város festői utcácskáiban tett körsétáján. Már-már barátság fűzi ezekhez a különös, álomvilágukba zárkózó emberekhez, mert ő a fő kapcsolatuk a külvilággal. Carlt mindannyian egy-egy irodalmi alakra emlékeztetik, képzeletében népszerű regényhősök tulajdonságaival ruházza fel őket, miközben csupán annyit tud róluk, hogy milyen olvasmányt várnak tőle hétről hétre.
Egy nap azonban váratlanul mellé szegődik Sasa, egy kíváncsi és cserfes kilencéves kislány, aki nemcsak az idős könyvkereskedő világát forgatja fel fenekestül, hanem vásárlói olvasási szokásait, sőt életét is…
A könyvsétáltató szívmelengető történet a könyvek varázslatos erejéről és a hétköznapokban megbúvó csodákról. Ez a bűbájos regény eszményi ajándék minden könyvbarátnak.

Carsten Sebastian Henn (a képen) 1973-ban született Kölnben, író, borújságíró, étteremkritikus, a Vinum borászati magazin főszerkesztője. Amikor nem a szőlőskertet műveli, a főzés iránti szenvedélyének él vagy új kulináris élvezetek után kutat, gasztrokrimiket ír, esetleg egyéb műfajokkal kísérletezik. A könyvsétáltató című regénye 2020 óta uralja a német siker listákat.


Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!

Fordító: N. Kiss Zsuzsanna

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

A képek az Animus Kiadó Facebook oldaláról származnak.

Kövess minket Facebookon is!

  • Animus Könyvek
  • 208 oldal
  • Kötés: keménytáblás, védőborítóval
  • ISBN: 9789633249468
  • Nyelv: Magyar
  • Megjelenés éve: 2022






































Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes