A tökéletes feleség receptje (??!)

Új ház, új élet, magány, kiszolgáltatottság, elfojtás, céltalanság, könyörtelenség és öntudatra ébredés - ezek a kulcsszavai Karma Brown A tökéletes feleség receptje című kiadványnak, amely a Central Könyvek gondozásában jelent meg a közelmúltban. A mű izgalmas, fordulatos, bajós, akár Hitchcock is alkothatta volna. A lényege, hogy mindig tudd, ki vagy, és mit akarsz - döntésed hiányában mások fogják meghatározni ezeket veled kapcsolatban, márpedig annak nagy veszélyei vannak. A kiadó szerint a mű letehetetlen, merész ... és mérgező. Bingó!

Könyvajánló - Karma Brown: A tökéletes feleség receptje

A 2018-ban élő Alice Hale nem találja helyét, amióta új házba költözött, ráadásul PR-es munkájàt is abbahagyta annak reményében, hogy ír egy jó kis könyvet, valamint hamarosan teherbe esik, és csak erre a kettőre koncentrál a jövőben. Nem, mintha nagyon tiltakozna az otthonlét miatt, de mégis úgy érzi, hogy inkább a férje döntött mindezekről, míg ő csak (jobb híján) bizonytalanul rábólintott, mert tényleg, amíg a gyerekek kicsik, addig kell nekik az anyjuk. Mindennek ellenére sajnálja a munkájával addig járó benyomásokat, a körömcipőjét, a nyüzsgést, és egyre határozottabban azt érzi, hogy házastársa rátelepszik, a gyerekprojectet pedig határozottan elsietettnek érzi. Nate (férj) a számok embere, biztosítási statisztikai elemző, aki nagyon sokat keres, és ennek tudatában is van - éppen ezért elvárja, hogy az élet mindent megadjon neki pusztán azért, mert igényt tart rá.

Alice igazság szerint PR igazgató szeretett volna lenni, de elcseszte és kirúgták - amit szégyenként élt meg és "elfelejtette" bevallani férjének, helyette inkább azt mondta: "otthagyta a céget", mert író akar lenni. Erre harapott rá Nate: ha nem akar szervezetszerűen dolgozni, akkor vesznek egy nagy házat a manhattani lyuk helyett, Nate jár dolgozni, keresi a pénzt, Alice feladata pedig legyen az otthoni dolgok intézése, beleértve a záros határidőn belüli gyerekszülést is. A nő egyre magányosabbnak érzi magát az új, egyelőre barátságtalan és hatalmas házban, mindinkább erősödik benne, hogy pótcselekszik és nem ilyen lovat akart: semmihez nincs kedve, könyve sem halad, amit írni szándékozik, ráadásul a kert is rémálom, tele van egy csomó, rettenetesen szívós, nem is tudja, milyen növényekkel. Alice-nek az az érzése, hogy csak vegetál, hagyja, hogy más mondja meg neki, ki ő, mit csináljon, és egyszerűen csak hiperventillálva arra vár, hogy elkezdődjön végre az élete. 

A szerző, Karma Brown

Titkok, érthetetlen események következnek be, mintegy a nő rémes hangulatát leképezve: nem nyílik ki az ajtó, ami be sincs kulccsal zárva, a leglehetetlenebb helyekről érkezik a huzat, és a régi lakótól ott maradt ósdi hűtő szinte zakatol. De! Amint Alice főzni kezd az alagsorban talált receptekből, a ház egyre barátságosabban bánik a párral: onnantól nem csöpög a csap, halkabb a hűtő és mintha melegebb is lenne a házban. A receptek egy 70 évvel azelőtt a házban élt nő, Nellie Murdoch tulajdonát képezték, és az ételkészítési tanácsok mellé írt személyes megjegyzésekből egyre rejtélyesebb titkokra derül fény - ami Alice esetében erős párhuzamra mutat rá saját párkapcsolatát illetően. Visszaszerezni élete felett az irányítást: vajon hogyan segíthet a hetven évvel azelőtt élt asszony példája? Nellie szerint a nap előbb-utóbb mindig kisüt, és ha valakinek van türelme kivárni, akkor...

Nellie Murdoch tehát 1955-ben rója személyes megjegyzéseit receptjei mellé. Richard, a férje, gyomorbajos, morózus pali, aki úgy képes ki és bekapcsolni dühét, mint más egy készüléket működésre bírni. Erőszakos, öntelt fráter, ujjainak nyoma gyakran ott marad Nellie karjain, combján vagy akár az arcán is. A férfival - pláne abban a korban, amikor az asszony neve kuss - csak szőrmentén lehet bánni, és Nellie mesterré növi ki magát a kérdésben. És van a birtokában egy igazán titkos családi recept az anyjától, aminek a léte annak pontos összetevői nélkül a 289. oldalon derül ki. Nellie történetében sokkal több van, döbben rá Alice a leveleket, recepteket és személyes megjegyzéseket olvasgatva, mint a tökéletes feleség receptje: olyan erőkkel operál, amelyek már alkalmasak kimozdítani őt írói letargiájából, és megadni az első komoly löketet az addig céltalanul rótt soroknak.

Mind a két nő életét titkok feszítik, ahogy Alice képtelen egyszerűen közölni férjével a munkahelyi súlyos problémáját, pedig 2018-ban már nem ugyanaz a légkör és a hangulat, mint hetven évvel azelőtt, ugyanúgy Nellie is rejtegeti saját gondjait, szégyellnivalónak vélt magánéleti történéseit. Természetesen minden titok kiderül előbb-utóbb, ahogy lenni szokott, sokkal nagyobb égzengéssel, mintha valós időben, akkor, ott azonnal mindenki felvállalta volna saját ügyeit. 

A szerző mesterien adagolja a feszültséget, olyan, mint egy Hitchcock film, vagy mint amikor egy gyönyörű zongorajátékot hallgat az ember, és eleinte csak egy-egy disszonáns leütést vél kihallani a játékból. Az elsőnél még el sem hiszi, hogy fals hangot hallott, a másodikban is kételkedik, és csak akkor kezdi kapkodni a fejét, amikor a zongorista felállva, vad csapkodással őrjöng a billentyűk felett. Hasonlóképpen jártam a művel, ahogy a zongorás hasonlatomban érzékeltettem: az elején még diszkréten untam is, és csaknem abbahagytam, pusztán az az egy-egy disszonáns hang tartott vissza attól, hogy valóban becsukjam a művet. De aztán! Ahogy az egyik méltatója írt róla: "okos, baljós... felszabadító!"

A kötet mondanivalója egyetlen mondatban összegezhető: légy tisztában azzal, ki vagy és mi a célod. Mindig legyen célod - az nagyon fontos! Amíg nem tudod, ki vagy és mit akarsz, addig mások mondják meg neked ezeket - azon  pedig nem kell csodálkozni, ha egy (szintén) disszonáns hangocska változó időközönként azt suttogja hátul, a tarkódnál: gyáva kukac.