Szerző
Carbonari
május 17, 2021
0
Mennyit ér az igazság? Kinek az igazsága erősebb? Hogyan képes félreértéseken, kommunikációs hiányosságokon kisiklani a jóindulat? Hogyan befolyásolják a titkok a közösség dinamikáját? Mi a lelkiismeret és honnan datálható a közöny? Ki az értékesebb ember: aki megtermeli a javakat, vagy aki megtermeli és el is tudja adni? Jogos-e veszni hagyni azt a közösségből, aki csak dolgozni tud, de önmagát és termelési eredményeit menedzselni nem?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a 21. Század Kiadó Nyugati szél című kiadványa, Samantha Harvey tollából.
Könyvajánló - Samantha Harvey: Nyugati szél
Mindenkinek joga van a szenvedéshez, joga van ragaszkodni hozzá, tobzódni benne, ezek voltak az első gondolataim a regényről, amely az eredeti megjelenés évében több díjat vagy arra való jelölést is begyűjtött külföldön (Staunch Könyvdíj - 2019, Walter Scott történelmi regénydíj, 2019 – jelölés, Waterstones: az év könyvei, 2019). Megítélésem szerint méltán, a tartalom olyan kérdéseket érint, amelyek nemcsak az egyén, hanem a közösség szempontjából is érdekesek. Mondhatni, ezeken múlik egy település sikeressége, talpon maradása.
Húshagyó kedden a 15. századi Anglia Somerset megyéjében található Oakhamben egy férfi holttestét sodorja partra a víz. Nem tudni, baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság történt-e, de a holttest a falu motorjának számító Thomas Newmané, aki nemrégen szabad parasztként érkezett a faluba, egy telket vett meg, de mára már övé az egyházkerület földjének kétharmada. Okos, felvilágosult, művész hajlamú ember, akinek halála felett nem lehet elsiklani. Az esperes is, aki kívülről érkezik az ügy vizsgálatára, makacskodik: egy olyan ember halála, mint Newmané, nem maradhat annyiban, és azt sem hiszi el, hogy magától esett bele az áradó folyóba. Mindenki megrökönyödésére beköltözik Newman házába és onnan szaglászik, gyakorol nyomást az emberekre. Az esperes azonban nem elég ravasz és éleseszű ahhoz, hogy egy nagyobb közösséget hatékonyan, legtöbb ember megelégedésére irányítson, tevékenysége több kárt okoz, mint hasznot, egy idő után pedig az igazság érdekli a legkevésbé. Legfőbb törekvése, hogy máglyára küldjön valakit, és neki mindegy, hogy valódi bűnöst vagy bárki mást.
A helyi lelkész, John Reve egyszemélyben bíró és pandúr is arrafelé. Érti az esperes törekvéseit, ugyanakkor védi saját nyáját is, hiszen az, hogy valaki bűnösnek látszik, vagy minden oka megvolt arra, hogy Newmant megölje, még nem jelenti azt, hogy bűnös is. Ráadásul ezt a kis falut széles folyó vágja el a világtól, még hídja sincs, így is kevesen járnak erre, és rettenetes macerák árán képesek saját állat vagy terményfölöslegeiket is pénzzé tenni a könnyen járható utak híján, de ha még valakit máglyára is küldenek a helységből, a nyomában bekövetkező rossz híre végképp tönkreteszi a falut.
John Reve mindent megtesz, amit csak tud a falu felemelkedése és az itt élők boldogulása érdekében: Oakhamben található például az akkoriban még megbotránkoztató egyházi újítás, Anglia egyetlen gyóntatófülkéje. Meggyőződése, hogy a gyónáskor biztosított személytelenség több egyházi jövedelemhez vezet. A falu minden szerencsétlent befogad, a földesúr földet ad nekik bérbe, amelynek díját fél évig elengedi, fél évig megfelezi. Mezőgazdasàgból igyekszenek megélni, de az utóbbi években rájuk jár a rúd, ipari tevékenységhez meg nem értenek. Mi lesz, gyötrődik a pap, ha nem lesznek képesek rájönni (vagy eltitkolni?), hogy mi történt valójában Thomas Newmannal? Ezek a kérdések vezetik el őt ahhoz az eredményhez, ami a kötet végén kiderül.
Őszintén leírom, hogy csodálkozva nézem a moly.hu-n megjelenő lesújtó értékeléseket: lehetséges, hogy a magyar olvasókhoz nem ért el a kötetben rejlő nagyszerűség? Engem személy szerint a szerző úgy vágott át, mint bárki a neki nem kellő piszkot a palánkon. Fenntartja feszültséget, miközben beetet az elején, hogy utána már tudni akarjam, mi lesz. A kronológiában visszafelé menő, és a könyv elején a negyedik nap történéseivel kezdő, majd időben egyre közelebb kerülő cselekmény óriási feszültséget generál az olvasóban. Amikor mindent tudni vél valaki, majd pedig ez a magabiztosság az egyes napok történéseit olvasva olvad le róla... van abban valami csiklandó, ahogy a nagy arcomat letettem pihenni, hogy ó, hát igen.. nem is úgy volt.
A szerző, Samantha Harvey
A közösség és az egyén kapcsolata mindig is nagyon fontos (bármely időben, 1491-ben, amikor a regény játszódik, meg a jelenben is), azon áll vagy bukik egy-egy település ereje, önérvényesítő hatékonysága, hogy a lakók mit tesznek érte és azt van-e valaki, aki értékelni tudja, összefogni tudja, irányítani tudja. Akarnak-e az ott élők önzetlenül tenni érte, hajlandók-e saját hasznukból áldozni, jó-e ott lakni, és ha jó, akkor majd jönnek mások is, akik jól akarják érezni magukat az adott helyen. Ahol megélni is lehet és jól érezni magukat is lehet. Nagy szó, nagyon nagy szó! Ezt az értéket félti a falu lelkésze a regényben, miközben megküzd a falu visszamaradottabb lakóinak babonaságával, az esperes és mások rosszindulatával és saját gyarlóságával is.
Ugyanis a baljós történések miatt a falu babonás népe azonnal isten büntetéséről kezd zagyválni, meg a hídról, amit nem szabad megépíteni - de ez az egyetlen olyan logikus lépés, amely mindenekelőtt meglépésre vár: ha ők nem tudnak könnyedén kimenni a faluból, másoknak nehézkes megközelíteni a falut, mit várnak? Örök elszigeteltség és nyomor vár rájuk, és ennek eltörléséhez erőltette alapként a híd felépítését az áldozat is. A pap tehetetlenségében isteni beavatkozásért fohászkodik, nyugati szélért imádkozik (ez felfogásában csodatévő erejű), ami elfújja keletre istenhez a rontó szellemeket a faluból, de sajnos, csak hideg szél támadt fel, az is keletről. A többit neki személyesen kell megoldania, hogy a falu egysége is megmaradjon, az esperes is eltakarodjon és máglyára se kerüljön senki.
Ó, igen, és a híd. Az áldott, átkozott, háromszor is leomlott híd, ami Thomas Newman állandó vesszőparipája volt. Végül is vajon mi történt vele: megölték, öngyilkos lett vagy véletlen baleset?
A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Szerző Samantha Harvey
Eredeti cím The Western Wind
Fordító Tóth Attila
Kiadás éve 2021
Kötés típusa keménytáblás, védőborítóval
ISBN: 9786155915468
Ami még érdekelhet
Megjegyzés küldése