Hogyan ír egy zeneszerző és kritikus a legnagyobb szenvedélyéről? - Robert Schumann írásai

 Egy szenvedélyes zeneszerző és zenekritikus válogatott írásai, egy olyan emberé, aki a szenvedélyének élt: a zenének. Oktatott, tanított, zenét szerzett, nagy odaadással hallgatta a nagy elődöket és a kortársait, létrehozva egy teljesen új műfajt: a zenekritikát. 

Robert Schumann 1810-ben született Bonn mellett, a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb alakjává vált, emellett pedig elismert zenekritikus lett. Életét nagyban befolyásolta a háttere: apja könyvkiadó volt, így már gyerekként igen nagy irodalmi műveltséget szerzett, és segített megszerettetni vele az irodalmat is, színdarabokat és verseket is írt fiatal éveiben. Hamar fény derült a zenei tehetségére, már iskolásként a saját szerzeményeit vezényelte előadásokon, és megismerkedett a nagy elődökkel is. Jogi tanulmányokat is kezdett, de leginkább csak a zenével foglalkozott, zongoravirtuóz szeretett volna lenni, azonban a keze megsérült. Vitatják, hogy egyszerűen csak a túl sok gyakorlás tette tönkre az ujjait, vagy pedig egy ujjnyújtó szerkezet is közrejátszott ebben, viszont tény, hogy 1829-re megbénult a középső ujja. Ennek következtében mély depresszióba esett, ami ezután időről időre előjött, végigkísérte az életét. 1834-ben zenei írásokba kezdett, és megalapította a Neue Zeischrift für Musik című zenei lapot, amiben zenetörténet, zeneelmélet és kritikai írások is helyet kaptak. 

Ezen írások legjobbjait tartalmazza a Rózsavölgyi és Társa Kiadó jóvoltából megjelent kötet, Hamburger Klára fordításában.

Néhány hónappal ezelőtt új "hobbit" találtam magamnak: kedvenc (mai) zenészek dalaira, előadásaira, fellépésére reagáló videókat nézek. Hamar kialakult, hogy kik azok a videósok, akiknek érdekel is a munkájuk, jellemzően mind zenészek vagy énektanárok, és a reakciók alatt rengeteget beszélnek a hallott zenéről, a hangokról. Ilyen pl. Jacob Restituto (New York-i zenész), Blake McLain (zenész, zenei producer), Michael Beveraggi (zenész) és Adam Mishan (kanadai "vocal coach", énektanár). Vannak olyan zenész kedvenceim, akiket az ő videóik alapján ismertem meg, mivel korábban nem is hallottam róluk. Azt, amit ők csinálnak, annak az alapjai Schumann fektette le 1834-ben azzal, hogy életre hívta a zenei lapot, és nem volt rest kritikákat írni a kor ismert és kevésbé ismert zenészeiről. 


Nagyon jó élmény volt olvasni a könyvet, egyrészt visszaköszönt néhány klasszikus kedvenc a lapokról, mint Mendelssohn, Berlioz, Schubert, de Schumann volt, aki elsők között ismerte fel Liszt jelentőségét és Chopin különlegességét is; másrészt több, eddig számomra ismeretlen zeneszerző nevét ismertem meg, és rá tudtam keresni a munkásságukra. Ilyen pl. Luigi Cherobini, Heinrich Wilhelm Ernst, Alekszej Fjodorovics Lvov, akik legfőképp hegedűművészek voltak (személy szerint amúgy a hegedűt kevésbé kedvelem, szerintem az egyik legsokoldalúbb és önmagában is a legtovább élvezhető hangszer a zongora). Megismerhettem Clara Wieck munkásságát is, aki Friedrich Wieck, Schumann zenetanárának a lánya, aki később Schumann felesége lett, zeneszerző és virtuóz zongorista. Schumann halála után közel került a fiatal Brahmshoz, aki eleinte reménytelen szerelmet érzett a nő iránt, ám ez a kapocs hamarosan mély barátsággá szelídült. 

Az, ahogyan Schumann a zenéről tudott írni, megmutatja, milyen mértékben hatotta át az egész életét a zeneművészet. A zeneszerző személyes tragédiája, hogy a művei, amelyek kiállták az idő próbáját, fiatal éveiben keletkeztek, terv és minden nélkül, spontán, míg az érett zeneszerző, aki addigra kora egyik legelismertebb és legnagyobb tudású zenekritikusa lett, örökké törekedett a zenei tökéletességre, de ez mindvégig csak törekvés maradt, nem tudott már nagyhatású műveket komponálni. Neve és művei mégis fennmaradtak, a mai napig a zenei oktatás fontos részét képezik, ahogy a zeneelméleti és kritikai írásai is egy, a mai napig virágzó és fontos műfaj alapjait fektették le. Élmény volt olvasni a gondolatait, megkeresve közben az épp aktuális zeneszerzők aktuális műveit, felfedezni a hallottakban a leírtakat. Nagyon szeretem a zenét, vannak napok, amikor akár 6-8 órán át is szól valami a háttérben, akármit is csinálok épp, abszolút vegyesen - akad Debussy, Beethoven, Csajkovszkij is a listámon, ahogy mai elképesztően tehetséges, fiatal huszonéves zenészek dalai is. Ehhez a listához Robert Schumann könyve csak hozzáadott.

Köszönöm a lehetőséget a Rózsavölgyi és Társa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron - szerintem egy zenekedvelő könyvtárából nem hiányozhat.

Kövess minket Facebookon!



Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes