A sztálini múlt is lehet biznisz

A legtöbb családban előfordulnak a felmenőkkel kapcsolatos, ködbe vesző legendák, ez a helyzet a főhős családjában is, aki éppen az orosz változások, a kommunizmus bukása utáni kilencvenes években fiatalember. A nagypapa személyes sorsa a fantasztikum világába merül, a nagymama sosem fedné fel a valódi tényeket, ugyanakkor hajtja a vágy, hogy valamiféle történetet mégiscsak kovácsoljon a múlt adataiból. Visszaemlékezései azonban személytelen leírásokból áll, semmi szenvedély, bosszúvágy, érzelemkitörés, csak a hideg, közömbös tények közlése. A jóindulatú elbeszélő szerepét osztja magára, akinek a család sorsának pozitív irányú tisztázása a cél. Nem igazságkereső, csak nevelési célzatú, mert szerinte az igazság csak szükségtelen áldozatokat von maga után - és ezért, mint roppant elfogult tanú, kész a becsületes hamisításra. De milyen minden fiatal, aki csak most indul az életbe? Arra kíváncsi, ami nincs leírva abban a füzetben - személy szerint a családi legendáriumban kitalált múlttal létező nagypapára. 

Hol van tehát M. nagypapa? És ha ő nem szerepel a memoárban, akkor még ki nem, vagy mi nem? A nagymama halála után a fiatal kölyökre maradt az elhunyt személyes tárgyainak leltározása, és kutakodás közben rábukkant annak precíz, pontos naplójára, amely 1939-től a kendőzetlen rögvalóságot tartalmazza - rejtjelezve.  A"piszkozatot" a hivatalos családtörténethez.

A szerző magyarul megjelent írásai

Hősünk ebben a káoszos időszakban futár lesz, aki illegális anyagok csempészével foglalkozik, ám nagyapja életének feltételezett helyszínén megtalálja vezérlőfonalát a becsületes kenyérkeresethez: halottak, eltűntek utáni nyomozás, a sztálini terrorban eltűnt családtagok felkutatása kínálkozik számára megélhetésként, amit ő meg is ragad. Kicsit misztikusan talál rá, de istenem, semmi sincs véletlenül.

Nyomozás, kutakodás közben annyira érezni, hogy Oroszországban, vagy annak utódállamaiban vagyunk... amikor hősünk sokallja a titkos anyagba való betekintés árát, kiderül, hogy nem egyszeri megnézésre kínálja az anyagot a korrupt hivatalnok, hanem zusammen megvételre, vagy számtalan névjegyhez számtalan szervezet tartozik, de egy telefonszámmal, amit ha megcsörgetnek, a vonal másik végén mindig akad egy jól megfizetett, és éppen ezért készséges hang, aki biztosítja arról a hívót, hogy igen, létezünk, bízzon bennünk.

A szerző, Szergej Lebegyev

Ezt a múltat nem lehet kibeszélni, annyira szörnyű, ami történt, hogy a hallgató, az olvasó újra meg újra csak elemzi, vesézi, és még több adatra, tényre vágyik, hogy igazságosan ítélhessen. De van-e igazság, ha a történelem folyton ismételi magát? És feltétlenül mindenkinek jogában áll ítéletet hozni?

A szovjet rendszerben szocializálódott ember gyűlölete irgalmatlan és halálos, szögezi le a szerző, s mert ilyen, mindig a szent háborúra készül mindenki, aki fogékony haragra, elégedetlenségre, és nem utolsósorban paranoiára. Amikor hősünk azt hinné, hogy a múltra rázárható az ajtó, akkor 1995-ben győz a választásokon a kommunista párt, és onnantól minden és mindenki visszahúzódik, mert és ha visszajönnek a régi idők...? A köldökzsinór elvágása lehetetlennek látszik. Mindenesetre a választásokkor hatalmi űr keletkezik, és őt megkerik egy régi adósság letörlesztésére.

Innentől egészen szürreális lesz a történet, amit csak kelet-európai, hivatalos ügyek elintézési módjában jártas ember képes a maga valójában felfogni és értékelni. Hogy Oroszországba visszatért Vaskezű Féliksz, sőt, Lebegyev szerint el sem ment. A folyamatokhoz értő ember pedig csak annyit érez, hogy már megint hülyítik, a laikus meg semmit sem fog fel az erős kézből és a finoman alkalmazott módszerekből. Sőt, lehet, hogy őrül is annak, amit a felszínen lát. Mert boldogok a lelki szegények, nem? Már, ha bele nem halnak, de arra vigyáz a rendszer, hogy kevesek sorsa legyen ez, mégiscsak 1995-öt írunk. Ha meg mégis belehal valaki, arra mindig van valami kiválóan illeszkedő fedősztori, hiszen a fantázia és a lehetőségek végtelenek.

Nem véletlenül nincs neve a főhősnek. Bárki lehet nagy Oroszországból, aki egyetemlegesen folytatja tevékenységét: keres. Az igazságot (ami mindig odaát van). 

Szóval: ki volt M. nagypapa? Miért hallgatta el nagymama a valóságot? Ki hazudott nagyobbat, kinek, miért, és lehet-e elítélni ezért bárkit is? 

A kötetet  a Helikon Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Ami még érdekelhet