Könyvajánló - Katie Fforde: Tavaszi zsongás
Heuka írása
A Tavaszi zsongás pontosan azt nyújtja, amit a cím és fülszöveg alapján várhatunk: egy kedves történetet, ahol a család több tagja is egyszerre találkozik a szerelemmel.
Azonban nem csak a lány küzd ingatlanhelyzettel, anyjának is el kell gondolkodnia, hogy mi legyen a panzióként üzemelő házával. Nem saját ötletként merül fel, hogy el kellene adni, fia (és annak felesége) ültetik a bogarat a fülébe. Egy ilyen helyzetben pont kapóra jön, hogy az értékbecslőként dolgozó Leo áll meg az ajtó előtt, útbaigazítást kérve az éppen felmérendő ingatlanhoz. Gilly nem hezitál, az eligazítás után megkéri a férfit, hogy visszafelé nézzen be és mérje fel az ő házát is. Azonban nemcsak a felmérés történik meg, hanem az operába is elhívja a nőt, amit nem mindenki fogad kitörő örömmel.
“Most komolyan drágám, bárki, aki ezt a kérdést hallaná, azt gondolná, hogy egy kiskorú zárdaszűz vagyok, nem egy középkorú nő, aki elég idős ahhoz, hogy nyilvános helyen mutatkozzon a másik nem egy képviselőjével."
A kellemesen töltött idő után Gilly úgy dönt, bemutatja gyerekeinek is a férfit. Azonban az ebéd során a nő nem tud szabadulni az érzéstől, hogy Leo nem véletlenül járt felé pont akkoriban, mikor felmerült a csúnya, nagy áldozatokkal járó válása során megszerzett ingatlan értékesítése. Fia, Martin és annak felesége, Cressida mintha már ismernék az úriembert. Aki viszont egyértelműen felismeri, az Helena. Nem tehet róla, de olyan képességgel született, hogy ha egy arcot már látott, azt nem felejti el és bármilyen körülmények között felismeri. És most nem valami jóságos emberre emlékszik, hanem arra, aki pár évvel korábban majdnem az anyja és az ő halálát okozta. Miután beszámol Jagonak az emlékről, a férfi felajánlja segítségét, hogy kicsit utána nézzenek az értékbecslő múltjának, ami bizony rejt sötét foltokat.
“Egyszerűbb lett volna, ha beszélhet valakivel a dologról, de valamiért nem tudott. A legrégebbi barátnője már nem lakott a közelben, és az egész annyira butának és kislányosnak tűnt, hogy úgy érezte, nem tudná telefonon megvitatni. Azt sem tudta kiverni a fejéből, hogy Helena ebéd közben olyan furán nézett Leóra. Nem tudta, miért, de a lánya nem örült, hogy az anyja beleszeretett valakibe.”
Miközben tart a nyomozás, Gilly a könyvelőjével, Williammel is átbeszéli a ház értékesítésének lehetőségét. A férfi egyáltalán nem támogatja az ötletet, miszerint a nő azért áldozza fel a megélhetését, hogy a fiáék nagyobb házba költözhessenek, ahol ő bentlakó nagyiként 24 órás ingyendada lehet az unokája, az egyébként imádnivaló Ismene mellett. A hosszú beszélgetés alatt kiderül, hogy a férfi népes rokonsága pont a környéken keres pár napra szállást - mivel a panzióban akkorra még nincs sok előjegyzés, kellemeset a hasznossal alapon meg is oldódik a szálláshelyzet, illetve jó szállásadóként a kalauzolást is vállalja.
“ - Úgy érzem magam, mint egy igazi idegenvezető. Ha feltartok egy összecsukott esernyőt, finoman szóljanak rám.
- Folytassa csak, kedvesem - mondta Daphne. - Követjük lelkesen, mint a játszótéri gyerekek a fagyiskocsit.”
A családi esemény sikeresen lezajlik, és William elhívja vitorlázórepülésre Gilly-t. A nő egy ideig hezitál, de a Leo személyiségében beálló változás, illetve menye megbotránkoztatása végül arra sarkallja, hogy kipróbálja a repülés ezen formáját. Bár Gilly még a hagyományos repülőkön sem érzi magát túl komfortosan, saját meglepetésére nagyon élvezi a kalandot, s leszállás után újból vágyik a magasba.
Miközben a két férfi iránti érzelmeit igyekszik kibogozni, gondozgatja a kertjét és tonnaszám süti a teasüteményeket. Utóbbival persze mindenkit ellát, aki felé jár, legfőképp lányát, aki azokat gyakran Jago társaságában fogyasztja el, miközben az újabb akadályokat igyekeznek leküzdeni, legyen az egy újabb vásár vagy a férfi múltja.
Az utolsó fejezetek is tartogatnak még meglepetést, például, hogy sikerül-e Helenának megoldani a mindkét vásáron való részvételt, ki mellett köt ki Gilly és milyen folt éktelenkedik Jago múltján. És persze, hogy mi lesz a panzió sorsa.
Az írónő ismét főként kedves, szerethető karaktereket alkotott, még Martin felesége, Cressida is illik a történetbe, hiszen a modern nő sztereotípiáját (csak zöldség, semmi szénhidrát, gyerek mellett is makulátlanul tiszta ház) megszemélyesítve alapot ad a család többi tagjának vicces csipkelődéseihez. Hiszen Gilly fantasztikus teasüteményeket készít, amit bárki elfogyaszt, csak dicshimnuszokban tud róluk beszélni, de a meny meg sem kóstolja azokat.
Bár korábban már olvastam több Fforde könyvet is, nem vártam, hogy ennyire magával ragad a kötet és az első felét nagyjából egy szuszra el fogom olvasni. A fejezetek nem túl rövidek, azonban nem is annyira hosszúak, hogy ne eshetnénk a “csak még egy fejezet” csapdába. Olvastam értékeléseket, melyek szerint túl súlytalan lett a történet, de szerintem aki nyitott rá, meglátja a mondanivalót is és nem fog csalódni.
Köszönjük, Libri Kiadó!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Fordította: Svoboda Róbert
Ha érdekelnek a könyvek és sok más érdekes téma, kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a legfrissebbekről!
Megjegyzés küldése