Könyvajánló - Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
"Az igazság? Nincs olyan. Az univerzum határairól annyit tudunk, hogy nincs neki, Istenről pedig annyit, hogy semennyit. Az egyetlen, amit egy lelkész anyuka kért a családjától: tegyenek meg minden tőlük telhetőt. Ültessenek ma egy almafát, még ha holnap el is pusztul a világ. Mentsék meg azokat, akiket meg tudnak."
A szerző moralizál - ahogy mindig is szokott, minden könyvében -, folyamatosan, és apróságokkal, egészen különleges szemszögekből, olyasmikkel akasztja hasba az olvasót, hogy ölni nem szabad. Jó, Hitlert például szabad lett volna. De hány embert kell megmenteni ahhoz, hogy joggal ölhessünk? Milliókat? Kettőt? És mi van a szalonnából álló állatokkal? Minden mindennel összefügg. A választásaink. Amikor egy teljesen ismeretlen ember mond nekünk egy olyan igazságot, ami 180 fokos fordulatra késztet bennünket. Akiről semmit sem tudunk (vagy mindent), de abban biztosak vagyunk, hogy innentől adósságunk van, amit törleszteni kell. Amit csak egy idegennek törleszthetünk. Ebben a műben pedig a legtöbb ember idegen embernek igyekszik törleszteni, igazságot tenni. Pontosan azért, mert valóban, kicsi a világ, és tényleg minden mindennel összefügg.
"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról. Már most érdemes leszögezni, hogy nagyon egyszerű leidiótázni más embereket, kiváltképp akkor, ha sikerül elfelejteni, milyen embertelenül nehéz embernek lenni. Különösen, ha vannak az életünkben más emberek, akiknek a kedvéért próbálunk jók lenni.
Mert hihetetlen, hogy manapság mi mindent meg kell tennie az embernek! Legyen családja, munkája, tető a feje felett, fizessen adót, vegyen tiszta fehérneműt, jusson eszébe az átokverte wifi-jelszava. Néhányunknak sosem sikerül felülemelkedni a káoszon, az életünk csak folyik, miközben a föld kétmillió kilométer per óra sebességgel száguld az űrben, mi pedig pánikba esve reszketünk a felszínén, akár az elhagyott zoknik. A szívünk szappanból van, s ha csak egy másodpercre is elengedjük magunkat, máris kicsúszik a kezünkből. Ellebeg, szerelmes lesz, összetörik, csak úgy ukkmukkfukk. Semmi esély arra, hogy mi irányítsuk. Megtanulunk tehát színlelni, folyamatosan, a munkában, a házasságban, a gyerekeinkkel és minden másban. Azt színleljük, hogy normálisak vagyunk, sőt képzettek, értjük a „törlesztési szint” és „inflációs ráta” kifejezéseket. És azt is, hogy hogyan működik a szex. Valójában nagyjából ugyanannyit tudunk a szexről, mint az usb-kábelekről, márpedig a kis dögökkel minimum négyszer kell próbálkozni, mielőtt sikerrel járnánk. (Rossz irány, rossz irány, rossz irány, MOST bement!) Úgy teszünk, mintha jó szülők lennénk, holott valójában csak ételt és ruhát adunk a gyerekeinknek, és leszidjuk őket, ha utcán talált rágót rágcsálnak. Voltak aranyhalaink, de elpusztultak, és mivel nem tudunk sokkal többet a gyerekekről, mint az aranyhalakról, ezért ennek a felelősségnek a tudata minden reggel megijeszt bennünket. Nincs tervünk, próbáljuk túlélni a napot, mert holnap következik egy új."
Mivel is találkozunk a cselekményben? Egy 39 éves idegennek kétségbeesésében egészen rossz ötlete támadt. Nagyon-nagyon rossz ötlete, amit már ismerünk: ki akar rabolni egy bankot. Nem kell attól tartani, hogy tetőtől talpig bűnöző és velejéig gonosz, ó, nem, csak rohadtul elkeseredett és belekeveredett saját élete megoldhatatlanságába, kis segítséggel és egy jó nagy fenéken billentéssel perifériára került. Olyan tehetetlenség sodorja, amiből saját erőből nem képes kimászni, sőt, jellemző ez tulajdonképpen a mű összes szereplőjére. Az apa (aki rendőr), rettenetesen szeretne jó példakép lenni a fiának (aki szintén rendőr), a fiú azért lett rendőr, hogy egy félresikerült mentési kísérlet után segíteni tudjon másoknak, és ehhez eszközei is legyenek, az özvegy csak szimplán gyászol, a banki fejes nem mer kibontani egy tíz éve hurcolt levelet, a pszichológus képtelen kilépni hivatása sablonai közül, a melegpár alig tudja megugrani saját vágyait, az idősebb házaspár egyik tagja pedig csak kompenzál, mert bűntudata van korábbi sikeres életéért, míg a másikra pedig váratlanul lecsapott a nyugdíj és céltalannak érzi az életét. A bankrabló-túszejtő már csak hab a tortájukon. Mindenki saját történetét éli meg és folytatja túszdráma közben, hiszen az az igazán fontos, míg az, hogy időlegesen össze lettek zárva, nem annyira. Előítéletek, félreértések, elhallgatások drámája játszódik le szinte minden résztvevő életében, akik szerepelnek a műben. A lényeg, hogy az emberek lelkük mélyén, olyan emlékekben, amelyeket még saját maguk előtt is tagadnak szinte, tudják, hogy a különbség a bankrabló-túszejtő és közöttük sokkal kisebb, mint azt bármelyikük szeretné.
"Mert mindenki szeret valakit, és mindenki, aki szeret valakit, szokott kétségbeesve, éberen feküdni egész éjszaka, és azt számolgatni, hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is emberek legyünk. Ilyenkor vetemedünk olyasmire, ami utólag érthetetlennek tűnik, holott akkor az látszott az egyetlen kiútnak."
"Nos, én azt mondanám, hogy a pánikbetegség olyan erős lelki fájdalom, amely végül testi fájdalomként nyilvánul meg. A szorongás olyan mértéket ölt, hogy az agynak nincs… hát jobb szó híján azt mondom, nincs elég… sávszélessége, hogy feldolgozzon minden információt. A tűzfal leomlik, hogy úgy mondjam. Eláraszt minket a szorongás."
A nagyobb könyves webshopookban már papíralakban nem kapható, de e-könyvben az érdeklődők rendelkezésére áll. Alig hihető, de egy takaró szálig mind elkapkodták! (A moly.hu-n még szerepel néhány webshop, ahol a kimutatás szerint kapható.)
Fordító: Bándi Eszter
Főkép: Fredrik Backman és könyve
Köszönöm a lehetőséget az Animus Könyvkiadónak!
A képre kattintva elérhető a kötet e-bookban, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Kövess minket Facebookon!
- Animus Könyvek
- 376 oldal
- Kötés: keménytáblás, védőborítóval
- ISBN: 9789633247693
- Nyelv: Magyar
- Megjelenés éve: 2020
Megjegyzés küldése