Könyvajánló - Michel Bussi: Ne engedd el!
"Az erőszak sohasem a véletlen műve, mindig van valami, amiből kihajt."
Igazi mesebeli, idilli nyaralás a Franciaországhoz tartozó, Madagaszkártól nem messze lévő Réunion szigetén, ahol kipihenheti a mindennapok fáradalmait Martial és Liane Bellion, a fiatal házaspár a hatéves kislányukkal, Sofával. Minden szép és jó, álomba illő, de aztán egy napon a nő eltűnik. Csak a hotelszobába indul, hogy lecserélje a fürdőruháját, de nem tér vissza. Martial a szobát teljesen feldúlva találja, és vérnyomok is tarkítják a helyiséget. Ráadásul a hotel egyik dolgozója látta a férjet a kérdéses időpontban a folyosón - amikor ő állítása szerint az épületben sem volt. Nem sokkal később pedig az egész családnak nyoma vész, ami még inkább Martialra tereli a gyanút, de vajon tényleg ő a tettes? Megölte a feleségét? És mi a helyzet a gyerekkel, és hová tűnt ő maga?
"A világon az összes uralkodó többség, minden elit arra törekszik, hogy dodót csináljon belőlünk. Egy nyugodt baromfiudvart. Kényelem, biztonság, restség. A helyi adottságokra szabott program szerint…"
Szövevényes rejtély, amelynek a megoldásában a helyi "Miss Marple" is besegít, aki nagyjából az egyetlen értékelhető karakter volt a történetben. A nyomozók színtelenek, szagtalanok, a család is meglehetősen életszerűtlen és furcsa. Maga az eset érdekes, ahogyan múlt ismét bekopog az ajtón, és a nyomozás során fény derül a régi titkokra és beteg dolgokra is. Michel Bussi a Fekete vízililiomok c. művében ad egy érdekes színezetet az egész ügynek, és képzőművészeti betekintést is kapunk, itt sajnos minden ilyen vonal elmaradt, hacsak nem tekintjük Réunion szigetének és állandó lakosainak bemutatását annak, pedig az előző könyvének ez egy különös színezetet adott. Talán ez hiányzott nekem a legjobban innen is.
Ha nem olvastál még Bussitól, ne ez legyen az első. Egyébként azt mondanám rá, átlagos krimi. Az pedig nem rossz. Csak tudom, hogy Bussi tud jobbat is, ennek fényében többet vártam tőle - de nem lehet mindig mindenki topon, legyen szó bármiről is.
"Fehéren izzó lyukak tátonganak a vulkáni kürtők alatt, mintha egy sárkány barlangja vagy Sauron Mordorja felett repülnének át, egy olyan tiltott terület felett, ahonnan bármely pillanatban gyilkos tűz csaphat ki."
Bussi alapvetően jó író, de ez sajnos - szerintem legalábbis - egy kevésbé jól sikerült műve. A karakterek kibontása és ábrázolása ment már neki jobban is, maga a bűntény és a megoldása jó, a végén még csavar is van, nem egysíkú történet, de mégis furcsa, és nem jó értelemben. Mégis ahogy a múltra egyre inkább fény derül, a régi fájdalom és a gyász felszínre evickél, ezeknél a részeknél a francia szerző megmutatta, hogy tud is valamit. A gyász okozta őrület és a bosszúvágy leírása mélyreható és hiteles - kár, hogy a színtelen karakterek félig agyonütik a jó történetet és a szorongató hangulatot. Ki tudja, talán csak engem nem talált meg jókor, nem jókor nyúltam érte a polcon. Mindenesetre a kotnyeles Imolda, a "fekete Ms. Marple" karakteréért nagyon is megérte, őt nagyon megkedveltem, élettel teli és jó karakter volt, az egyetlen a sok közül.
Michel Bussi 1965-ben született Louviers városában, egy francia kisvárosban Normandia területén. A sikeres francia krimiíró civilben politológus, és a Tudományos és Műszaki Kutatóintézet munkatársa, valamint a CNRS, a francia tudományos kutatási központ választási földrajzzal foglalkozó főmunkatársa. Első kötete 2006-ban jelent meg, 2009-es regénye már angol nyelvű fordítást is kapott, a Fekete vízililiomok, a világsikerű regénye pedig eredetileg 2011-es. Jelenleg hazánkban a 21. Század Kiadó adja ki a műveit. A Ne engedd el! c. kötetet Bíró Péter fordította.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése