Mi történik, ha a vagány, talpraesett falusi nagymama és a munkamániás, mindenre gyanakvó, állandóan pörgő londoni unoka lakást cserél 2 hónapra? Társkeresés, szex, szerelem jelentősége idős korban, kontra munkamániás, londoni fiatal nő botladozása falubeli kötelezettségek teljesítése közben, gyászmunka, és humor, humor, humor. Sírva nevetős, nevetve sírós, de méginkább felszabadult, önmagunkon is kacagós - az igényes romantika kedvelőinek.
A General Press Kiadó újabb romantikus gyöngyszemet tett az olvasók asztalára Beth O'Leary tollából, Otthoncsere címmel.
Ha azt írom, hogy egyetlen éjszaka, feleim, egyetlen éjszaka, és most nem látok (de nem baj), akkor értitek, hogy milyen öröm lehetett a mű abszolválása? Mert így történt. Éjfél előtt valamivel belekezdtem, az első pár tucat oldalon túllendülve tűnődve hümmögtem, hogy na... nem lesz ez rossz. Aztán még pár tucat oldalon átevickélve kicsit kuncorásztam, hogy nemhogy nem rossz, hanem kifejezetten jó kis könyv ez... hogy amikor hajnali három körül a fejemre esett a mű, szememet dörzsölve konstatáljam: az nem lehet, hogy most abbahagyom... pont itt, amikor... tehát fél hatkor becsuktam a kötetet, hogy minden perce megérte, a telefont beállítottam 11-re, mert hát ebéd azért csak kell, drága Jánosom toleráns, toleráns, de a hasa miatt akár ölni is képes.
A történet két helyszín között ugrál: a pezsgő angol főváros, London és a 168 lakosú angliai falu, Hamleigh között. Ez utóbbiban mindig történik valami, de ezek akár semmiségek, akár fontos dolgok, sosem kerülik el a lakosok figyelmét: egymással törődő, egymás gyengeségeit ismerő és tisztelő, morgolódásukban is lelket simogató kistelepülés ez. Igaz, hogy legfontosabb problémáik egyike sem tűnik egetrengetetőnek kivülállók számára, de számukra igenis, van jelentősége annak, hogy például továbbra is bojkottálják-e Julie kávézóját a faluban vagy sem (de feltétlenül felül kell vizsgálni a döntést, mert isteni a baconos szendvicse), és hogy kölcsön lehet-e venni egy fűnyírót a szomszédtól utólagos engedélykéréssel.
Ebben a kicsi faluban él a 79 éves Eileen Cotton, akit nemrégiben hagyott faképnél férje egy tánctanárnőért, ő pedig úgy dönt, hogy nem akar egyedül élni: számba veszi a környék szóba jöhető facér férfiait, de lesújtó eredményre jut. Miután imádja a listákat, ilyeneket jegyez fel róluk: 1) még megvannak a fogai, de végtelenül unalmas, 2) rengeteg haja van, de vallásos és valószínűleg unalmas az ágyban, 3) orvos, de még mindig szerelmes a volt feleségébe, 4) a szomszédban lakik, de borzalmas alak, valószínűleg kismacskákat reggelizik és ugyanúgy utálom, ahogy ő is engem. Ezzel a négy férfival ki is lőtte faluja lehetőségeit férfiak szempontjából. Éppen arról morfondírozik, hogy ki kellene terjeszteni a keresést a szomszéd falura is, egye fene, beruház egy buszjegybe, amikor...
...amikor megérkezik hozzá teljesen összetört unokája, aki fél óra alatt tönkretette karrierjét a Selmount nevű cégnél, ahol ő minden idők legfiatalabb vezető tanácsadója. Leena Cotton annyira indiszponált volt a megszerzendő nagyon fontos ügyfél előtt tartott prezentációja során, hogy a cég vezetése 8 hét fizetett szabadságra küldi, hogy összeszedje magát, ami időnek egy részét Leena a nagyanyjánál gondolja eltölteni. Vesztére megpillantja nagyanyja listáját a szóba jöhető férfiakról, és felajánlja, hogy cseréljenek lakást erre a nyolc hétre: menjen nagyanyja Londonba, ahol várhatóan nem csak négy férfi lesz a virtuális társkeresési merítés eredménye. Eileen kis hezitálás után bele is egyezik ebbe, de tájékoztatja unokáját, hogy ő bizony a település oszlopos tagja, jelentős társadalmi kötelezettségekkel, amiket csak úgy nem hagyhat itt, unokájának muszáj őt helyettesíteni ebből az aspektusból. Leena úgy véli, ha a nagyvárosban vezető tanácsadóként elboldogult, csak nem fog rajta ki 168 lakos és néhány egyszerű feladat, ugye? Tehát a nagymama elindul Londonba Leena laptopjával és Iphone-ával, cserébe otthagyja a lánynak saját bunkofonját (amin csak telefonálni és SMS-ezni lehet), valamint őskövület notebookját is.
És hogy nem csak nekem tetszett ennyire ez a történet, álljon itt a moly.hu-ról Éva_Bátka véleménye is:
"Óóóó ez annyira aranyos volt! Hát én ezt oda-vissza imádtam! Pont erre volt most szükségem. Azt hittem, sokkal gyengébb lesz mint az írónő előző könyve, de akik ezt érzik, az talán csak azért lehet, mert ez nem egy hagyományos romantikus könyv. Inkább kedves, és bájos, és teázós, angol kisvárosos és egymást szeretős. Tökéletes volt a karácsonyra hangolódott lelkemnek. Olyan régen kuncogtam hangosan könyvön, de most sokszor sikerült!"
 |
| A szerző, Beth O'Leary |
Innen indul a történet, és nagyokat kacagtam helyenként, például olyasmiken, hogy a 79 éves Eileen a londoni életet tanulja: hová álljon a metró lépcsőjén, eligazodjon a nagyvárosi tömegközlekedésben, hogyan kezelje az elidegenedett szomszédokat. Nem hajlandó beletörődni a londoni megmerevedett szokásokba, sajátos eleganciájával és makacs törődésével kikezdi a városi - szerinte ostoba és folyton gyanakvó, csak rosszat feltételező - etikettet. Így talál partnereket magának öregkorára, de így hódítja meg a szomszédokat is, belevonva őket mindenféle hasznos tevékenységbe.
Ó, és Leena... bizony, neki is szokatlan a falusi élettel együttjáró egyenesség és a finomra hangolt diplomácia teljes hiánya. Amikor nagyanyja egyik ismerőse hívás nélkül, szó szerint begyalogol a házba, Leena tisztán érzi, hogy Londonban ezért minimum rendőrt hívna. Pillanatokon belül kénytelen elveszíteni távolságtartását, ebben a kisközösségben minden döntés és lehetőség személyes üggyé válik. Kezdetben nehezen birkózik meg a bizottsági üléseknek csúfolt megbeszélésekkel, amelyek szerinte kimerülnek pletykák kicserélésében, helyi botrányok kibeszélésében és a rivális falvak szidalmazásában, de ahogy megkapargatja a felszínt, kénytelen rádöbbenni, hogy ezek az emberek nem kisszerűek és nem is együgyűek, ahogy a problémáik sem azok, csak mások - baj esetén pedig helyén a szívük és az eszük, törődőek, segítségüket önzetlenül nyújtók. Leena nehezen tudja legyűrni magában a spontán segítségnyújtás elleni, városból hozott ösztönös gyanakvását.
Természetesen nem csak ennyi történik a regényben, de mindent nem árulhatok el róla, nem igaz? A karakterek szenzációsak: a nagymama figurája vagány, kellően talpraesett és tapasztalt az élet dolgaiban, s ahol helyenként kifogna bölcsességén a nagyváros, azt ösztönös intelligenciával helyre teszi magában. Általában. Leena maximalistára, munkamániásra megformált figurája darabos bájjal csetlik-botlik a számára eleinte idegesítően lelassult falusi környezetben, ahol megérti végre, hogy élete nagy drámáinak elfojtása ugyanolyan káros, mint rohanó életmódja, és hogy azért (is) vannak barátok és jóismerősök, hogy szembesítsék a valósággal. Bármilyen valósággal. A mellékszereplők, Bee, Fitz, Martha, Arnold, Jackson, Ehan, Tod... valamennyien hús-vér emberek, valódi örömökkel, bánatokkal, nagyszerű hangulatot, néhol pikantériát, máshol mosolyogni való gyarlóságot vagy idióta félreértéseket megjelenítve, de mindenképpen izgalmakat hozva a műbe. Sokat nevettem, akkor is, ha gyászfeldolgozás (is) áll a történet középpontjában. Az indulatok kirobbanása ugyanúgy hozzátartozik a regényhez, mint a humoros részek, amelyek kitűnően oldják a feszültséget - ahogy a való életben is. Derűs bólogatással figyeltem mind a nagymama, mind az unoka előítéleteinek oldását az ismeretlen környezettel és a benne élők szokásainak felfedezésével kapcsolatban, amihez persze a dolgok mélyére kellett nézniük, beleengedve magukat a konfliktushelyzetbe - ez távolról, felületes szemlélődéssel nem pálya. Mert amíg nem mész közel az adott eseményhez vagy emberhez, nem ismerheted, nem mondhatsz róla megalapozott véleményt. Hát nem?
És ha azt hiszed, hogy a hetvenes, nyolcvanas korosztálynak társ nélkül maradva nincs igénye újra romantikára, szexre, mert ez csak a szerző kitalációja, akkor nagyon tévedsz. Egészen beható ismeretekre tettem szert a témában - például közelről ismerek olyan 86 évest, aki 76 évesen durván 70 ezer forintot telefonált el csak arra, hogy a társkereső hirdetésére jelentkezőket felelősen megszűrje - a többit pedig fedje jótékony homály, mert diszkréció is van a világon (és most mosolygok magamban).
Szerettem olvasni. A szerző előző műve is remek volt - Az ágybérlő -, bár a végén kicsit leült, de ez... ez nagyon ott van. Kifejezetten keresni fogom a szerző írásait, neve számomra innentől garancia az igényes romantikára. Szóval, ne hagyjátok ki feleim! Rekeszizmokat remegtető, helyenként sirva nevetős, polconmaradós kötetecske ez.
A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!
Fordította: Fügedi Tímea
Kövess bennünket Facebookon!
Cím: Otthoncsere
Szerző: Beth O'Leary
Kiadó: General Press Kft.
Oldalak száma: 412
Megjelenés: 2020. július 01.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789634524199
Méret: 200 mm x 125 mm x 34 mm
Megjegyzés küldése