A fehér halál országában

 1912-ben egy orosz expedíció, amelynek célja az északkeleti átjáró felkutatása volt, a jégbe fagyott, és tehetetlenül sodródott észak felé...

1_168.jpg
Szent Anna hajó

Hat ​hónappal azután, hogy Robert Falcon Scott négy társával együtt odaveszett az Antarktiszon, egy orosz navigációs tiszt, Valerian Albanov még az övénél is veszélyesebb útra vállalkozott. Hajója, a Szent Anna új vadászterületek felfedezésére indult az északi sarkkörön túlra, csakhogy belefagyott az alattomos Kara-tenger vizébe.

Huszonöt férfi és egy nő közel másfél éven át rettenetes megpróbáltatásokat és veszélyeket állt ki, miközben hajójuk magatehetetlenül sodródott észak felé. Albanovnak meggyőződése volt, hogy a Szent Anna sohasem szabadul ki a jég fogságából, ezért 1914 januárjában tizenhárom társával elhagyta a hajót; hogy gyalog jusson el a Ferenc József-földre. Egyedüli segédeszköze egy kétségbeejtően hiányos térkép volt, mégis sikerült átvezetnie csapatát a jeges pusztaságon. A közel 400 kilométeres úton szakadatlan veszélyek leselkedtek rájuk, éhezés, betegség, hóvakság és nézeteltérések csorbították erejüket. Valóságos csoda, hogy akadt, aki túlélte a vándorlást. Szintén csodával határos, hogy a kilencven napos menetelés alatt Albanov mindvégig naplót vezetett, majd később olyan krónikát írt belőle, amelyet David Roberts így jellemzett: „szűkszavú, feszesen megkomponált alkotás, akár egy krimi.

2_84.jpg

Valerian Albanov 1881-ben született Voronyezsben, a Szentpétervári Tengerészeti Akadémián végzett. Néhány évig hajókon dolgozott különféle pozíciókban, végül csatlakozott Gregorij Lvovics Bruszilov expedíciójához, amelynek célja az északkeleti átjáró végigjárása volt. A Szent Anna hajó felszereltsége nem volt a legjobb, gondolták, hogy majd ha átértek a fagyos tengeren a trópusi részre, ott fel tudják alaposan tölteni a készleteket. Nagyobbat nem is tévedhettek volna. Az első, aki végighajózott az északkeleti átjárón, az 1878-ban a finnországi svéd Adolf Erik Nordenskiöld volt.

1912 októberében, valahol a Kara-tengeren a hajójuk befagyott a jégbe. Vártak egy darabig, a hajó csak sodródott, és a tél egyre kíméletlenebbül csapott le. Albanov biztos volt benne, hogy a jég fogja összezúzni a hajót, és odavesznek mindannyian, ezért Bruszilov engedélyével néhány vállalkozó szellemű társával elindultak gyalog, hiányos készletekkel, alig használható térképekkel, szánokkal és kajakokkal. A fagyos semmin keresztül 400 km-es út várt rájuk, és Albanov hóvakságtól, éhezéstől, betegségtől, fagytól szenvedve, félvakon is a majd' három hónapon át naplót írt. Ez a napló, és a később ez alapján Albanov által írt szöveg majdnem a történelem homályába veszett.

3_46.jpg

David Roberts és Jon Krakauer neve fémjelzi, és az előszóban megtudhatjuk, hogy ez a történet csaknem a feledés homályába merült. Nagy szerencse, hogy ők ketten mások segítségével rátaláltak, és kiadták! Annyit hozzátennék, hogy az előszóban lelövik a "poént", tehát elárulják a végkifejletet. Engem ez egyáltalán nem zavar, elvégre ez nem egy regény, hanem egy valós esemény. Regénynél sem zavar egyébként. Számomra mindig fontosabb az út, mint a cél, ezért szeretem is tudni a célt előre, hogy lássam az utat, annak minden részletét és apróságát. De ez én vagyok. Szóval ha titeket zavarna a "spoiler" - teljesen irreleváns kifejezés ebben az esetben szerintem, de láttam, hogy többeket zavart -, akkor az előszót csakis a szöveg után olvassátok el!

Albanov, aki a történtek elszenvedője és krónikása is egyaránt, elképesztően jól írt. Olvasmányos, szép, jól érzékelteti a viszonyokat, őszinte. Nagyon sajnálatos, hogy a hazatérése után két évvel elhunyt már, igen fiatalon. Ha tovább él, és ha a történelem fonala kissé másképp alakul, meggyőződésem, hogy nagy nevű szépíró lett volna belőle. Az írói vénája megvolt hozzá. Valószínűleg a történelem viharai miatt merült szinte feledésbe mindaz, amin ők keresztülmentek. Orosz ember lévén, az első világháború kellős közepére tért vissza hazájába, majd a bolsevik felfordulás után senkit sem érdekelt a története. Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a sarkvidéki felfedezésekről szóló történeteket! Az egyik legjobban megírt. Az expedíció többi résztvevője, akik nem indultak útnak, hanem a hajó maradtak, örökre eltűntek. Hajójukat valószínűleg összeroppantotta a jég, ők, vagy a maradványaik pedig a tengerbe vesztek.

A kötetet a Park Kiadó adta ki a Veszélyes övezet sorozat keretén belül, 2003-ban. Ma már kereskedelmi forgalomban nem kapható, néha felbukkan egy-egy példány antikváriumokban, és talán könyvtárakban elérhető. Ha hozzá tudtok jutni, ne hagyjátok veszni a lehetőséget! Saját példányom sajnos nincs, egy kedves könyvszerető ismeretlentől kaptam kölcsön.


Kövess minket Facebookon!

 

Park, Budapest, 2003
172 oldal
keménytáblás
ISBN: 963530630X
Fordította: Holka László

Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes