Az emberek szívesen figyelik az ég változásait, a bárányfelhők vagy épp a viharfelhők szépségével nem sok dolog vetekedhet, különösen az alkonyi vagy hajnali égbolton. A meteorológia tíz felhőtípust különböztet meg, ezeknek összetételük és magasságuk egyaránt más, ahogy természetesen a kinézetük is. Tartsatok velem néhány csodálatos képen keresztül a felhők világába!
Cirrus
Finom, fehér szálak, keskeny csíkok formájában az ég magasabb régióiban keletkeznek, mint egy festő lusta ecsetvonásai, vagy a szélben szálló haj. Latinból eredő neve is ezt jelenti: hajtincs. Ezek a felhők jégkristályokból állnak.
Cumulus
Más néven gomolyfelhő, a leggyakrabban látható felhőfajták egyike. Az Antarktisz kivételével bárhol látható, alacsonyan elterülő felhőtömegek, amelyek esőt vagy hideg idő esetén havat hozhatnak. Három változatát különböztetjük meg: Cumulus humilis, Cumulus mediocris és Cumulus congestus, az első csak apró kis gomolygás, melyet a szél általában hamar "szétszór", a második már nagyobb kiterjedésű képződmény, amely rövidebb záporokat eredményezhet, a harmadik változat pedig nagy magasságokba nyúló, hosszan tartó esőzést vagy havazást magával hozó felhőfajta.
Cirrocumulus
Vagyis bárányfelhő. Vékony, fehér, jégkristályokból álló felhőréteg, amelyen nagyon szépen megfigyelhetőek a fény változásai. Szőnyegszerűen elterülhetnek, a bárány gyapjához hasonló mintázatot adva, vagy kisebb-nagyobb darabokra bomolhatnak. Nincs önárnyékuk, és ritkán alkotnak nagy, egybefüggő felhőzetet.
Cumolonimbus
A személyes kedvencem. Hatalmas kiterjedésű viharfelhők, amelyek megjelenése az égen igazi világvégehangulatot idéz, zivatarfelhők, sok csapadékot, esőt, jégesőt, vihart hoznak magukkal. Magassága a 12-18 km-t is elérheti. Általában nyáron jön létre, a meleg levegő nagyban elősegíti a létrejöttét, de ritkán télen is megfigyelhető. Azt a fajta nyári záport hozza magával, ami hirtelen lecsap, éjszakai sötétséget idézve, nagy csinnadrattával, dióméretű jégesővel és rengeteg csapadékkal, majd ahogy jött, úgy el is megy.
Stratus
Szürke, ködre emlékeztető felhő, aminek körvonalai csak akkor láthatóak, ha a napfény átsüt rajtuk. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a köd, ami a felszín közelében van, felemelkedve általában a tipikus őszi, csendes, kitartó esőzést eredményezi. Különlegessége, hogy jobban lehűti a légkört, mint a felhőtlen ég, mert a fényvisszaverő képessége igen magas.
Altocumulus
Más néven párnafelhő, a gomolyfelhő egy formája. Egymással párhuzamos bordákból, vagy felhőpamacsokból álló fehér, vagy szürke képződmények. Gyakran megfigyelhető az irizálás, vagyis a napkorong, esetleg a holdfény szivárványszerű fényhatásai. Általában nagyon apró vízcseppekből állnak, amelyek hideg idő esetén jéggé alakulhatnak.Csapadékot nem hoz.
Cirrostratus
Fátyolfelhő. Vékony, áttetsző felhőréteg, amin keresztül a Nap és a Hold is tisztán látható, ekkor alakul ki a nap- vagy holdudvar. A felhőrétegen áthaladó fény megtörik, a jégkristályok eltérítik, így jön létre a sokszor észlelhető fényjelenség. Gyakran alakulnak át Cirrocumulussá, vagyis bárányfelhővé.
A jellegzetes holdudvar
Stratocumulus
Másképp vattafelhő, egyfajta gomolyos rétegfelhő. Alacsony szintű, a felhőalap általában 2500 m alatt van, fehéres vagy szürke színűek. Többféle változata van, lehet egybefüggő, vagy egymástól élesen elkülönülő hengerekből, párnákból, pamacsokból is állhat, szabálytalan formában.
Altostratus
Lepelfelhő, megjelenése melegfront közeledtét jelzi általában. Kialakulhat vastagodó cirrostratusból is. Esőcseppeket és hópelyheket is tartalmazó légköri képződmény, amely vékonyabb részein átengedi a napfényt, ám a napkorong az altostratus felhőn keresztül kontúrtalan lesz. Kiterjedése több száz négyzetkilométer is lehet, hatalmas lepelként borítja be és takarja el az égboltot. Csapadékot is hozhat.
Nimbostratus
Nagy kiterjedésű, magas légköri képződmények, napokig tartó csendes esőt, vagy hosszan tartó havazást eredményezhetnek. Vihart csak a cumulunimbus-szal együtt hoz. Általában melegfront esetén fordul elő, sötétebb, szürkés színű felhőfajta.
Megjegyzés küldése