Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Időről időre felmerülnek világvége jóslatok, de amikor odaérünk a dátumhoz, a világ pedig bosszantó következetességgel tovább működik. Tom Phillips Az elcseszett világvége című könyve ezt a különös emberi szokást vizsgálja – szellemesen, alaposan és néha meglehetősen kijózanító módon.

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ELCSESZETT VILÁGVÉGE

Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Szerző: Tom Phillips

Fordító: Sziklai István

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kötés: puhatábla, 432 oldal 

Tom Phillips: Az elcseszett világvége

Miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Mi van, ha nem a világvége közeleg, hanem egyszerűen csak a mi világunk változik meg – és mi nem tudjuk, hogyan kellene együtt élnünk ezzel a változással? Az emberiség történetében újra és újra felbukkannak a végítélet prófétái, akik pontos dátumot, égi jeleket, pusztító katasztrófákat és megváltó fordulatot ígérnek. Aztán eljön a megjósolt nap, a világ pedig bosszantó következetességgel tovább működik. Tom Phillips Az elcseszett világvége című könyve ezt a különös emberi szokást vizsgálja – szellemesen, alaposan és néha meglehetősen kijózanító módon.

A világvége, amely folyton elmarad

Phillips történelmi és társadalomlélektani utazásra hív, megismertet bennünket a különféle korok hamis prófétáival, világvégeváró közösségeivel, vallási mozgalmaival és tömegpánikjaival. A történetek az ókortól a modern világig vezetnek, miközben a szerző azt kutatja, miért gondolták oly sokan, hogy már csak napok, hónapok vagy legfeljebb néhány év van hátra a történelemből.

Az apokalipszis nem kizárólag vallási fogalom, a világ pusztulásának képzete a modern, tudományos-technológiai gondolkodásban is jelen van: a nukleáris fenyegetés, a környezeti válság és a mesterséges intelligenciát övező félelmek mind felvetik az emberiség jövőjének kérdését. Phillips azonban különbséget tesz a valós veszélyek és a bizonyítékok nélkül hirdetett végítéletek között, nem azt állítja, hogy nincs mitől tartanunk, hanem azt, hogy a félelmeinket is érdemes megvizsgálnunk.

Miért hittük mindig, hogy közel a vég?

A válasz részben az emberi természetben rejlik. Félünk az elmúlástól, nehezen viseljük a bizonytalanságot, és szeretnénk hinni abban, hogy a kaotikus események mögött valamilyen átfogó terv húzódik meg. A világvége elmélete egyszerre kínál magyarázatot a jelen bajaira és ígéretet egy igazságosabb jövőre. Aki saját korát elviselhetetlennek érzi, könnyen úgy gondolhatja, hogy a fennálló rendnek meg kell semmisülnie, aki pedig úgy véli, hogy a jó és a rossz küzdelmének hamarosan vége szakad, a pusztulást akár felszabadulásként is várhatja. Phillips Kolumbusz Kristóf példáján keresztül azt is megmutatja, hogy a világvége hite nem feltétlenül passzív rettegés: olykor cselekvésre, hódításra és a próféciák beteljesítésének elősegítésére ösztönöz.

Amikor a jóslat találkozik a katasztrófával

A történelem valóban tele van járványokkal, háborúkkal, éhínségekkel, természeti csapásokkal és társadalmi összeomlásokkal, ezek az események könnyen megerősíthetik azt az érzést, hogy elérkezett az utolsó idő. Amikor egyszerre több válság sújtja a világot, az ember hajlamos összefüggő, végzetes történetté rendezni őket. Csakhogy egy katasztrófa bekövetkezése nem bizonyítja a világvége-jóslat igazát! A járvány valóságos, a háború valóságos, a klímaváltozás veszélye is valóságos – ám ezekből nem következik automatikusan, hogy egy természetfeletti vagy mindent lezáró végítélet dátuma is helyes. A véletlen egybeesések, a szelektív emlékezet és az utólagos magyarázatok könnyen hitelesebbnek láttathatják a jóslatokat, mint amilyenek valójában.

Humor a szakadék szélén

A téma súlyossága ellenére a szerző iróniával és csípős humorral tárja elénk az emberi hiszékenység és önáltatás történeteit, a rengeteg információ nemcsak gondolkodásra késztet, hanem gyakran nevetésre is. A humor azonban nem öncélú, inkább eszköz arra, hogy segítsen távolabbról szemlélni azokat a félelmeket, amelyek közelről nézve mindent elborítanak. A könyv nem bagatellizálja a jövő veszélyeit, azt a képzetet sem kelti, hogy a jelenben - jövőben minden jól fog alakulni, helyette arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk és válasszuk külön a megalapozott aggodalmat a szenzációhajhász pániktól.

Tom Phillips - a szerzőről röviden 

Tom Phillips brit újságíró és ismeretterjesztő szerző. Korábban a BuzzFeed UK szerkesztőségi igazgatójaként dolgozott, majd a Full Fact nevű brit tényellenőrző szervezet vezető szerkesztője lett. Könyveiben a történelem, a tévedések, a félretájékoztatás és az emberi hiszékenység témáit dolgozza fel közérthetően, humorral és alapos kutatómunkával. Korábbi művei közé tartozik a Humans és a Truth; Az elcseszett világvége ebbe a szellemes, kritikus ismeretterjesztő életműbe illeszkedik.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akiket érdekel a történelem, a vallások, a társadalomlélektan, a tévhitek kialakulása, vagy egyszerűen szeretnék jobban megérteni, miért tér vissza újra és újra a végítélet gondolata. Különösen ajánlom azoknak, akik a jelen válságai közepette szeretnének józanabb perspektívát találni, anélkül, hogy elbagatellizálnák a valódi veszélyeket.

Zárszó

Kijelenthetjük, lehet, hogy a világ nem holnap ér véget, de az biztos, hogy újra és újra véget ér egy világ, amelyet addig ismertünk. Tom Phillips könyve arra emlékeztet, hogy a változástól való félelmünk nem új keletű, és a katasztrófák árnyékában is képesek vagyunk tovább élni, gondolkodni és újrakezdeni. Talán nem a világvége pontos dátumát kellene kutatnunk, hanem azt megtanulnunk, hogyan maradjunk emberek akkor is, amikor körülöttünk minden bizonytalanná válik.

Szerintem olvassátok!