Lélekablak

 Könyvajánló - Kari Hotakainen: Lélekablak

Megdöbbentően humoros és fájdalmasan tragikus regény a bűn anatómiájáról, arról, amit nem szabad megtenni, de amit meg akarunk tenni. Egy bűnügyi nyomozó elbeszélése hétköznapi emberek hétköznapi életében megtörténő, egyre nagyobb, meghökkentő bűncselekmények sorozatáról. Vajon eljutunk-e a gyilkosságig?

A Lélekablak érdekes irányból közelít a bűnügyi történetekhez: a gyilkosság még meg sem történt, mi pedig azt figyeljük, hogyan jutnak el hétköznapi emberek odáig, hogy egyáltalán megforduljon a fejükben a tett elkövetése. Kari Hotakainen regényében a bűn nem egy rejtély, amit a nyomozónak a végén meg kell oldania - vagy épp az olvasónak -, sokkal inkább egy lassan kibomló folyamat bemutatása, amelyben a sérelmek, a harag, a kétségbeesés és a bosszúvágy egymásba gabalyodnak.

A történetet egy bűnügyi nyomozó meséli el, aki a munkájából adódóan sok mindent látott már az emberi természetből. A magánéletében, a kóruspróbákon is olyan emberekkel találkozik, akiknek megvannak a maguk gondjai, titkai és elfojtott indulatai. Köztük van a sekrestyés és a fodrász is, akiknek az életében egyre komolyabbá válnak a problémák. Egyikük olyan helyzetbe kerül, amelyből elsőre talán még ki lehetne hátrálni, de ahogy a félelmek és a sérelmek egymásra rakódnak, egyre nehezebb elképzelni a békés megoldást. A nyomozó pedig akarva-akaratlanul is belekeveredik mások ügyeibe.

Hotakainen nem klasszikus krimit írt. Nincs hagyományos nyomozás, ahol sorra kerülnek elő a nyomok, aztán a végére összeáll a kép. A cselekmény inkább még a döntés előtti pillanatokra koncentrál: arra, hogyan lesz egy apró konfliktusból komoly indulat, és mikor kezd valaki úgy gondolni a másik emberre, mint akinek a sorsa már nem is számít. A szereplőknek nincs különösebb szükségük rendkívüli körülményekre ahhoz, hogy bajba kerüljenek. Elég néhány rossz döntés, egy kiszolgáltatott helyzet, egy régóta gyűlő sérelem, és máris egészen más irányt vehet az életük.

Szoktam is mondani viccből, hogy ismerek néhány módszert, amivel sosem jönne rá senki még csak arra sem, hogy egyáltalán gyilkosság történt, és nem természetes halál, azonban annyira kifinomult vagy őrült (a megfelelő aláhúzandó) nem vagyok, hogy ezeket válasszam. Ha valaha is eme cselekmény elkövetésére adom a fejem, akkor az csakis hirtelen felindulásból lehetséges, akkor pedig nem pl. injekciós tűt, hanem baltát fogok keresni. Na, ez a regény a baltáét (vagy éppen tűért) való elindulás előtti pillanatokról szól.

Hotakainen humora sokat hozzátesz az olvasás élményéhez. A történet komoly és időnként kifejezetten sötét, mégsem válik nyomasztóvá egyáltalán. Az irónia gyakran éppen ott jelenik meg, ahol az ember nem feltétlenül várná, és ettől a szereplők is valóságosabbnak hatnak. Nem szörnyetegeket látunk, akik eleve kívül állnak a hétköznapi emberek világán, hanem olyan figurákat, akiknek a gondolkodását bizonyos pontokon akár érteni is lehet – még akkor is, ha a tetteikkel már nehéz lenne egyetérteni.

A történetek kevés szereplőből, néhány erős indítékból és egy szokatlan alaphelyzetből felépített történetből állnak, és tökéletesen megmutatják, hogy a szeretet, a gyűlölet, a bosszú és a gyilkos indulatok egymás mellett élnek bennünk. Nem véletlenül: a regény egyik legérdekesebb kérdése, hogy mennyire ismerjük valójában azokat, akikkel nap mint nap találkozunk, és vajon mi magunk mennyire vagyunk tisztában a saját határainkkal?

A Lélekablak rövid regény, de a témája jóval tovább foglalkoztatja az embert, mint ameddig az olvasása tart. Nem feltétlenül annak való, aki egy hagyományos, fordulatos krimit keres, és szeretné lépésről lépésre követni a nyomozást. Aki viszont szereti a fekete humort, az emberi természet ellentmondásait boncolgató történeteket, és azt, amikor egy könyv kellemetlen kérdéseket is fel mer tenni, annak érdemes lehet esélyt adnia neki. Mert néha a legijesztőbb nem az, hogy mire kées egy másik ember, hanem az, milyen könnyen találunk elfogadhatónak tűnő magyarázatot arra, amit korábban még elképzelhetetlennek tartottunk.

Kari Hotakainen 1957. január 9-én született a finnországi Poriban. Pályáját költőként kezdte, később regényeket, színdarabokat és más műfajú írásokat is publikált. 2002-ben Futóárok utca című regényéért elnyerte a rangos Finlandia-díjat, 2010-ben pedig az Északi Tanács Irodalmi Díját kapta meg Az ember része című művéért. Magyarul többek között a Futóárok utca, Az életkereskedő, Az ismeretlen Kimi Räikkönen és A Tanítvány jelent meg tőle; ezekhez csatlakozott 2026-ban a Lélekablak, Patat Bence fordításában, a Polar Egyesület kiadásában. Hotakainen prózájára jellemző a tömörség, az irónia és az a képesség, hogy hétköznapi helyzetekből is súlyos erkölcsi kérdéseket bontson ki.

A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron!