Egy okos, érdekes és szórakoztató könyv a véletlenről Keszthelyi Gabriella tollából, aki arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy mennyire rosszul érzékeljük a valószínűségeket a hétköznapi életben. A könyvben vannak történeti példák, kognitív torzítások, statisztikai félreértések, szerencsejátékok, egészségügyi példák és még meglehetősen bizarr dolgok is, mint például a gyíkemberek.

Azt mindenki tudja, hogy a matematika nem ott kezdődik, hogy előveszünk egy füzetet és képleteket próbálunk megfejteni. Bőven elég hozzá egy lottószelvény, egy orvosi teszt, egy repülőgép vagy akár egy rossz randi és indulhat a móka. És szerintem éppen ezért jó Keszthelyi Gabriella Milyen színű a valószínű? című könyve, mert hétköznapi helyzeteken keresztül mutatja meg, mennyire furcsán bánunk a véletlennel és a valószínűségekkel.

A szerző matematikus, a BME Matematika Intézetének adjunktusa, kutatási háttere pedig eredetileg a dinamikai rendszerekhez és a káoszelmélethez kapcsolódik. A valószínűségszámításba oktatóként csöppent bele, és hamar kiderült számára, hogy a hallgatók jelentős része már a szó hallatán is menekülőre fogja. Innen jött az ötlet, hogyha a valószínűségszámítást lehet érdekesen tanítani az egyetemistáknak, talán a laikusokkal is meg lehet szerettetni. A könyv ennek a kísérletnek lett a jól sikerült eredménye.

És miről van szó tulajdonképpen? Például arról, hogy mi a valószínűbb: telitalálatunk lesz a lottón vagy ránk zuhan egy repülőgép. Vagy hogy egy pozitív orvosi teszt után tényleg mennyire valószínű, hogy betegek vagyunk. De előkerülnek a második világháborús londoni rakétatámadások, a szerencsejátékok, a véletlenszerű mintázatok, sőt még a rossz randik mögött megbújó matematika is. Vagyis nem kell attól tartani, hogy többszáz oldalon keresztül valaki egyenletekkel próbál elaltatni minket.

A szerző nem egyszerűen azt akarja elmagyarázni, hogyan kell kiszámolni egy valószínűséget. Sokkal inkább azt feszegeti, miért gondolkodunk róla olyan rosszul. Hajlamosak vagyunk mintázatot látni a véletlenben, túlértékelni egy-egy látványos eseményt, összekeverni az együtt járást az ok-okozati kapcsolattal, vagy egyszerűen azt hinni, ha valaminek ideje lenne már bekövetkezni, akkor hamarosan tényleg be is fog. A könyv ezeket a gondolkodási csapdákat veszi elő és szépen lassan rámutat, hogy az agyunk sokszor nem olyan jó statisztikus, mint gondolnánk.

És talán éppen ezért ez a könyv valójában kevésbé szól a matematikáról, mint elsőre hinnénk. Sokkal inkább a józan észről és a kritikai gondolkodásról. A legfontosabb, hogy gondolkodjunk, kérdezzünk vissza és ne fogadjunk el automatikusan minden következtetést, amit egy szám, egy grafikon, egy konteó vagy egy hangzatos statisztika elénk tol. Ez szerintem minden, csak nem haszontalan képesség.

Persze nem fogok hazudni, hogy ez egy matekmentes könyv. Néha számolni is kell. Ez lehet az egyetlen pont, ahol a matematikától középiskolában traumát szerzett olvasók kissé felszisszennek. Az izgalmas sztorikat számolós részek követnek. Ettől nem kell megijedni, mert így lesz kerek az egész. És szerintem a szerző célja az volt, hogy ne legyenek ijesztő levezetések, középiskolai matematikai tudással is követhető.

A könyv bekerült az Év Könyve 2025 verseny non-fiction kategóriájának döntősei közé, Keszthelyi Gabriellát pedig a Typotex Kiadó az Év Szerzőjének választotta, miközben a Qubit az Év Emberének ismerte el. Ez szerintem nagyon erős visszajelzés egy matematikai ismeretterjesztő könyvnél, amely ráadásul nem próbál úgy tenni, mintha a matematika valami egzotikus, elit klub lenne.

Attól sem kell félni, hogy a szerző lebutítja a matematikát. A célja egyáltalán nem ez és nem is ezt teszi, hanem közelebb igyekszik hozni az olvasóhoz a témát. Nem az a cél, hogy a végére mindenki valószínűségszámításból doktoráljon, hanem hogy legközelebb, amikor azt halljuk, hogy ennek az esélye csak egy százalék, ne bólogassunk automatikusan, hanem egy pillanatra álljunk meg és gondoljuk végig vagy kérdezzünk rá, hogy ez pontosan mit is jelent. A könyv szerintem leginkább ezt a reflexet próbálja kialakítani.

Annak mindenképpen bátran ajánlom, aki szereti a matematikát, az érdekes ismeretterjesztő könyveket. De annak is, aki mindig azt gondolta magáról, hogy a matek nem a barátja, de azért kíváncsi arra, mi történik a háttérben. És persze azoknak is, akik szeretik a statisztikát, a pszichológiát, a gondolkodási hibákat és az olyan apró felismeréseket, amikor az ember becsukja a könyvet, és azt mondja, hogy erre tényleg nem gondolt.

Szeretem az ilyen típusú könyveket. Ez egy okos és szórakoztató könyv arról, hogy mennyire könnyű félreérteni a véletlent, és mennyire hasznos lenne egy kicsit jobban érteni. Nem ígéri, hogy a végére matematikai zsenivé változtat minket, viszont jó eséllyel óvatosabbak leszünk a statisztikákkal, a százalékokkal és a saját megérzéseinkkel. És ha a könyv után egy kicsit pontosabban gondolkodunk a világról, akkor biztosan megérte kézbe venni.

A könyvet a Typotex Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

A bolygók Nap körüli mozgása

Egy diszkrét matematikus