A Manyunya című regény első pillantásra könnyed, bohókás történetnek tűnik két örmény kislány csínytevéseiről, valójában azonban sokkal több ennél: szeretetteljes főhajtás a gyermekkor, a család és az emberi kapcsolatok előtt. Narine Abgarjan bemutatkozó regénye önéletrajzi ihletésű múltidézés, amely egyszerre nevettet meg könnyesre és idéz fel olyan emlékeket, amelyek talán a saját gyermekkorunkból is ismerősek. Egy olyan világba vezet, ahol a hiány természetes volt, de a szeretetből soha nem volt kevés.
KÖNYVAJÁNLÓMANYUNYA
Szerző: Narine AbgarjanFordító: Goretity JózsefKiadó: Typotex KiadóKötés: puhatábla, 364 oldal
Narine Abgarjan: Manyunya – Amikor a gyerekkor még egy egész világ volt
A Manyunya című regény első pillantásra könnyed, bohókás történetnek tűnik két örmény kislány csínytevéseiről, valójában azonban sokkal több ennél: szeretetteljes főhajtás a gyermekkor, a család és az emberi kapcsolatok előtt. Narine Abgarjan bemutatkozó regénye önéletrajzi ihletésű múltidézés, amely egyszerre nevettet meg könnyesre és idéz fel olyan emlékeket, amelyek talán a saját gyermekkorunkból is ismerősek. Egy olyan világba vezet, ahol a hiány természetes volt, de a szeretetből soha nem volt kevés.
Tartalom – Két kislány, ezer kaland
A történet a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének örmény kisvárosába, Berdbe repíti az olvasót, ahol két tizenegy éves lány, Narine és Manyunya egészen szokatlan körülmények között ismerkedik meg. Az iskolai kórus fellépése közben összedől alattuk a színpad, és a kínos helyzetből életre szóló barátság születik. Ettől kezdve elválaszthatatlanok. Fantáziájuk kifogyhatatlan, ötleteik sokszor hajmeresztők, így kalandjaikból soha nincs hiány. A regény valójában nem egyetlen nagy történetet mesél el, hanem apró epizódokból építkezik. Megismerjük a családtagokat, a különc szomszédokat, a kisváros lakóit, az örmény hétköznapokat, a házi lekvárfőzések ünnepi hangulatát, a legendás családi étkezéseket és azt a sajátos világot, amelyben mindenki ismer mindenkit. A háttérben természetesen ott húzódik a szovjet rendszer hétköznapi valósága: az áruhiány, az ügyeskedés, a nélkülözés. Mégsem válik nyomasztóvá a könyv, mert Abgarjan figyelme mindig az emberekre irányul. Arra, hogyan lehet szeretettel, humorral és összetartással túlélni a nehézségeket.
Dramaturgia – Az emlékezés ritmusában
A Manyunya nem hagyományos cselekményvezetésű regény, nincs klasszikus konfliktus, amely a végén megoldódna, ehelyett apró történetek láncolata bontakozik ki, amelyek együtt rajzolják meg egy elveszett gyermekkor teljes világát. Ez a szerkezet különösen hitelessé teszi az emlékezést, hiszen saját gyermekkorunkra sem egyetlen nagy eseménysorként emlékezünk, hanem illatokra, nyarakra, családi ebédekre, első szerelmekre, kisebb-nagyobb csínytevésekre - Abgarjan pontosan ezt az emlékezésmechanizmust ülteti át irodalommá. A humor szinte minden fejezetet áthat, de a nevetés mögött folyamatosan jelen van az idő múlásának melankóliája. Az olvasó fokozatosan ráébred, hogy nem pusztán vidám történeteket olvas, hanem egy már eltűnt világ utolsó pillanatait.
Karakterelemzés
Narine
A történet narrátora kíváncsi, érzékeny és végtelenül szerethető kislány. Megfigyelései egyszerre gyermeki őszinteségűek és felnőttként visszatekintő bölcsek, az ő szemén keresztül válik a hétköznap is kalanddá.
Manyunya
Manyunya a megtestesült energia, impulzív, vakmerő, csintalan, ugyanakkor hűséges barát. Ő az, aki mindig képes valamilyen őrült ötlettel előállni, és rendszerint ebből születnek a regény legviccesebb jelenetei.
Mamó (Róza mama)
A könyv vitathatatlanul legemlékezetesebb alakja, egyszerre félelmetes zsarnok és szeretetteljes nagymama, hangos, szigorú, kiszámíthatatlan, ugyanakkor ő tartja össze az egész családot. Karaktere különleges egyensúlyt teremt komikum és szerethetőség között, dühkitörései legendásak, de ugyanilyen legendás a gondoskodása is, különösen amikor a konyhában alkot - nem véletlen, hogy az olvasók jelentős része számára ő lesz a regény igazi főszereplője.
A család és a mellékszereplők
A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy szinte minden mellékszereplő önálló személyiséggé válik, nincs jelentéktelen figura. A szülők, nagyszülők, testvérek, szomszédok, rokonok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Berd élő, lélegző közösségként jelenjen meg.
A regény legnagyobb értékei
A Manyunya elsősorban nem a története miatt marad emlékezetes, hanem a hangulata miatt. Abgarjan kivételes érzékenységgel mutatja meg, milyen volt gyereknek lenni a szovjet Örményországban, hogyan születnek az életre szóló barátságok, milyen ereje van a családi összetartásnak, hogyan válhatnak a legapróbb hétköznapi események életre szóló emlékké. A műben szereplő humor sosem öncélú, minden nevetés mögött szeretet, emberség és mély együttérzés húzódik. A szerző különösen szépen ábrázolja azt is, hogy a nélkülözés nem feltétlenül jelenti a boldogság hiányát, a gyerekek számára a világ továbbra is tele van kalanddal, kíváncsisággal és játékkal.
Műfaji besorolás
A Manyunya leginkább önéletrajzi ihletésű családregény, fejlődésregény, valamint humoros anekdotafüzér. Bár epizódokból épül fel, ezek együtt egy egységes, nosztalgikus történetté állnak össze. A humor mellett finom társadalomrajz és kulturális emlékezet is átszövi a könyvet.
Kinek ajánlható?
A Manyunya különösen ajánlható:
- a családregények kedvelőinek,
- nosztalgikus történetek olvasóinak,
- azoknak, akik szeretik az epizodikus, anekdotaszerű elbeszéléseket,
- Narine Abgarjan korábbi köteteinek rajongóinak,
- mindenkinek, aki hisz abban, hogy a humor és a szeretet képes megszépíteni a legnehezebb időket is.
Azok is sok örömüket lelhetik benne, akik átélték a szocializmus éveit, hiszen számos élethelyzet, tárgyi emlék és hétköznapi jelenet ismerősen csenghet számukra, miközben a történet egyetemes emberi értékei minden generációhoz szólnak.
Zárszó
A Manyunya olyan regény, amely elsőre könnyed szórakozásnak tűnik, ám az utolsó oldal után válik igazán világossá, milyen sokat adott az olvasójának. Nem látványos fordulatokkal vagy drámai konfliktusokkal hódít, hanem azzal a ritka képességgel, hogy visszavezeti az embert oda, ahol talán a legboldogabb volt: a gyermekkorába. Narine Abgarjan könyve egyszerre nevettet, meghat és emlékeztet arra, hogy az élet legfontosabb dolgai sokszor a legegyszerűbbek: egy őszinte barátság, egy zajos családi ebéd, egy nagymama, akitől egyszerre félünk és akit feltétel nélkül szeretünk - és azok az emlékek, amelyek az idő múlásával nem halványulnak, hanem egyre értékesebbé válnak. Nem véletlen, hogy a szerző a regény végén nem valamilyen nagy tanulságot fogalmaz meg, csupán egy egyszerű kívánságot: maradjunk képesek barátságban élni egymással. Talán ennél fontosabb üzenetet ma sem lehetne útravalóul adni.
Fülszöveg
Manyunya és Narine a legjobb barátok. Az iskolai kórusban ismerkedtek meg, amikor egy előadáson összeomlott a színpad, és ők egymásra zuhantak. Innentől egymást érik a zűrzavaros események: a lányok egy nap tetvekkel borítva ébrednek, máskor majdnem lelövik a tesitanárukat, aztán Manyunya halálosan belezúg a frissen házasodott szomszéd fiatalemberbe… Veszélyesen hangzik? Nos, néha ilyen az élet, pláne, ha az ember éppen kamaszodik.
A mókásan abszurd kalandok mögül néha kikandikál egy komolyabb, felnőtt valóság, de a gyerekek legyőzhetetlen életvidámsága minden akadályon át utat tör magának az írónő önéletrajzi ihletésű regényében.
Narine Abgarjan 1971-ben született az örményországi Berd városában. Tanulmányait Jerevánban végezte, majd Moszkvába költözött, ahol újságíróként és íróként kezdett dolgozni. A Manyunya című, önéletrajzi ihletésű regénye hozta meg számára az ismertséget, amelyből később több folytatás és filmes adaptáció is született. Műveiben gyakran jelenik meg az örmény kultúra, a család összetartó ereje, a humor és a történelmi emlékezet. Ma a kortárs örmény irodalom egyik legismertebb nemzetközi alkotójaként tartják számon. Kétlaki, folyamatosan szülőföldje és Németország között ingázik.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése