Stephan Schäfer 25 nyár című regényének gondolatai között akadnak ismerősek, amik néhol túlságosan didaktikusak, időnként pedig a Paulo Coelho-féle bölcselkedés határát súrolják - de mégis van benne valami, ami miatt nehéz közömbösen becsukni.
KÖNYVAJÁNLÓ25 NYÁR
Szerző: Stephan SchäferFordító: Tihor Szilvia, Tóth ÉvaKötés: keménytábla, védőborító, 174 oldal
 |
| A kép a Líra Kiadó honlapjáról származik |
Stephan Schäfer: 25 nyár – Hány nyarad van még arra, hogy igazán élj?
Vajon hányszor mondtad már magadnak, hogy majd jövőre? Majd akkor lesz több idő a családra, a barátokra, az utazásra, a csendre, a könyvekre, önmagadra. Csakhogy egyszer valaki kimondja azt a mondatot, amelytől hirtelen minden átértékelődik: ha átlagosan nyolcvan évig élünk, negyven-ötven évesen talán már csak huszonöt nyarunk maradt - ez a gondolat egyszerre válik nyomasztóvá és felszabadítóvá. Stephan Schäfer első regénye nem látványos fordulatokkal vagy drámai konfliktusokkal akar hatni, sokkal inkább egy hosszú, elgondolkodtató beszélgetés, amely arra invitál, hogy néhány órára kiszálljunk a saját mókuskerekünkből, és feltegyük magunknak azokat a kérdéseket, amelyeket a rohanó hétköznapokban rendszerint elhallgattatunk.
Miről szól a regény?
A történet főhőse egy névtelen, negyvenes éveiben járó férfi, aki sikeres karriert épített, mégis egyre inkább úgy érzi, hogy saját élete kisiklott. Napjai percre pontosan megtervezettek, telefonja folyamatosan csörög, munkája felemészti minden energiáját, a szabadság már csak emlék. Egy hétvégére vidéki házába menekül, ahol futás közben találkozik Karllal, az idősödő burgonyatermelő gazdával. Karl első pillantásra is különös figura: természetesen, mindenféle megfelelési kényszer nélkül él, még a tóban is meztelenül úszik, mintha semmit sem számítana számára a külvilág véleménye, ez a jelenet egyszerre meghökkentő és szimbolikus – Karl egész életfilozófiáját sűríti magába. A két férfi között hamar különleges kapcsolat alakul ki: hosszú beszélgetéseik során szó esik munkáról, szerelemről, veszteségről, művészetről, könyvekről, halandóságról, barátságról és mindenekelőtt az időről. A regény valójában nem a cselekmény miatt válik érdekessé, hanem azért, mert olvasóként óhatatlanul saját életünkre kezdünk reflektálni.
Dramaturgia – amikor a történet maga is lelassul
A 25 nyár tudatosan szembemegy a mai regények tempójával, nincsenek látványos csúcspontok, váratlan fordulatok vagy akciójelenetek, a dramaturgia szinte teljes egészében a párbeszédekre épül, ami sokak számára éppen a könyv vonzereje lehet. Schäfer hagy időt arra, hogy a gondolatok leülepedjenek, a természet, a közös étkezések, a kávézások, a könyvtár csendje vagy a tópart nyugalma mind azt szolgálják, hogy az olvasó is lelassuljon - mások viszont éppen ezt érezhetik a regény gyengeségének. A történet bizonyos pontokon kiszámíthatóvá válik, több gondolat is ismerősen csenghet azok számára, akik sok önismereti vagy motivációs könyvet olvastak. A filozófiai üzenetek olykor túl direkt módon jelennek meg, néhol pedig valóban érezhető némi közhelyesség. Ennek ellenére a könyv működik. Nem azért, mert újat mond, hanem mert emlékeztet olyan igazságokra, amelyeket már régóta tudunk – csak ritkán alkalmazunk.
Karakterelemzés
A névtelen főhős
A regény egyik legérdekesebb megoldása, hogy a főszereplőnek nincs neve - ez szinte felkérés arra, hogy az olvasó saját magát helyezze a történet középpontjába.
Nem rossz ember, egyszerűen csak elveszítette az egyensúlyt.
Karl
Karl a regény lelke. Nem guru, nem bölcs filozófus, hanem egyszerű gazda, aki megtanulta, hogyan lehet együtt élni az idővel ahelyett, hogy állandóan versenyezne vele. A diagnózisa, betegsége árnyékot vet ugyan az életére, mégsem keserű ember. Inkább olyan valaki, aki felismerte, hogy az élet minőségét nem a ledolgozott órák vagy a bankszámla mérete határozza meg, hanem az összegyűjtött "boldogságmorzsák". Karl alakja egyszerre inspiráló és kissé idealizált. Talán túlságosan is tökéletes ellenpontja a főhősnek, mégis hiteles marad emberi nyugalmával.
A regény legfontosabb témái
Az idő
A cím természetesen nem véletlen. A huszonöt nyár nem konkrét szám, hanem metafora. Arra figyelmeztet, hogy életünk hátralévő része valójában véges, és sokkal rövidebb lehet, mint gondolnánk.
Lassítás
Karl egyik legfontosabb gondolata talán ez:
„Miközben létfontosságú lenne, hogy lelassuljon a világ, még az eget is teleszórták gyorsítókkal.”
Ez tökéletesen összefoglalja a könyv lényegét.
Belső szabadság
A regény egyik legnagyobb felismerése, hogy a szabadság nem feltétlenül a külső körülményeken múlik. Lehet valaki vidéki gazda, és lehet valaki nagyvállalati vezető – egyik életforma sem garantál boldogságot. A kérdés inkább az, hogy mennyire tudunk jelen lenni a saját életünkben.
Könyvek és művészet
Külön öröm, hogy Schäfer nagy szeretettel beszél a könyvekről, Karl könyvtára szinte külön szereplővé válik. Az a gondolat, hogy a könyvespolcokat akár a világ csodái közé is fel lehetne venni, különösen megkapó minden könyvszerető olvasó számára.
Műfaji besorolás
A 25 nyár filozofikus életregény, kortárs szépirodalmi elemeket hordozó lélektani regény, amely erősen közelít az önismereti és életmód-könyvek világához. Valójában a történet csupán keret: a hangsúly a gondolatokon, az emberi kapcsolatokról, az idő múlásáról és az élet értelméről szóló párbeszédeken van. A könyv hangulata sok tekintetben emlékeztet Paulo Coelho vagy Robin Sharma legismertebb műveire, ugyanakkor sokkal hétköznapibb közegben mozog. Nem világmegváltó tanításokat ígér, inkább apró felismeréseket.
Kinek ajánlható?
Akik viszont fordulatos cselekményt, sok konfliktust vagy mély lélektani drámát várnak, valószínűleg hiányérzettel teszik majd le.
Zárszó
A 25 nyár nem hibátlan regény, gondolatai között akadnak ismerősek, néhol túlságosan didaktikusak, időnként pedig a Paulo Coelho-féle bölcselkedés határát súrolják, mégis van bennük valami, ami miatt nehéz közömbösen becsukni. Mert miközben Karl és a névtelen főhős beszélgetnek, valójában mi kezdünk párbeszédet önmagunkkal. Eszünkbe jutnak az elhalasztott álmok, a túlórák, a félbehagyott hobbik, a meg nem tett utazások, és azok az emberek, akikre mindig "majd később" jut idő. Stephan Schäfer nem ad kész recepteket a boldogsághoz, csupán feltesz egy egyszerű kérdést: ha valóban csak huszonöt nyarad lenne hátra, ugyanígy élnéd az életed? Utóbbi kérdés miatt marad velünk ez a könyv jóval az utolsó oldal után. Nem azért, mert minden válasza tökéletes, hanem mert emlékeztet arra, hogy az idő nem végtelen, a pillanatok pedig csak egyszer adatnak meg. Az életet nem akkor kezdjük igazán élni, amikor végre több időnk lesz – hanem akkor, amikor felismerjük, hogy a rendelkezésünkre álló idő már most is a legnagyobb kincsünk.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A legváratlanabb pillanatban két, egymástól teljesen különböző férfi útja keresztezi egymást. Amíg az egyikük mozgalmas életet él, és megállás nélkül robotol egy vállalatnál, addig a másik a krumpliföldjét műveli, és igyekszik kiszakadni a világ rohanásából. Amikor Karl, a gazda szembesíti vendégét, hogy nagyjából huszonöt nyara van hátra, a két férfi beszélgetésbe kezd az élet nagy kérdéseiről. Vajon miért temetkezünk a munkánkba ahelyett, hogy a számunkra igazán fontos emberekkel és dolgokkal foglalkoznánk? Mégis honnan merítünk bátorságot, hogy megvalósítsuk az álmainkat? És miért csak akkor kezdünk el valóban élni, amikor rádöbbenünk, hogy csupán egyetlenegy életünk van?
Stephan Schäfer lélekmelengető regénye izgalmas utazásra invitál, hogy megleljük önmagunkban ezeket a válaszokat.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése