Sok regény szól a szerelemről, és legalább ugyanennyi a családról. Sokkal ritkább azonban, hogy egy történet azt mutassa meg, milyen nehéz helyzetbe kerülhet valaki, aki egyik pillanatról a másikra nemcsak egy párkapcsolatba, hanem egy már létező család életébe is belép. Az Az ő lánya ezt a kérdést járja körül, méghozzá meglepően őszintén.
Livia negyvenes évei elején jár, New Yorkban él, fordítóként dolgozik, és úgy alakította az életét, ahogyan mindig is szerette volna. Független, önálló, nem készült anyának, és úgy tűnik, semmi sem hiányzik az életéből. Aztán megismeri Arnót, és vele együtt egy egészen új világ is belép a mindennapjaiba. Egy olyan világ, amelynek része a férfi volt felesége és kislánya, Emma is.
Első pillantásra talán egyszerű családi történetnek tűnik egy tökéletesen hétköznapi mozaikcsalád nehézségeiről, de nagyon hamar kiderül, hogy ennél jóval többről van szó. Arról, milyen nehéz megtalálni a helyünket egy olyan kapcsolatban, ahol minden szereplő hozza magával a saját múltját, a saját sérüléseit és a saját elvárásait. Hiszen egy új párkapcsolatban nemcsak két embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz. Néha egy gyermeknek is el kell fogadnia, hogy valaki más is helyet kap az édesapja vagy az édesanyja életében. Ez a helyzet pedig bár hétköznapi, mégis nagy személyes és családi problémákat okozhat, amelyek egyénileg változóak.
A regény nem próbálja idealizálni ezt a helyzetet. Emma nem az a gyermek, akivel minden első pillanattól kezdve harmonikusan alakul, Livia pedig nem az a nő, aki ösztönösen tudja, hogyan kell mostohaszülővé válni. Kettejük kapcsolatát a bizalmatlanság, a féltékenység és a félreértések alakítják, és éppen ettől érződik emberinek. Az életben is ritkán működik minden magától.
Mindig érdekesnek tartom azokat a regényeket, amelyek nem egyszerűen jókra és rosszakra osztják a szereplőket. Itt is könnyű lenne egyik vagy másik félnek igazat adni, de úgy érzem, a történet inkább azt szeretné megmutatni, hogy mindenki a saját nézőpontjából próbálja védeni azt, amit fontosnak tart. Egy gyermek az édesapját. Egy nő a saját életét és szabadságát. Egy apa pedig egyszerre szeretne jó társa lenni új párjának és jó édesapja maradni a lányának. Ezek a szerepek azonban nem mindig férnek meg egymás mellett konfliktusok nélkül.
A regény egyik legérdekesebb kérdése számomra az, hogy mit jelent valójában családdá válni. Elég hozzá a szeretet? Vagy szükség van időre, türelemre és rengeteg kompromisszumra is? És vajon meddig kell alkalmazkodnia valakinek ahhoz, hogy közben még önmaga maradhasson? Ezek a kérdések nem csak a mozaikcsaládok tagjainál merülhetnek fel, hanem a vésrégi kötelékek esetén is.
Olvasás közben valószínűleg nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mi fog történni a szereplőkkel, hanem az, hogy megértjük-e őket. Hogy átérezzük-e, milyen nehéz lehet egy olyan helyzetben élni, ahol senki sem akar rosszat a másiknak, mégis újra és újra megbántják egymást.
Az Az ő lánya első pillantásra egy párkapcsolati történetnek tűnhet, valójában azonban sokkal inkább az emberi kapcsolatok törékenységéről, a kompromisszumokról és a család fogalmáról szól. Arról, hogy néha nem a szeretet hiányzik, hanem az út, amelyen el lehet jutni egymáshoz. És talán éppen ezért lehet ennyire ismerős mindaz, amit a szereplők átélnek, még akkor is, ha az ő történetük egészen más, mint a miénk.
A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában, Lelik Krisztina fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!
Megjegyzés küldése