Mindenki próbál értelmet találni a hétköznapok történéseiben, de a nyelv kicsúszik a kezeink közül. Mi történt avagy sem címmel novelláskötetet írni maga a kihívás: töredezett cselekmények, kifordult epizódok, humor és groteszk - kérdés, hogy lehet-e egyáltalán koherens történetet alkotni egy széttöredezett világban.
KÖNYVAJÁNLÓMI TÖRTÉNT AVAGY SEM
Szerző: Parti Nagy LajosKiadó: Magvető KiadóKötés: kartonált, visszahajtott fül, 232 oldal
Parti Nagy Lajos Mi történt avagy sem című novellás kötete játékos, provokatív, helyenként zavarba ejtő, mégis lenyűgözően tudatos szövegkísérlet, amely nemcsak történetet mesél, hanem folyamatosan reflektál arra is, mit jelent maga az elbeszélés. Amikor belépünk a szerző külön világába, nincs mese, a nyelv lesz a történet főszereplője.
A novellák középpontjában látszólag egy történet áll – vagy inkább annak hiánya. Már a cím is elbizonytalanít: mi történt, avagy sem? Ez a kettősség végigkíséri az egész művet. A cselekmények töredezettek, gyakran megszakítottak, újraindítottak, vagy éppen kifordított epizódokból állnak. A narráció nem lineáris: különböző hangok, nézőpontok és nyelvi regiszterek keverednek, mintha maga a szöveg sem tudná eldönteni, mit akar mondani - vagy inkább szándékosan nem akar egyértelmű választ adni. A történet így inkább egyfajta nyelvi és gondolati labirintussá válik, ahol az olvasónak kell értelmet keresnie – vagy elfogadnia az értelmezés lehetetlenségét.
A novellák dramaturgiája tudatosan széttördelt és dekonstruktív. Nincs hagyományos ív (expozíció–bonyodalom–tetőpont–megoldás), helyette:
Lássunk néhány idézet elemzését a műből!
1) "Sose fogom ezt a száguldó teknikát meg szokni, fél órája még látom a saját szememmel odabe a tévébe, és már csönget is nekem a rüfkéje. Úgy hogy nekem senki a Kádárra roszat ne mondgyon. Mondgyuk, nem is mond." (Tréning, trénadrág)
Ez a részlet tipikus Parti Nagy-féle nyelvi torzításra épülő humor.
A poén nemcsak a helyzetben van (tévében látja, majd már ott is van), hanem abban is, hogy a beszélő nyelve lelassult, darabos, miközben a világ „száguldó”. Ez egy finom társadalmi állapotrajz: a rendszerváltás körüli vagy utáni generációs zavar nyelvben megfogva.
2) "Azt, hogy valódi temetkezési kozmetikus, azt persze nem közölte ővele rögtön, hanem sajnos csak másnap, mikor már nagy volt a szerelem, és nem lett volna szép csak úgy fölállni, hogy csocsi és hányika. Meg ő nem is tervezett ilyesmit, dacára, hogy soha életében nem volt a testi közelében senkinek, aki hullákkal foglalkozgat, és annak is dacára, hogy van az emberben egy ilyen ösztönös izé, beijedés vagy hökkenés, amit nem lehet kiiktatni mindenestül." (Lehuska szerelmei)
Itt a humor már sötétebb, groteszkebb.
A részlet egyik kulcsa az „ösztönös izé” – a beszélő nem tudja pontosan megnevezni az undort vagy félelmet. Ez a nyelvi elégtelenség: van érzés, de nincs rá megfelelő szó. Ez már nem csak humor: ez arról szól, hogy a nyelv nem képes pontosan leképezni a valóságot, különösen kényelmetlen helyzetekben.
3) "Nem az a bűn, kisfiam, kiabálta Ilonka, és fékezhetetlenül remegett a szabad keze, hanem a szokásos szenny a bűn. Ami már föl se tűnik, amivel a kis hülye létedre neked is tele van a szád, az, ami ebben az országban egyformán szmötyög a parlamentben is, és a kanálisban is. Az, hogy az embernek félnie kell egy szaros villamoson." (Érintettek)
Ez a legerősebb, legközvetlenebb társadalmi szöveg.
Fülszöveg
,,A legjobb tréning a valóság." - mondja nekünk Parti Nagy Lajos elbeszéléskötetének egyik szereplője. ,,Legjobb póráz az ember!" - tudjuk meg egy másiktól. Hogy igazuk van-e, vagy sem, döntse el mindenki maga. Parti Nagy novelláiban rengeteg minden történik tegnapjaink holnaptalan Magyarországán Tömpemizsértől Budapesten és az elbeszélői tudat álomperonjain át Csőpépig. Véletlen találkozások, vétlen balesetek, szándék nélküli csodák, lépték nélküli dumák. Régi ismerősök. Angyalok és házmesterek. Az anyanyelvi figurák a magyar nyelv korábban nem ismert mélységeit és lehetőségeit tárják elénk: a margón lévők argója, a megalázottak dadogása a legváratlanabb pillanatokban egészül ki a hétköznapok lírájával és a szerző frenetikus leleményeivel. A karneváli groteszk is így kerül egy szaggatottan pontos vonalba Parti Nagy szociális realizmusával.
Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon, és a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Költőként indult, majd prózaíróként és drámaíróként is jelentős sikereket ért el. Munkásságára jellemző a nyelvi invenció, az irónia és a groteszk látásmód. Számos díjjal ismerték el, többek között Kossuth-díjjal is. Művei gyakran a nyelv és valóság viszonyát, valamint a társadalmi abszurditást vizsgálják egyedi hangon.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése