Könyvajánló - Harlan Coben: Senki bolondja
Huszonkét év telt el az óta a szenvedélyes nyári éjszaka óta, amely örökre megváltoztatta Sami Kierce életét. Az akkori hátizsákos egyetemistából, aki a haverjaival nyaralni ment a spanyol tengerpartra, a New York-i rendőrség renitens nyomozója lett, és végre úgy tűnik, ha szakmai karrierjét hátráltatja is impulzív természete és állandó igazságkeresése, a magánéletében legalább révbe ért. A múlt árnyaitól azonban nem tud szabadulni, és amikor a menyasszonya gyilkosa váratlanul szabadlábra kerül, ezzel egy időben pedig feltűnik az életében az a lány, aki miatt évtizedekkel ezelőtt kisiklott az élete, Sami kénytelen újra szembenézni azzal, amit elveszített – és azzal is, amit talán soha nem is ismert igazán.
Harlan Coben ezúttal is mesterien adagolja a feszültséget, miközben nem mond le a védjegyévé vált könnyed és szellemes stílusról sem. A Senki bolondja végig bizonytalanságban tartja az olvasót, és a végén olyan igazsággal szembesít, amelytől nehéz szabadulni. Sami Kierce válaszokat keres és titkok után kutat, de a fordulatos Sherlock-i nyomozás nemcsak a titkokról szól, hanem arról is, hogyan határoz meg minket a múlt, és mit kezdünk az igazsággal, amikor végre kimondják.
Vannak krimik, amelyek nem egyszerűen egy bűntényt akarnak felgöngyölíteni, hanem valami sokkal kellemetlenebbet: azt, hogy mihez kezdünk a múltunkkal, ha az nem hajlandó elmúlni, nem hajlandó a múltban maradni.
Sami Kierce története első ránézésre klasszikus alaphelyzet: egy egykori hátizsákos fiatal, akiből nyomozó lett, egy régi trauma, egy félresiklott élet, és egy ügy, ami visszarántja oda, ahonnan már rég el akart szakadni. De ez csak a felszín. Ami igazán működik ebben a regényben, az az a lassú felismerés, hogy Sami nemcsak egy ügyet próbál megoldani, hanem saját magát próbálja összerakni – és nem biztos, hogy tetszeni fog neki az eredmény. Ijesztő dolog szembesülni önmagunkkal, egy olyan részünkkel, amit addig nem láttunk. A Johari-ablak elmélete szerint minden embernek négy énje van. Egy olyan, amit ő maga és a külvilág is lát. Egy olyan, amit csak ő maga, de a külvilág elől elrejt. Egy olyan, amit ő maga nem tud, nem lát magáról, csak a külvilág. És egy olyan, amit sem a külvilág, sem ő maga nem ismer. Az önismeret, az élethelyzet, a traumák függvényében ezeknek a mérete változó, de mindig megmaradnak. Néha ijesztő dolog, amikor megpillantunk egy szeletet a rejtett énünkből.
Az egyik legerősebb rétege a könyvnek az idő. Nem lineárisan haladunk előre, hanem folyamatosan vissza-visszacsúszunk Samivel abba a bizonyos huszonkét évvel korábbi nyárba. És közben egyre világosabbá válik, hogy az emlékek mennyire megbízhatatlanok. Hogy amit igaznak hitt, az lehet, hogy csak egy történet, amit elég sokszor elmesélt magának.
Coben pontosan érzi, hol kell visszafogni magát. A feszültséget nem csak a fordulatok adják – bár azokból sincs hiány –, hanem az a folyamatos bizonytalanság, hogy kiben lehet bízni. Vagy egyáltalán: lehet-e bárkiben. És talán ez az, ami miatt ez a könyv kicsit több, mint egy jól megírt krimi. Mert itt nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki tette, hanem az, hogy miért nem láttuk korábban.
A karakterek sem klasszikus értelemben szerethetők. Sami kifejezetten nehéz figura: impulzív, makacs, időnként kifejezetten önsorsrontó. De éppen ettől működik. Nem egy „jó” főhős, hanem egy valóságos. Olyan, aki hibázik, rosszul dönt, és néha pont akkor nem kérdez, amikor kellene. És emiatt az egész történetnek van egy folyamatos, enyhén nyugtalanító feszültsége – mert nemcsak attól félsz, ami történt, hanem attól is, ami még történhet.
Nincs igazi megnyugvás. Vannak válaszok, de ezek a válaszok nem feltétlenül hoznak békét, spt, inkább csak újabb kérdéseket. És talán egyfajta felismerést arról, hogy a múlt nem lezárt dolog, hanem valami, amit folyamatosan újraértelmezünk.
A Senki bolondja nem csak egy fordulatos, jól felépített thriller, sokkal inkább egy történet arról, hogy mennyire törékeny az igazság, és hogy néha a legnagyobb hazugságokat nem másoknak mondjuk, hanem saját magunknak. És amikor ezek a hazugságok elkezdenek szétesni, akkor derül ki igazán, kik is vagyunk valójában.
A kötet a Jaffa Kiadó gondozásában, Hessky Eszter fordítsában jelent meg. Elérrhető a borítóra kattintva kedvezményes áron!
Megjegyzés küldése