A leszálló éj napja

 Könyvajánló - Samantha Shannon: A leszálló éj napja (A káosz gyökerei 0.)

Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét

A Narancsfa-kolostor előzménykötete

Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.

Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.

A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.

Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.

Van valami különös abban, amikor egy történethez "hátulról" közelítünk. Amikor már ismerjük a világ egy későbbi állapotát, a következményeket, a legendává vált eseményeket – és aztán egyszer csak visszalépünk az időben, oda, ahol mindez még csak formálódik. A leszálló éj napja pontosan ezt az élményt adja, és közben folyamatosan ott motoszkál a kérdés: vajon jobb volt így olvasni, vagy teljesen más lenne, ha innen indult volna minden?

Mert ez a könyv nem egyszerűen előzmény, sokkan inkább egyfajta alapréteg. Az a mélyebb szerkezet, amire később ráépül egy egész világ – amit én már ismertem a A Narancsfa-kolostor olvasása után. És emiatt minden egy kicsit más fényt kapott. Ismerős nevek, visszaköszönő motívumok, halványan derengő  események – csak itt még minden él, lélegzik, és a jövő bizonytalan.

Talán pont ez benne a legizgalmasabb.

A regény négy nő történetén keresztül bontja ki ezt a világot, és bár elsőre úgy tűnhet, hogy külön szálakon futunk, valójában mindegyik történet ugyanabba az irányba tart: egy elkerülhetetlen összeomlás felé. Vagy talán egy új kezdet felé – attól függ, honnan nézzük.

Tunuva szála számomra az egyik legcsendesebb, és mégis az egyik legfeszültebb. Ötven év felkészülés valamire, ami nem történik meg. Egy egész élet, amit egy fenyegetés határoz meg – és amikor ez a fenyegetés eltűnik, vele együtt az identitás is meginog. Mi marad, ha az, amire készültél, sosem jön el? És mi történik, ha mégis?

Az északi történetszál egészen más energiákkal dolgozik. Politika, házasságok, hatalmi egyensúlyok – és közben ott van Glorian, aki mintha kívül állna ezen az egészen, mégis elkerülhetetlenül bele van írva. Az ő jelenléte különösen érdekes, főleg úgy, hogy már ismerjük ennek a világnak egy későbbi állapotát. Van benne valami csendes feszültség: tudjuk, hogy számít, de még nem tudjuk pontosan hogyan.

A keleti szál talán a legmisztikusabb. Dumai története egyszerre spirituális és személyes, tele kérdésekkel hitről, örökségről, arról, hogy mit jelent kapcsolatban lenni valamivel, ami nálunk sokkal nagyobb. És itt jelenik meg talán a legerősebben az a motívum, ami az egész könyvet áthatja: az ébredés. Nem csak az isteneké vagy a sárkányoké – hanem az embereké is.

Ami különösen jól működik, az a világépítés. Nem tolakodó és magyarázó, hanem szinte észrevétlenül épül köréd. Kultúrák, vallások, történelmi feszültségek – minden rétegben ott van valami, ami túlmutat a konkrét cselekményen. És közben folyamatosan érezni, hogy ez a világ nagyobb, mint amit épp látunk.

És igen, ott van a kérdés az olvasási sorrendről.

Én előbb olvastam A Narancsfa-kolostort, és utána eelkezdtünk visszafelé haladni az időben, hiszen a következőként megjelenő kötet a sorozat 0,5. része, ez pedig a 0. És így működött. Sőt, bizonyos értelemben kifejezetten erős élmény volt: egy már ismert világ „eredettörténetét” látni. De közben végig ott volt bennem, hogy ha fordítva olvastam volna, talán más hangsúlyok kerülnek előtérbe. Több lenne a felfedezés, kevesebb az előzetes tudásból fakadó sejtés.

Nem hiszem, hogy van egyetlen „helyes” sorrend. Inkább két különböző élmény van. Az egyikben előbb megismered a legendát, és utána a gyökereit. A másikban előbb látod a kezdetet, és csak később érted meg, hova vezet.

És talán pont ez az, ami miatt ez a könyv igazán működik.

Mert nem csak egy történetet mesél el. Hanem egy világ időbeli mélységét. Azt, hogy a történelem nem egyenes vonal, hanem egymásra rétegződő döntések, félelmek, remények hálózata. És hogy néha néhány ember – jelen esetben négy nő – képes úgy belenyúlni ebbe a hálóba, hogy annak hatása nemzedékeken át érezhető marad.

Ez a regény olyan, mint amikor egy térképet nézel: először csak pontokat látsz, aztán egyszer csak kirajzolódik az egész.

És akkor rájössz: már rég úton vagy.

A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában, Tamás Gábor és Kleinheicz Csilla fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.