Könyvajánló - Lev Grossman: A fényes kard
Egy Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.
A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.
Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.
A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.
Mi történik a legendákkal, amikor a történet véget ér?
Az arthuri mondakör legtöbb feldolgozása a hősök felemelkedésére koncentrál: a királyra, aki egyesíti Britanniát, a lovagokra, akik a Kerekasztalnál ülnek, és a dicsőséges kalandokra, amelyekből a legenda megszületik. A fényes kard azonban egészen más ponton veszi fel a történetszálat – ott, ahol a legtöbb történet véget ér.
Arthur király halott. A végzetes Camlanni csata már lezajlott. Camelot aranykora pedig véget ért.
Ebben a világban érkezik meg Camelotba Collum, a fiatal lovag, aki egész életében arról álmodott, hogy a Kerekasztal lovagjai közé tartozzon. Csakhogy elkésett: a nagy hősök már nincsenek sehol. A legendás nevek – Lancelot, Gawain és a többiek – eltűntek, meghaltak vagy szétszóródtak.
Ami maradt, az csupán egy maroknyi túlélő.
De éppen ez adja a regény különleges erejét.
A Kerekasztal maradéka nem tökéletes lovagokból áll. A csapatban ott van Sir Palomides, a szaracén lovag, aki mindig kívülálló maradt Camelot világában. Ott van Sir Dagonet, Arthur egykori udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. És ott van Nimue, Merlin tanítványa – a varázslónő, aki végül saját mesterét is elárulta.
Nem a megszokott hősök gyülekezete ez, és mégis: rájuk marad a feladat, hogy megmentsék azt, ami Camelotból megmaradt.
Grossman regénye itt válik igazán érdekessé. A történet egyszerre tiszteletadás a klasszikus arthuri legendák előtt, és modern újraértelmezése azoknak. A lovagok küldetése – hogy megtalálják az elveszett Excaliburt és helyreállítsák a királyságot – első pillantásra hagyományos fantasy-kalandnak tűnik. A háttérben azonban egy sokkal komolyabb kérdés húzódik meg: hogyan lehet egy széthullott világot újra összerakni?
Britannia ugyanis Arthur halála után nemcsak politikailag omlik össze. A régi rend eltűnik, és vele együtt a biztonság is. A keresztény világ stabilitása meginog, miközben visszatérnek a régi, vad erők: tündérek, ősi istenségek és mágikus lények, akiket a legendák már rég a múltba száműztek. A káosz közepén pedig ott áll Morgan le Fay, aki saját hatalmát igyekszik kiterjeszteni.
Megvannak a regényben a klasszikus elemek – párbajok, küldetések, mágikus tárgyak, különös próbatételek –, de Grossman története sokkal inkább az emberekről szól, mint a legendákról. Arról, hogy mit jelent lovagnak lenni akkor, amikor már nincsen király, akiért harcolni lehet. Arról, hogy a hősiesség sokszor nem a dicsőséges győzelmekben, hanem a kitartásban rejlik.
És talán arról is, hogy a legendák valójában nem a tökéletes hősökről szólnak, hanem azokról, akik akkor is továbbmennek és küzdenek, amikor már minden elveszettnek tűnik.
A fényes kard ezért nem egyszerűen egy újabb feldolgozása az arthuri mítosznak. Inkább annak a kérdésnek a vizsgálata, mi marad a legendákból, amikor a hősök eltűnnek – és hogy kik azok, akik ilyenkor képesek továbbvinni a történetet.
Lev Grossman 1969-ben született az Egyesült Államokban, a massachusettsi Lexington városában. Irodalomkritikusként és újságíróként is ismert: hosszú éveken át a Time magazin könyvrovatának vezető kritikusa volt. Szélesebb nemzetközi ismertséget a nagy sikerű The Magicians fantasy-trilógiával szerzett, amelyből később televíziós sorozat is készült. Grossman műveire jellemző a klasszikus fantasy-hagyományok újragondolása és a mítoszok modern, pszichológiailag árnyalt megközelítése – ez a szemlélet A fényes kard című regényében is meghatározó szerepet kap.
A regény Kleinheincz Csilla fordításában, az Agave Könyvek gondozásában került kiadásra, és elérhető kedvezményes áron IDE kattintva, közvetlenül a kiadótól!
Megjegyzés küldése