Könyvajánló - Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában
2023 júniusában négy uitoto gyermek csodával határos módon túlélt egy repülőszerencsétlenséget az Amazonas menti áthatolhatatlan dzsungelben. A testvérek aligha menekülhettek volna meg az őserdő veszedelmeitől a tizenhárom éves Lesly, a legidősebb lány rátermettsége nélkül. Negyven napi keresés után találtak rájuk a katonákból és indián önkéntesekből álló egységek, akik egy percre sem adták fel a reményt. Varázslatokkal, mítoszokkal, politikai botrányokkal teli világba vezet el ez a történet, amihez hasonlót eddig csak a világhírű kolumbiai író, Gabriel García Márquez regényeiből ismerhettünk.
Ez a történet első hallásra is valószerűtlen. Nem azért, mert túl szép, hanem mert túl kegyetlen ahhoz, hogy az ember elhiggye: ebből még lehet jó végkifejlet. 2023 júniusában négy uitoto gyermek eltűnt az Amazonas kolumbiai térségében, miután a kisrepülőgép, amelyen utaztak, lezuhant az őserdő fölött. A fedélzeten tartózkodó három felnőtt – köztük az édesanyjuk – életét vesztette. A gyerekek viszont nem voltak a roncsnál, amikor megtalálták a lezuhant Cessnát.
És ezzel elkezdődött az egyik legnagyobb és legkülönösebb mentőakció Kolumbia történetében.
Mat Youkee könyve nem egyszerű túlélőregény, nem kalandkönyv, nem hőseposz, és nem hollywoodi dramaturgia szerint felépített csodatörténet. Sokkal inkább pontos, árnyalt, társadalmi és politikai rétegekkel átszőtt krónika arról, mi történik, amikor négy gyerek eltűnik a világ egyik legkíméletlenebb, ugyanakkor legélőbb ökoszisztémájában.
A dzsungel nem díszlet,nem egzotikus háttér. A kolumbiai Amazonas áthatolhatatlan, párás, ragadozókkal teli, kiszámíthatatlan világ, ahol az időjárás, a terep és az élővilág is ellenséggé válhat. És ahol még azok is könnyen eltévednek, akik ott nőttek fel vagy különleges kiképzést kaptak.
A négy testvér – a tizenhárom éves Lesly, a kilencéves Soleiny, a négyéves Tien és a mindössze tizenegy hónapos Cristin – negyven napig maradt életben ebben a közegben.
Negyven nap. Egy csecsemővel.
A történet középpontjában óhatatlanul Lesly áll, a legidősebb testvér. Az, aki felismeri, hogy az anyjuk meghalt, majd aki kiszabadítja magát a roncsból, majd visszamegy a géphez, hogy használható tárgyakat hozzon el. Ő az, aki tudja, mely növények ehetők, hogyan lehet helyettesíteni a tápszert, hogyan lehet menedéket keresni. De a könyv nem csinál belőle mitikus hőst. Inkább azt mutatja meg, milyen terhet jelent egy gyereknek felnőtté válni egyik napról a másikra, ilyen körülmények között, amikor felelősnek érzi magát három fiatalabb testvéréért is.
És közben ott van a másik történetszál: a keresés.
A katonák és az őslakos önkéntesek közös akciója. Két világ, amely alapvetően bizalmatlan egymással szemben. Az állam fegyveres képviselői és azok a közösségek, akiket az állam évtizedek óta elhanyagol. A gerillák árnyéka, a politikai feszültségek, az előítéletek mind jelen vannak a háttérben. A mentőakció eleinte gyanakvással, versengéssel indul, majd lassan – a közös cél súlya alatt – együttműködéssé alakul.
Youkee érzékenyen mutatja meg ezt az átalakulást. Nem hallgatja el a feszültségeket, de nem is dramatizál túl semmit. A hangsúly azon van, hogy emberek – nem rendszerek, nem intézmények – találnak közös hangot egymással. Átlagemberek. Katonák, nyomolvasók, helyiek. Olyanok, akik egyébként talán sosem dolgoznának együtt.
A könyv egyik legerősebb rétege épp az, hogy nem áll meg a csodánál. Nem az a végszó, hogy „megtalálták őket”. Youkee alaposan körbejárja Kolumbia társadalmi valóságát: az őslakos közösségek kiszolgáltatottságát, a gerillák és az állam közti konfliktusokat, az intézményi működés ellentmondásait. A mentőakció idején minden szem a dzsungelre szegeződik, de a kérdés az: mi marad ebből, amikor a reflektorfény kialszik?
A gyerekek története itt válik igazán fájdalmassá. Mert bár túlélték a dzsungelt, a traumák nem értek véget a megtalálásukkal. A könyv nem megy bele szenzációhajhász részletekbe, de nem is kerüli ki a nehéz témákat: a családon belüli erőszakot, a szociális kiszolgáltatottságot, az állami gondoskodás kérdéseit. A csoda nem törli el az előzményeket.
A Negyven nap a dzsungel fogságában éppen ezért nem ad tiszta, felhőtlen katarzist. Inkább valami csendesebb, komolyabb érzést hagy maga után. Csodálatot a gyerekek kitartása iránt. Elismerést azoknak, akik nem adták fel a keresést. És egyfajta nyugtalanító tudatosságot arról, hogy a hőstörténetek mögött mindig ott vannak a rendszerszintű problémák is.
Mat Youkee brit újságíró és szerző, 1981-ben született az Egyesült Királyságban. Hosszabb ideig Latin-Amerikában élt és dolgozott, különösen Kolumbiában, ahol tudósítóként elsősorban társadalmi, politikai és kulturális témákkal foglalkozott. Írásai több nemzetközi lapban is megjelentek, munkáira jellemző az alapos terepmunka és a helyi közösségek iránti érzékeny, empatikus megközelítés. A Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvében is ezt az újságírói alaposságot és összetett látásmódot érvényesíti: nemcsak egy rendkívüli túlélés történetét meséli el, hanem egy ország társadalmi valóságába is betekintést enged.
A kötet Lázár Júlia fordításában, a Corvina Kiadó jóvoltából jelent meg, elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva!
Megjegyzés küldése