Moszkva, 1987 - meggyilkolják a magyar nagykövetség egyik tagját. A szálak a Balatonhoz vezetnek, magyar - szovjet nyomozói együttműködéshez, amely jellegénél fogva tele van drámai és komikus eseményekkel. Retró krimi ez a javából!
KÖNYVAJÁNLÓMOSZKVA, BALATON
Szerző: Zajácz D. ZoltánKiadó: General Press KiadóKötés: puhatábla, 284 oldalSorozat: Véres Balaton, Retró Krimi
1987. augusztusát írunk, amikor Moszkvában eltűnik a magyar nagykövetség egyik alkalmazottja, Fodor Bálint. Az ügy akkor is nagy port vert volna fel, ha nevezett személy nem egy magyar főmufti gyermeke, hát még így! Elindul a nyomozás, amelyben az árnyalja a képet, hogy a férfinak sokkal többet elnéztek, mintha nem az lett volna, aki, plusz emellett köztudomásúlag nőcsábász volt. Egyik ismerőse szerint sokkal többet költött, mint amennyit ildomos lett volna, vagy mint amennyire futotta volna neki a rendelkezésére álló jövedelemből. Amikor holtan találják, az állóvíz végképp felbolydul.
A képet színesíti, hogy olyan szovjet nyomozóhoz jut a fenti eltűnési, majd emberölési ügy, aki évekkel ezelőtt már járt Magyarországon, és szívügyben meg is égette magát. Most remegve várja, hogy beavathassa a magyar bűnüldözőket is az eseményekkel kapcsolatban, reménykedve, hogy újra találkozhat azzal a nagyon fontos emberrel és Mátéval, Laurával is, akiket Zajácz D. Zoltán korábbi krimijeiből már ismerhetünk.
Mindeközben Tihanyban eltűnik a Bolsoj Színház üdvöskéje, egy, a szovjet elvtársak részére rendezett baráti kiránduláson. Az eltűnt személy, Nyina, már napok óta feltűnően szomorkásan viselkedett, és nem mellesleg egy szovjet fejes dédelgetett szeretője volt.
Összefüggnek-e az események?
Az alapszituáció tehát az, hogy egy moszkvai gyilkosság hullámai a magyar tengerig nyúlnak. A szovjet fővárosban a brutális emberölés nemcsak önmagában fontos, hanem a meggyilkolt személy munkahelyi státusza miatt nemzetközi érdekeket is sért. A moszkvai gyilkosság egyszerre politikai ügy, ami nemzetközi együttműködést igényel, és olyan helyszínre vezet, amely a Kádár-korszak rendszerének egyik legszimbolikusabb területe. Ekkor kapcsolódik be a történetbe a magyar és a szovjet nyomozói gárda együttműködése, amely egyszerre kényszer és komikumokkal teli helyzet. A moszkvai hatóságok számára gyors és kényelmes megoldásra lenne szükség — lehetőleg politikai következmények nélkül. Az ügyet innentől sem elhallgatni, sem elbagatellizálni nem lehet, ezt pedig a szovjetek nehezen viselik.
A szovjet nyomozó karakterét, Irinát, kíméletlen profizmus jellemzi, aki számára a nyomozás nemcsak szakma, hanem a rendszernek való megfelelés kérdése is, tisztában van azzal, hogy bizonyos kérdésekben nem a bizonyítékok, hanem az elvárások számítanak. Emiatt gyakran kettős beszéd jellemzi őt. A magyar nyomozókkal való együttműködését folyamatosan azzal színezi át. hogy érezteti, nem megfigyelni jött, hanem irányítani, hiszen ő egy felsőbb hatalom embere. Ettől függetlenül nem ideológiai robot, vannak személyes motivációi és belső konfliktusai. A rendszerhez való kötődése sokszor kényszerhelyzet, nem valódi meggyőződés.
A magyar nyomozók testesítik meg a kis ország embereit a nagy játszmában. Karaktereik sokkal emberibbre lettek megformálva, lazább, humorosabb figurák a szovjet Irinánál: őket a hétköznapi valóságok formálták inkább, mint a birodalmi abszurditás, már megtanulták, hogyan lavírozzanak a pártérdek, a bürokrácia és a valós nyomozói munka háromszögében. A helyenkénti groteszk humor, ami annyira jellemző volt a Kádár-érára, finoman lazítják Irina befeszüléseit. A krimi igazi sava-borsa a két fél közötti különbségekben rejlik: 1) a magyarok próbálnak valódi nyomozást folytatni, 2) a szovjet fél próbál „megfelelő” konklúzióra jutni. E kettő találkozásából komikus és drámai helyzetek egyaránt következnek, az olvasók nagy gyönyörűségére.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
„Zajácz D. Zoltán krimijei hiteles időutazások a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára.” Nyáry Krisztián
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése